Városi gazdaság

Városi gazdaság  - a város (vagy más település) területén található olyan vállalkozások, szervezetek, intézmények komplexuma, amelyek a városban (településen) élő lakosság anyagi, kulturális és mindennapi szükségleteit szolgálják. Emellett a városgazdaság az ország gazdaságának a fenti funkciókat ellátó ága . Városi gazdaság  - a városrész gazdasági tevékenysége a lakosság kollektív, szociális és lelki szükségleteinek kielégítése érdekében. [1] A városgazdaság a város gazdaságának alapja , amely elsősorban a település társadalmi-gazdasági és környezeti stabilitását biztosítja.

A városi gazdaság jellemzői

Leggyakrabban a városi gazdaság következő jellemzőit különböztetik meg, amelyek megkülönböztetik más iparágaktól:

• a tevékenység helyi jellege : a természetes elhelyezkedési viszonyok befolyásolják a városi vállalkozások összetételét, méretét, pénzügyi eredményeit, meghatározzák számos közmű tevékenységének monopol jellegét;
• a fejlesztés komplex jellege : a városgazdaság egyes területeinek fejlődése a városgazdaság más területeitől függően és meghatározott arányban történik;
• közüzemi termékek egyenetlen fogyasztása : egyenetlen fogyasztással jár, általában napi ingadozások miatt (vízellátás, áramellátás, gázellátás stb.). Vannak olyan iparágak, amelyek ki vannak téve a fogyasztás szezonális ingadozásainak (például hőszolgáltatás fűtési szempontból, részben városi elektromos közlekedés);
• sokféle tevékenység : kereskedelmi és önkormányzati termékek előállítása, közüzemi és háztartási szolgáltatások nyújtása, karbantartási, javítási és építési munkák elvégzése;
• az egyes vállalkozások termékeinek homogenitása : például vízellátás, higiénia, városi közlekedés;
• állandó fogyasztói kontingens jelenléte ;
• sajátos kapcsolat a termelés és a fogyasztás folyamatai között .

Városszerkezet

Fő alrendszerek [2]  :

1. Városalakítás: ipar, közlekedés, tudomány.

2. Városkiszolgáló: kereskedelem, közétkeztetési vállalkozások, lakás- és kommunális szolgáltató rendszer, egészségügyi rendszer, sportrendszer, kulturális rendszer, a város tárgyi és technikai eszközrendszere.

3. Szociális szféra: dolgozó szakemberek rendelkezésre állása és képzettségük szükséges szintje, szocio-demográfiai struktúra.

4. Menedzsment szféra: helyi, állami és állami szervezetek együttese.

5. Térszerkezet: lakóépületek, ipari területek, kereskedelmi helyek, közmű- és raktárkomplexumok stb., természeti erőforrások.

A városi gazdaság összetétele magában foglalja a város gazdasági életének társadalmilag jelentős típusait [3] :

• lakásépítés, beleértve a lakásállomány műszaki és egészségügyi karbantartásának rendszerét, a lakóépületek jelenlegi és beruházási javításait;
• a város lakossági és nem lakossági alap vízellátása és csatornázása;
• települési energia, beleértve a hőt, a gázt, a városok energiaellátását;
• a városi terület javítása, beleértve az útépítést, egészségügyi tisztítást, háztartási hulladék és szemét tisztítását és ártalmatlanítását, tájkertészetet, kis építészeti formák, víztározók, strandok és egyéb városi létesítmények karbantartását;
• városi személyszállítás és forgalomszervezés;
• városi (önkormányzati) lakossági és nem lakáscélú létesítmények építése, rekonstrukciója városi megbízás alapján, valamint a magánszektor szabályozása az építőiparban és a javításban és az építőipari termelésben;
• városrendezési szabályozás és területrendezés;
• városi ingatlankezelés;
• városi információs rendszerek.

Városfejlesztés Oroszországban

A KBSZ adatai szerint 1917-re Oroszországban körülbelül 800 városban volt 215 kis vízvezeték, 23 csatorna, 35 villamostársaság, 606 fürdő és 13 mosoda.

1970. január 1-től a Szovjetunió önkormányzati gazdasága az ország nemzetgazdasága összes tárgyi eszköze értékének 29%-a (1955-ös árakon) a lakás- és kommunális szolgáltatások tárgyi eszközeivel rendelkezett. A városi lakásállomány teljes (hasznos) területe 1969 végén 1469 millió m 2 (beleértve a szociális alappal - 1014 millió m 2 ), egy városlakóra pedig 10,8 m 2 volt , 1969-ben a Szovjetunióban. 1000 ember. a lakosságból 9,3 lakás épült (az USA-ban 7,4, Németországban 9,2, Nagy-Britanniában 6,7).

1969 elejére 1714 városban (96%) és 2511 városi jellegű településen (63%) volt vízvezeték. Az összes vízvezeték napi összkapacitása meghaladja a 49 millió m 3 -t , ebből 30 millió m 3 a közüzemi vízvezeték. 1968-ban kb. 9 milliárd m 3 víz. RENDBEN. 6,5 milliárd m 3 vizet nyernek felszíni forrásokból.

1968 végére az ország társasított városi lakásállománya 68%-ban csatornázott , 66%-ban központi fűtéssel , közel 100%-ban villanyvilágítással volt ellátva.

1969 végére kb. 17 millió lakás gázzal ellátott (5-ször több, mint 1960-ban).

Az 1960-1968 közötti időszakban az állami és szövetkezeti szervezetek kiskereskedelmi vállalkozásainak száma 21%-kal, a közétkeztetési vállalkozások 40%-kal, az óvodák és bölcsődék több mint 2,8-szorosára nőtt (a gyermekek számát tekintve 6,3-szorosára) , a városi telefonközpontok előfizetőinek száma 2,4-szeresére nőtt.

Irodalom

• Kossoy Yu. M. Gazdaság és menedzsment a városi elektromos közlekedésben: Tankönyv . - M .: Mesterség, 2002. - 352 p.
• Tityaev V. I., Kisloshchaev A. G. Lakás- és kommunális szolgáltatások irányításának és tervezésének szervezése . -K .: Vishcha iskola, 1981. - 183 p.
• Fainberg AI Közgazdaságtan, városi elektromos közlekedés szervezése és tervezése . — M.: Stroyizdat, 1987. — 263 p.

Jegyzetek

1. ↑ Velikhov L.A. A városi gazdaság alapjai. — M .: Nauka, 1996. — 480 p. — ISBN 5-02-012303-X .
2. ↑ Buzyrev V.V. , Chekalin V.S. Lakásszektor gazdaságtana .. - M . : Infra-M, 2001. - ISBN 5-16-000316-9 .
3. ↑ Az önkormányzati rendszer. / Szerk. V.B. Zotova .. - Szentpétervár: Peter ,, 2008. - S. 512. - ISBN 978-5-388-00001-9 .