Wölner, Johann Christoph von
| Johann Christoph von Wolner | |
|---|---|
| Születési dátum | 1732. május 19. [1] [2] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1800. szeptember 10. [1] [3] (68 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Foglalkozása | lelkész , politikus , író , teológus , kamarás |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Johann Christoph von Woellner ( németül: Johann Christoph von Woellner ; 1732. május 19. Dallgov-Döberitz , Brandenburg tartomány, Porosz Királyság - 1800. szeptember 10., Beskow ) - porosz államférfi, az új igazságügyi és oktatási miniszter idején Frigyes Vilmos II . A Porosz Tudományos Akadémia aktív tagja . Nevéhez fűződik a rózsakeresztesség bevezetése Oroszországban [4] .
Életrajz
Pásztor fia. Teológiát tanult a Hallei Egyetemen , részt vett Alexander Gottlieb Baumgarten és Christian von Wolff előadásaira , akik nagy hatással voltak világnézetére.
1752-ben befejezte tanulmányait, és házi tanítói állást kapott egy jómódú családban.
1754-ben szentelték fel és kapta meg a plébánosi tisztséget, de hamarosan lemondott lelki címéről és mezőgazdasággal foglalkozott.
Ugyanakkor buzgó szabadkőművessé vált , hamarosan jelentős befolyásra tett szert a rendben. Ferdinánd brunswicki herceg, a Grand National Maternal Lodge Three Globe nagymesterének legközelebbi személyeihez tartozott [5] .
1765-ben Wölner csatlakozott a Szabadkőműves Szövetséghez, és energiájának és szónoki tehetségének köszönhetően hamarosan magas pozíciót ért el ott.
1782-ben ismerkedett meg a porosz herceggel, aki 1784-1786. előadásokat tartott a menedzsment tudományáról. Amikor 1786-ban II. Friedrich Wilhelm néven trónra lépett , Wölnert nemesi méltóságra emelték (1786 októberében), kinevezték titkos ober-finanzratnak és a bírósági építési hivatal vezetőjévé, 1788-ban pedig igazságügyi államminiszterré és vezetőjévé. Szellemi Ügyek Osztályának .
A királyra gyakorolt nagy személyes befolyást felhasználva különösen a szellemi ügyek intézését igyekezett a kezébe koncentrálni. Miniszterként a porosz állami életben addig uralkodó elvekkel ellentétben a vallásszabadság korlátozására és az egyházi környezetben az úgynevezett felvilágosító tendenciáknak a végére törekedett. Erőfeszítésének következménye volt, hogy 1788. július 9-én vallási rendeletet (Religionsedikt) adtak ki, amely hivataluk megfosztásával és még súlyosabb büntetésekkel fenyegette azokat a papokat, akik eltértek egyházuk szimbolikus könyveitől. E rendelet alkalmazásának biztosítására ugyanazon év december 19-én cenzúra rendeletet adtak ki, 1791. május 14-én pedig rendeletet hoztak a "lelki vizsgabizottság" felállításáról.
Wöllner törekvései erős visszautasításba ütköztek a papság, az udvar, sőt a legfelsőbb közigazgatás körében is; egyetlen eredményük a képmutatás kialakulása volt.
II. Frigyes Vilmos király halála után Wölnert 1798-ban nyugdíj nélkül bocsátották el nyugdíjba, és azóta a birtokán élt, ahol 1800-ban betegség nélkül elhunyt.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Johann Christoph Wöllner // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
- ↑ 1 2 Der Bär (német) : Berlinische Blätter für vaterländische Geschichte und Alterthumskunde, Zeitschrift für vaterländische Geschichte und Alterthumskunde, illustrierte Berliner Wochenschrift, eine Chronik sche fürri schländi Woterva : Woter chenus : fürri's Haus 1894. sz. 20. - S. 67.
- ↑ Johann Christoph von Wöllner // Berlini Művészeti Akadémia - 1696.
- ↑ Yu. E. Kondakov - A 18. századi rózsakeresztesek
- ↑ M. Longinov. Novikov és a moszkvai Martinisták. 2000 . Letöltve: 2019. február 18. Az eredetiből archiválva : 2019. február 18..
Irodalom
- Shuster Georg. Titkos társaságok, szakszervezetek és rendek. Szentpétervár. Szerk. O. N. Popova. 1905
- Christian August Ludwig Klaproth, Immanuel Karl Wilhelm Cosmar: Der königlich preußische und kurfürstlich brandenburgische wirkliche geheime Staatsrat an seinem 200jährigen Stiftungstage den 1805. január 5. , Berlin 1805. 5-501495.
- Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). — Lpz. : Duncker és Humblot, 1875-1912. (Német)
- Uta Wiggermann: Woellner und das Religionsedikt, Beiträge zur historischen Theologie Band 150, Tübingen: Mohr Siebeck, 2010.
- Dirk Kemper: Obskurantismus als Mittel der Politik. Johann Christoph von Wöllners Politik der Gegenaufklärung am Vorabend der Französischen Revolution, in: Von "Obscuranten" und "Eudämonisten". Gegenaufklärerische, konservative und antirevolutionäre Publizisten im späten 18. Jahrhundert, hg. v. Christoph Weiß in Zusammenarbeit mit Wolfgang Albrecht, Literatur im Historischen Kontext. Studien und Quellen zur deutschen Literatur- und Kulturgeschichte vom 18. Jahrhundert bis zur Gegenwart Band 1, St. Ingbert 1997, 193-220.
- Missbrauchte Aufklärung? Schriften zum preußischen Religionsedikt vom 9. Juli 1788. 118 Schriften im Umfang von 13992 Seiten auf 202 Microfiches. Mit einem Begleitband hg. von Dirk Kemper. Hildesheim: Olms Neue Medien 1996. 13992 S. auf Microfiches, 256 S. Begleitband.
- Reinhard Markner: Woellner , Johann Christoph (1732-1800) , in: Le Monde maçonnique au XVIIIe siècle, hg. v. Charles Porset (†) u. Cécile Revauger, Párizs 2013, Bd. 3, S. 2820-2824. (Deutsche Fassung)
Linkek
 Szótárak és enciklopédiák |
| |||
|---|---|---|---|---|
| ||||