| Este a Claire's-ben | |
|---|---|
| 1930-as kiadás | |
| Műfaj | regény |
| Szerző | Gazdanov Gaito |
| Eredeti nyelv | orosz |
| írás dátuma | 1929 |
| Az első megjelenés dátuma | 1929 |
Az Est Claire's-ben Gaito Gazdanov orosz emigráns író első regénye , amelyet 1929 -ben írt [1] . A kritikusok pozitívan fogadták a regényt, és észrevette Marcel Proust hatását .
A történetet a fiatal orosz emigráns Nyikolaj nevében mesélik el . A regényben leírt események többsége az ő emléke. Bár a cselekmény a múltban játszódik, a szerző gyakran visszahozza az olvasót a jelenbe, a párizsi orosz emigráció világába.
A történet nagyrészt önéletrajzi jellegű. A szerző a bevezető rész segítségével bevezeti az olvasót a fő cselekményvázlatba [1] [2] .
A regény nem tagolódik fejezetekre, de felosztható a Claire-rel való találkozást megelőző eseményekre és a polgárháború időszakának visszaemlékezésére .
Minden életszakasznak megvan a maga tematikus központja:
Az elbeszélés része Nicholas fantáziái (pl. fantáziák Japánról , Borneóról , Szumátráról ).
„Egész életem egy fogadalom / hűséges randevú volt veled” - ez az epigráfia, amely Tatyana Onegin leveléből származik A. S. Puskin regényében, Nyikolaj és Claire szerelmi viszonyára utal. Ezek a szavak közvetlenül jelzik a hős érzéki élményeit, amelyek a regény fő intrikáját képezik. Párhuzam a főszereplők érzéseivel (Tatyana érzései kudarcra vannak ítélve, akárcsak Nyikolaj érzelmei szomorú kimenetelre) [1] .
Nikolai a főszereplő, olyan ember, aki tudásra, fejlődésre törekszik, ugyanakkor elmerül a múlt emlékei között, és nincs konkrét célja a jelenben. Nikolai a saját világában él, saját gondolataiba merülve, amelyben vigaszt keres a veszteségekre (apja, nővérei halála) válaszul. A Claire-rel való találkozás megváltoztatja a hőst. Nicholas beleszeret. Még egy hosszú különélés (10 éve nem látták egymást) sem tudta megölni az érzéseket [2] .
A polgárháború témája egyértelműen megfogalmazódik a regényben , amelyben eldől a kérdés, hogy melyik oldalra álljunk: a vörösökhöz vagy a fehérekhez . De Nikolai a fehérekért harcol, mivel "meghódították őket". Minden szükségtelennek, eredménytelennek bizonyul. A hős számára ez a háború a tudás, a vágy, hogy megérezhesse számára egy új, ismeretlen élet ízét. Minden értelmetlennek bizonyul, ha az élet álmokra, álmokra és emlékekre redukálódik.
N. Otsup megjegyzi, hogy Proust nagy hatással volt Gazdanovra . Úgy vélte, az íróban Prousthoz hasonlóan a fő helyet a szerző lelke foglalja el, a múlt emléke a jelen eseményeinek eredménye.
M. Osorgin Gazdanov barátja és munkatársa volt, és kritikát írt a Latest News újságban. Azt írta, hogy a könyv nem önéletrajzi jellegű, azt is állította, hogy Gazdanovra Proust volt hatással, bár ez nem érv amellett, hogy a szerzőt nem eredetinek nevezzük.
G. Adamovich úgy véli, hogy a szerzőre nemcsak Proust, hanem Bunin is hatással volt . Megpróbálja bemutatni az életet olyannak, amilyen, anélkül, hogy fikcióhoz folyamodik.
German Khokhlov kritikai nézőpontból közelíti meg a regényt, és megjegyzi a koherens kompozíció hiányát, a narratíva diszkrétségét, és azt is, hogy a regény vége megerősíti az építészet instabilitását és véletlenszerűségét [3] .
M. Slonim különbséget fedezett fel Prousttól az írásmódban. Az asszociációk véletlenszerűségéről írt a képek változásában.
A külföldi orosz kritikusok az emigráns irodalmat tárgyalva egy szintre állítják Gazdanovot és V. Nabokovot (aki V. Sirin álnéven írt ). Azzal érveltek, hogy Sirin lesz az új Lev Tolsztoj , Gazdanov pedig az új Dosztojevszkij [4] . V. Weidle már egy 1930-as cikkében, amelyben Gazdanovot és Nabokovot hasonlítja össze, ezt írja: „Gazdanov nagyon tehetséges író, és könyvének viszonylagos éretlensége ellenére nem kevésbé közvetlen eredetiség van benne, hanem több, mint a Sirin” [5] .