Harmonika (hangszer)

A szájharmonika ( görögül ἁρμονικός "mássalhangzó, karcsú, harmonikus") a különböző típusú hangszerek általános elnevezése, amelyek hangforrása a hangsávok  nyílásain szabadon átsuhanó nádszálak , amelyeket a levegő áramlása vibrál. A hangzó nád kiválasztása a billentyűk megnyomásával (lásd Billentyűzet hangszerek ) vagy (harmonika esetén) a hangszer szájrészén lévő ajkak helyzete alapján történik.

A Hornbostel-Sachs osztályozás szerint a harmonikusok a szabad aerofonok osztályába tartoznak . A felharmonikusok hangmagasságát nem a hangszer belsejében lévő légoszlop méretének szabályozásával szabályozzák, mint a fúvós hangszereknél , hanem az egyik vagy másik nád levegőellátásának szabályozásával a kibocsátott hang bizonyos magasságával.

Történelem

A szájharmonika család egyik legősibb hangszere a sheng [1] , más néven szájorgona [2] . Shenget a kínai kéziratok a Kr.e. 2.–3. évezredből említik. e.

Christian Friedrich Ludwig Buschmann (1805-1864) berlini mester 1821-ben tervezte az első szájharmonikát [3] , 1822-ben pedig az első manuálist [4] .

Osztályozás

Kézi

A kézi szájharmonikák a harmonikacsalád legnagyobb csoportját alkotják. Példák:

• Harmonika béna

• Harmonika

• Harmonika

Labials

A szájharmonikáknak nincs szőrük, a levegőt az előadó lélegzete szállítja be- és kilégzéskor. Fajták:

• Szóló: Richter-rendszerű harmonika , tremolo, oktáv, kromatikus.
• Zenekari: basszus, akkord.
• Harmonetta ( németül  Harmonetta ) - Hohner fejlesztette ki 1955-ben. Főleg kíséretre használják. A harmonettán nyolc hangból álló akkordot vehet fel. A műszer vezérlése az ajkaknak a szájrészen történő elhelyezésével és a [5] gombok megnyomásával történik .

Az alapvető különbség a következő két harmonikus között az, hogy csak egy csatorna van, amelybe a levegőt kilélegzik:

• Melodika - zongora típusú  billentyűzettel [6] .
• Accordina (nyomógombos dallam [7] , bajanita) - bajános billentyűzettel .

• Szájharmonika

• harmonetta

• Melodika

• Accordina

Harmoniumok

A harmóniák  padló- vagy asztali hangszerek zongorával. A hangszer fő formáját az 1840-es évek elején kapta, miután Alexandre Francois Deben párizsi mester tökéletesítette [8] . Elektromos fajták: organola és multimonica .

• A harmónium fő nézete lábvezérléssel

• Indiai harmónium kézi fújtatóval

• Multimonica

Egyéb típusok

• Lábharmonika basszus (láb basszus) - kézi harmonika lejátszásakor kíséretként használatos. A 20. század elején jelent meg [9] .
• A zenekar  egy mechanikus hangszer.

Jegyzetek

1. ↑ Mirek A. Harmonikusok kézikönyve, 1968 , p. nyolc.
2. ↑ Sheng // Zenei enciklopédikus szótár. - M . : Szovjet Enciklopédia, 1990. - S. 649. - 672 p.
3. ↑ Szarmonika // Nagy orosz enciklopédia. 8. évfolyam - M. , 2007. - S. 124.
4. ↑ BDT, 2006 .
5. ↑ Mirek A. Kézikönyv a harmonikus áramkörhöz, 1992 , p. 46-47.
6. ↑ Mirek A. Harmonikusok kézikönyve, 1968 , p. 31-32.
7. ↑ Mirek A. Kézikönyv a harmonikus áramkörhöz, 1992 , p. 50-51.
8. ↑ Mirek A. Harmonikusok kézikönyve, 1968 , p. 13.
9. ↑ Mirek A. Kézikönyv a harmonikus áramkörhöz, 1992 , p. 32.

Irodalom

• Mirek A.M. Kézikönyv a harmonikusok sémájához. - M . : Alfred Mirek, 1992. - 60 p.
• Mirek A.M. A harmonika és a gombos harmonika történetéből. - M . : Zene, 1967. - 195 p.
• Mirek A.M. Harmonikusok kézikönyve. - M . : Zene, 1968. - 131 p.
• Rogal-Levitsky D.R. Harmonica // Modern zenekar. 4. kötet, 4. - M . : MuzGIz, 1956. - S. 200-221. — 315 p.
• GOST 25992-83 - Reed hangszerek. Általános Specifikációk.

enciklopédiás cikkek

• Harmonica // Zenei enciklopédikus szótár. - M . : Szovjet Enciklopédia, 1990. - S. 125-126. — 672 p.
• Harmonica // Hangszerek: enciklopédia. - M . : Deka-VS, 2008. - S. 143-145. — 786 p.
• Harmonica // Nagy orosz enciklopédia. 6. évfolyam - M., 2006. - S. 407.