Garrigou-Lagrange, Reginal

Reginal Garrigou-Lagrange
fr.  Reginald Garrigou-Lagrange
Születési dátum 1877. február 21.( 1877-02-21 ) [1]
Születési hely
Halál dátuma 1964. február 15.( 1964-02-15 ) [1] (86 évesen)
A halál helye
Ország
Foglalkozása filozófus , teológus , katolikus pap
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Reginal Garrigou-Lagrange ( Auch, Franciaország , 1877. február 21.  – Róma , Olaszország , 1964. február 15. ) domonkos teológus és filozófus.

Életrajz

Mielőtt 1897 -ben belépett a dominikai rendbe, a Bordeaux -i  Egyetemen tanult orvost . Amikor A. Gardeyl irányítása alatt befejezte teológiai tanulmányait, a belgiumi Le Solschuer filozófia és teológia tanárává nevezték ki ( 1905 ).

1909 és 1960 között alapvető , dogmatikai és misztikus teológiát tanított a mai Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen Rómában.

Élete utolsó éveiben a Szent Hivatal és más római gyülekezetek tanácsadója volt. Garrigou-Lagrange 1904-ben kezdett publikálni, és több mint 500 könyvet és cikket írt tudományos folyóiratokban, amelyek közül sokat lefordítottak idegen nyelvekre.

Buzgó védelmezője volt Aquinói Tamás tanításainak abban a formában, ahogyan azt a domonkos iskola klasszikus kommentátorai – Tommaso de Vio Caetan bíboros , Banese, Szent János bíboros – előadták. Thomas és Charles Billoir.

Garrigue-Lagrange-nek sikerült egyesítenie a múlt legmélyebb tiszteletét kora szellemi és szellemi szükségleteinek megértésével. Alapműve a Reality: A Synthesis of Thomistic Thought (La Synthese thomiste, Párizs, 1946) volt. A filozófia területén első kiemelkedő munkája a "Common Sense, the Philosophy of Being and the Formulas of Dogmatics" (Le Sens commun, la philosophie de l'etre et les formules dogmatiques, Párizs 1909) című monográfia volt. A modernizmus és a dogmafejlődésről alkotott felfogása ellen írták. Megerősítve a létfilozófia, a mérsékelt realizmus és az arisztotelészi-tomista metafizika értékét, amely egyszerűen a természetes elme elemi veleszületett eszméinek kifejlesztése, Garrigou-Lagrange megmutatta, hogyan éri el az emberi elme az első és az önmaga megértését. az intelligibilis lét evidens alapelvei, amely az első tárgy, amelyet az intelligencia adatérzetekben ragad meg. Ekkor a dogmatikai formulák felé fordulva, amelyeket nem kívánt filozófiai rendszerrel felruházni, megmutatta azok racionális jelentőségét és megváltoztathatatlanságát. A dogma és a dogmatikus kifejezések és formulák ismerete fejlődhet, de maga a dogma mindig változatlan marad. Egyéb filozófiai munkái közül a következőket lehet megkülönböztetni: "A véglegesség elvének realizmusa" (Le Realisme du principe de finalite, Párizs 1932) és "A titokzatosság és a tiszta, sötét, intellektuális (természetes és természetfeletti) érzése" ( Le Sens du mystere et le clair obscur intellectuel (Nature et Surnaturel), Párizs 1934).

Legfontosabb filozófiai munkája Isten, léte és természete volt (Dieu, son exist et sa nature, Párizs 1915). Ebben a tanulmányban, amelyen keresztül az agnoszticizmus antinómiáira remélt megoldást találni, kifejtette az első alapelveket, megvédve azok ontológiai és transzcendentális érvényességét. Majd érvei alapján kidolgozta a tomista bizonyítékokat Isten létezésére és bizonyos, az isteni természettel kapcsolatos igazságokra, nagy figyelmet fordítva a tomista doktrínára a lényeg és a létezés Istenben való azonosságáról, valamint a lényeg és a létezés valódi különbségéről. a teremtésben.

Garrigou-Lagrange fő művei azonban teológiaiak voltak. Klasszikusa Az Egyház által meghirdetett kinyilatkoztatásról (De revelatione ab ecclesia proposita, Róm. 1918; Újra kiadva: Róm. 1932) a katolikus apologetika fő vonalaival foglalkozott. Számára az apologetika teológiai, semmint filozófiai tudomány volt, mivel úgy gondolta, mint az isteni kinyilatkoztatás racionális védelmét, amelyet az értelem a hit pozitív vezetésével tesz. Igyekezett tehát egyrészt megvédeni a hit, mint Isten ajándéka, a kegyelem fogalmát, másrészt elkerülni a fideizmus csapdáját, amely figyelmen kívül hagyja az ember elméjét és tudását. A hit, alapvetően természetfölötti adottság, amely felülmúlja az emberi gondolkodás vizsgálatait, és nem lehet racionális szillogizmus gyümölcse, amely csak a bizonyosság ítéleteire vezetheti az elmét.

Garrigue-Lagrange rendelkezik egy hiteles kommentárral Aquinói Tamás Summa Theologiájához (7 kötetben, Párizs-Torino, 1938-1951), amely átfogóan áttekinti Aquinói Tamás teológiáját. Egyéb teológiai munkák közül érdemes megemlíteni „A szentek és a kegyelem eleve elrendelését” (La Predestination des saints et la grace, Párizs 1935); "Örök élet és a lélek mélysége" (L'Eternelle vie et la profondeur de l'ame, Párizs 1950), cikkei a Katolikus teológia szótárában "Predestináció", "Ellátás a teológia szerint", "Tomizmus".

A misztikus teológia területén Garrigou-Lagrange is a tomista doktrínából indult ki. Juan González Arintero pozícióját elfoglalva ragaszkodott a szentségre való felhívás egyetemességéhez, valamint a kontempláció és a misztikus élet szükségességéhez, mint a szentséghez és a keresztény tökéletességhez vezető szokásos úthoz. Ezen a területen végzett alapvető munkái közül a következőket lehet megjelölni: „Keresztény tökéletesség és kontempláció” (Perfection chretienne et contemplation, Párizs 1923), „Három megtérés és három út” (Les trois conversions et les trois voies, Paris 1933), „Három kor belső élet” (Les trois ages de la vie interieure, Lyons 1941).

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Marie Aubin Gontran Garrigou-Lagrange // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag

A szerzőről szóló művek bibliográfiája

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz