Elena Vyalbe | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Személyes adat | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Padló | női | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Elena V. Vyalbe | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Polgárság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1968. április 20. (54 évesen) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Növekedés | 164 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A súlyt | 54 kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Karrier | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Klub |
Trud (Magadan) CSKA (Moszkva) |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Edző |
Viktor Tkacsenko Alekszandr Grushin |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A válogatottban | 1987−1998 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Állapot | befejezte a beszédet | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Karrier vége | 1998 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
eredmények | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
olimpiai játékok | 7 ( × 3 + × 0 + × 4) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Világbajnokság | 17 ( × 14 + × 3 + × 0) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
világbajnokság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Világbajnokság debütálása | 1987. február 28., Lahti | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Világkupa győzelmek | 45 |
Elena Valerievna Vyalbe (született: Trubitsyna ; született 1968. április 20- án , Magadan , Magadan régió , RSFSR , Szovjetunió ) - szovjet és orosz síelő , közéleti és politikai személyiség , edző. Az Orosz Síversenyszövetség elnöke ( 2010. június 17. - jelen ), az Orosz Síszövetség vezetője (2020. január - jelenleg ) [1] [2] . a pedagógiai tudományok kandidátusa .
8 évesen kezdett síelni a Magadani Gyermek- és Ifjúsági Sportiskola-2- ben . Az első edzők G. Popkov és Viktor Tkachenko . 11 évesen a Magadan régió nemzeti csapatának tagja lett sífutásban. 14 évesen megkapta a Szovjetunió sportmestere címet . 1986-ban, az amerikai Lake Placidben , a junior világbajnokság debütálásakor, 17 évesen, minden versenyszámban díjat nyert (két ezüstérem a váltóban és az 5 km-es klasszikus versenyben, bronz a 15 km-es gyorsúszásban) ). 1987-ben ismét minden versenyszámban díjat nyert az olaszországi Asiago -ban rendezett junior világbajnokságon . Egyéni 15 km-es korcsolyázásban és váltóban aranyat, 5 km-es klasszikusban ezüstérmet szerzett. 1987 óta Vyalbe vezetéknéven kezdett fellépni, miután feleségül ment egy, az Észt SSR-ből származó síelőhöz, Urmas Vyalbe-hoz .
Az 1986/87-es szezonban debütált a felnőtt Világkupán a finn Lahtiban . Az első rajtokon vb-pontokat szerzett, a Lahtiban és Falunban az egyéni futamok első tíz helyezettjének eredményét mutatva a 8., illetve az 5. helyezést érte el. A debütáló szezon az összetett 23. helyen zárult. Ugyanebben a szezonban megnyerte első világkupa-versenyét a szovjet váltócsapat tagjaként. 1987. március 1-jén az Antonina Ordina , Larisa Lazutina , Elena Vyalba és Anfisa Reztsova alkotta kvartett remekelt a váltóversenyben a Lahtiban zajló világkupán.
Fia, Frans születése miatt kihagyta az 1987/88-as szezont , és nem tudott részt venni a calgaryi olimpián , ahol a szovjet síelők négy versenyen három aranyérmet nyertek.
Az 1988/89-es szezonban a 20 éves Vyalbe öt szakaszt nyert a világkupán, és még kétszer harmadik lett, és először nyerte el a Big Crystal Globe-t. 1988. december 14-én megnyerte első egyéni világkupa-versenyét a svájci Kamprában (15 km-es szabadfogású verseny). A szezon során sprintben és maradóversenyben is nyert. Egyformán jól birtokolta a "korcsolya" és a klasszikus stílust. A finn Lahtiban debütált a világbajnokságon , ahol kétszeres bajnok lett, megnyerve a 10 km-es és a 30 km-es szabadfogású versenyeket. A váltóban a csapattal ezüstérmet szerzett ( Smetanina , Shamshurina és Tikhonova együttesével ).
Az 1989/90-es világbajnokságon két egyéni rajtot nyert (egyszer második és harmadik is volt). Az általános besorolásban a második helyet szerezte meg egy másik szovjet síelő, Larisa Lazutina után.
Az 1990/91-es szezonban pályafutása során második Big Crystal Globe-díját nyerte el, és hat egyéni versenyt nyert meg. A második helyezett olasz Stefania Belmondo előtt csaknem 100 pont volt az előny. Az 1991-es világbajnokságon három aranyérmet nyert (nyerte a váltót és az egyéni 15 km-es klasszikus és 10 km-es szabadfogású versenyeket) és egy ezüstérmet, 30 km-es korcsolyában csak honfitársától, Ljubov Jegorovától szenvedett vereséget .
Az 1991/92-es szezonban négyszer jeleskedett egyéni kupaindulásban, és harmadszor nyerte meg a világbajnokságot. Először vett részt az albertville-i olimpián , ahol váltóbajnok lett (Smetanina, Lazutina és Egorovával együtt), és négy bronzérmet nyert egyéni versenyeken.
Az 1992/93-as szezonban elvesztette a bajnokságot az összetettben Egorovával szemben. A világbajnokság szakaszain szinte közösen szereztek győzelmeket és dobogós helyeket. Egyéni helyezések a dobogón (arany-ezüst-bronz) a szezon során a Vyalba-nál: 2-4-1 Egorova eredménye: 4-2-1. A svédországi Falunban megrendezett világbajnokságon Vyalbe két aranyat nyert - egyéni 15 km-es klasszikusban és váltóban.
Az 1993/94-es szezonban komoly nyomást gyakorolt rá Egorova, valamint Stefania Belmondo és Manuela Di Centa olasz síelők . A szezon elején két egyéni versenyt nyert, de betegsége miatt a norvégiai Lillehammeri olimpián csak egy érmet szerzett - aranyat a négyes váltó részeként (Lazutinával, Gavrylyukkal és Egorovával). Csakúgy, mint két évvel korábban Albertville-ben, Elena Vyalbe váltóban indult a klasszikus első szakaszán. A vb végső helyezésén a harmadik helyet szerezte meg az olasz Di Centa és Egorova hiánya mellett.
Majdnem egy évig Nyikolaj Zimjatov irányítása alatt edzett , de az új szezon előestéjén visszatért a válogatottba Alekszandr Grusinhoz [3] . Az 1994/95-ös világbajnokságon rekordelőnnyel nyerte meg az összetettet. 14-szer nyerte meg a világbajnokságot (ötször a váltó részeként). Egyszer a világkupa szakaszain honfitársa, Nina Gavrylyuk meg tudta kerülni őt . Csak egy kupafutamban nyertek nem oroszok (a lahti szakaszon a 10 km-es klasszikus versenyt a norvég Nybroten nyerte ). A kanadai Thunder Bayben zajló világbajnokságon Vyalba kétszeres bajnok lett, a váltóban és az egyéni 30 km-es szabadfogású versenyben is győzött. A 15 km-es klasszikusban is ezüstérmet szerzett. Az 1994/1995-ös szezon "arany" lett az orosz síelők teljes csapata számára. A világbajnokság első öt helyét az oroszok szerezték meg (Vyalbe, Gavrylyuk , Lazutina , Danilova , Zavyalova ). A Thunder Bay-i világbajnokságon a női sífutás összes aranyérmét is oroszok szerezték meg.
Az 1995/96-os szezon is magas színvonalon zajlott. Négy egyéni versenyt nyert és háromszor nyerte meg a váltót a világkupán. Di Centa a szezon második felét jól teljesítette, és pályafutása során második Big Crystal Globe-ját nyerte el. Vyalbe a második helyet szerezte meg.
Az 1997-es világbajnokságon a norvégiai trondheimi világbajnokságon rekordot állított fel - mind az öt futamot megnyerte, és 14-szeres bajnok lett a világbajnokságon indulások összesítésében. Az 5 km-es klasszikus sprint versenyen Vyalbe a második eredményt mutatta fel, Lyubov Egorova pedig remekelt. Három nappal később Egorovát doppingolásért elítélték és diszkvalifikálták, az aranyérmet pedig Vyalba kapta. A küzdelem intenzitása szempontjából ebben a bajnokságban különösen éles volt a 10 km-es üldözőverseny szabad stílusban (a verseny a kombinált futamban szerepelt: 5 km (klasszikus) + 10 km (korcsolya)), ahol csak egy fényképes cél. meghatározta Vyalba győzelmét az olasz Belmondo elleni küzdelemben. Ezenkívül Vyalbe ötödik alkalommal nyerte meg a nemzetközi versenyeken a női síelés legnehezebb versenyét - egy 30 km-es maratont (Trondheimben klasszikus stílusban tartották).
Az olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok finn versenyző , Mika Myllulya Elena Vyalbét minden idők legnagyobb síelőjének tartotta [4] . A világkupa szakaszain Elena Vyalbe minden egyéni versenyszámban dobogós helyezést ért el (háromszor az első, ötször második és kétszer harmadik), a váltóversenyeken pedig az orosz csapat négy győzelmet aratott és egy második helyet szerzett. . Az összetettben Vyalbe ötödik alkalommal nyerte meg a világbajnokságot. Az 1996/1997-es szezontól kezdve külön díjakat is kiosztottak a nők számára a sprint- és távversenyeken. Távolsági versenyszámokban Vyalbe megnyerte a Kis kristálygömböt, a sprintben pedig második lett Belmondo mögött.
Vyalbe felelősségteljesen készült az 1998-as naganói olimpiai rajtokra , de a főrajt előestéjén bekövetkezett megfázás megakadályozta. Ráadásul teste kimerült a világsportban eltöltött több éves hegemónia és az 1997-es szezon után, és speciális edzési megközelítésre és egyéni szemceruzára volt szüksége, ami nem történt meg [5] .
Az 1997/98-as világbajnokságon két szakaszt nyert (köztük a váltó részeként). Az akkori utolsó és rekordot döntő 45. vb-győzelmet 1997. december 20-án adták a svájci Davosban a 15 km-es klasszikus stílusú versenyen. A naganói olimpián pályafutása során ismét megszerezte harmadik olimpiai aranyát a váltóban (Gavrylyukkal, Danilovával és Lazutinával együtt). Közvetlenül az olimpia után, 30 évesen befejezte pályafutását.
2004-ben indult az Orosz Síversenyszövetség elnöki posztjáért, de a szavazatok számában alulmaradt Vlagyimir Loginov ROC alelnökével szemben (a szavazás második fordulójában 65 küldött szavazott Loginovra, 39 pedig Vyalbára) [6] . Közvetlenül a szavazási eredmények összesítése után elfogadta Vlagyimir Loginov ajánlatát, hogy legyen az FLGR első alelnöke és egyben az orosz válogatottak vezetőedzője. 2006-ban azonban Vyalbe csalódottan kilépett az FLGR-ből.
2010. június 17-én Vyalbe-t az FLGR elnökévé választották. A jelentéstételi és választási konferencián ő kapta a legtöbb szavazatot - 77 [7] . Vyalba két fő versenyzője ezen a választáson – a Salt Lake City-i olimpiai bajnok, Mihail Ivanov és az Orosz Olimpiai Bizottság első alelnöke, Igor Kazikov – visszavonta jelölését, megfogadva a ROC és a Sportminisztérium kérését-ajánlását a választás elhalasztására. az FLGR elnökének két-három hónapig. A ROC és a Sportminisztérium azzal érvelt kérésükben, hogy foglalkozni kell a Nemzetközi Síszövetség ajánlásaival az FLGR vezetésében bekövetkezett változásra vonatkozóan, miután számos doppingeset történt az orosz válogatottban a 2008-2009-es szezonban. Ennek ellenére az FLGR konferencia nem vette figyelembe e szervezetek kérését-ajánlásait, és Vyalbe-t szavazattöbbséggel választották meg az FLGR elnökévé [8] .
2014 májusában nem alternatív alapon második ciklusra, 2018. május 25-én - harmadik ciklusra, szintén nem alternatív alapon - újraválasztották az FLGR elnökévé [9] .
2020 januárjában kinevezték az Orosz Síszövetség (egy nem kormányzati, össz-oroszországi szervezet, amely Oroszországot képviseli a Nemzetközi Síszövetségben) vezetőjévé a 2010 júliusa óta irányító Andrej Bokarev helyett [2] . Továbbra is az FLGR elnökeként és az orosz válogatott vezetőedzőjeként dolgozik.
2021 júniusában beválasztották a Nemzetközi Síszövetség igazgatóságába [10] . A tanácsban 16 fő van. Vyalbe a szavazás során a 16. helyet szerezte meg a 19 jelölt közül [11] . Ő lett az első nő a Nemzetközi Síszövetség történetében, akit a küldöttek szavazatával jóváhagytak a Tanácsba [12] .
Feleségül vette Urmas Vyalbe észt síelőt , aki az 1992-es és az 1994-es olimpia résztvevője volt. Egy fia, Franz Vyalbe (született 1987) és lányai, Polina (született 2002) és Varvara (született 2014. január 20-án) [14] . Maxim férj menedzserként dolgozik, és saját vállalkozást vezet [15] . Elena Vyalbe Urmas Vyalbe családjának engedélyével elhagyta volt férje nevét [16] .
23 rajt – 17 érem (14 arany és 3 ezüst)
Világbajnokság | Nemzeti csapat | 5 km | 10 km | 10 km | 15 km | 30 km | Váltóverseny |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1989 Lahti | Szovjetunió | n/a | 6 | egy | — | egy | 2 |
1991 Val di Fiemme | Szovjetunió | — | n/a | egy | egy | 2 | egy |
1993 Fálun | Oroszország | négy | n/a | 6 | egy | 19 | egy |
1995 Thunder Bay | Oroszország | négy | n/a | 12 | 2 | egy | egy |
1997 Trondheim | Oroszország | egy | n/a | egy | egy | egy | egy |
1988/1989-es évad
|
1990/1991-es évad
|
1991/1992-es évad
|
| 1994/1995-ös évad
Hely | Sportember | Szemüveg |
---|---|---|
egy | Elena Vyalbe | 1060 |
2 | Nina Gavrylyuk | 840 |
3 | Larisa Lazutina | 785 |
négy | Olga Danilova | 547 |
5 | Olga Zavyalova | 395 |
| 1996/1997-es évad
Hely | Sportember | Szemüveg |
---|---|---|
egy | Elena Vyalbe | 940 |
2 | Stefania Belmondo | 909 |
3 | Katerzhina Noimanova | 525 |
négy | Nina Gavrylyuk | 518 |
5 | Olga Danilova | 414 |
Évad | Általános állás | Távolsági nézetek | Sprintel | |||
---|---|---|---|---|---|---|
Szemüveg | Hely | Szemüveg | Hely | Szemüveg | Hely | |
1986/87 | 19 | 23. | - | - | - | - |
1987/88 | - | - | - | - | - | - |
1988/89 | 167 | egy. | - | - | - | - |
1989/90 | 137 | 2. | - | - | - | - |
1990/91 | 220 | egy. | - | - | - | - |
1991/92 | 169 | egy. | - | - | - | - |
1992/93 | 710 | 2. | - | - | - | - |
1993/94 | 570 | 3. | - | - | - | - |
1994/95 | 1060 | egy. | - | - | - | - |
1995/96 | 945 | 2. | - | - | - | - |
1996/97 | 940 | egy. | 340 | egy. | 472 | 2. |
1997/98 | 246 | 12. | 136 | 5. | 110 | tizennyolc. |
Tartalékos alezredesi katonai fokozattal rendelkezik (2016). A magadani sífutó sportiskola 2002 óta Elena Vyalbe nevét viseli.
A közösségi hálózatokon | |
---|---|
Tematikus oldalak | |
Szótárak és enciklopédiák |
Olimpiai bajnokok sífutásban a váltóban | |
---|---|
|
Világbajnokok sífutásban 5 km-es távon | |
---|---|
|
10 km-es sífutó világbajnokok | |
---|---|
|
Világbajnokok sífutásban 15 km-es távon | |
---|---|
|
Világbajnokok a sífutásban az üldözésben / síatlonban | |
---|---|
5 km + 10 km kombinált üldözés |
|
5 km + 5 km kombinált üldözés | 2001: Virpi Kuitunen |
5 km + 5 km skiatlon | 2003: Christina Shmigun |
7,5 km + 7,5 km skiatlon |
|
Világbajnokok sífutásban 20/30 km-es távon | |
---|---|
20 km |
|
30 km |
|
Sí Világkupa-győztesek | |
---|---|
|