A maxillaris ideg ( lat. n. maxillaris ) a trigeminus ideg második ága , érzékeny. A trigeminus csomóból ( lat. ganglion trigeminale ) indul. A koponyaüregből egy kerek lyukon ( latin foramen rotundum ) keresztül lép ki . Miután elhagyta a kerek lyukat, belép a pterygopalatine fossa-ba, ahol a következő ágakra oszlik:
Az infraorbitális ideg ( lat. n. infraorbitalis ) a maxilláris ideg összes ága közül a legerősebb, ami mintegy annak közvetlen folytatása. A pterygopalatine fossa-ból az ideg az alsó orbitális repedésen keresztül belép a szemüreg üregébe , bemegy az infraorbitális horonyba, és az infraorbitális csatornán áthaladva az infraorbitális foramenen keresztül az arc elülső felületére lép ki a szemfog régiójában. fossa és ágakra oszlik:
a) A hátsó felső alveoláris ágak ( lat. rr. alveolares superiores posteriores ) 2-3 ággal indulnak ki az infraorbitális ideg törzséből még azelőtt, hogy az alsó orbitális hasadékba kerülne, a felső állkapocs gumójába mennek, és bejutva az azonos nevű nyílások a csont vastagságában található csatornákon keresztül a felső állkapocs három nagy őrlőfogának gyökereihez vezetnek;
b) A középső felső alveoláris ág ( lat. r. alveolaris superior medius ) meglehetősen erőteljes törzs. Eltávolodik az infraorbitális idegtől az infraorbitális barázdában. Lefelé és előre haladva az ideg a sinus maxilláris külső falának vastagságában elágazik, a felső hátsó és elülső alveoláris idegekkel anasztomizálódik, és megközelíti a felső állkapocs kis őrlőfogait;
c) Az elülső felső alveoláris ágak ( lat. rr. alveolares superiores anteriores ) a legerősebbek. Távolítson el 1-3 ágat az infraorbitális idegtől majdnem az előtt, hogy kilépne az infraorbitális foramenen keresztül. Ezek az ágak áthaladnak az elülső alveoláris csatornákon a sinus maxilláris elülső falának vastagságában, és kissé előre és lefelé haladva több fogágra és egy orrágra ágaznak. Előbbi a felső állkapocs metszőfogaihoz és szemfogaihoz közelít, utóbbi pedig az orrüreg aljának elülső nyálkahártyájának beidegzésében vesz részt.
A felső állkapocs alveoláris nyúlványának tubulusaiban a felső alveoláris idegek egyesülnek, és kialakítják a felső fogfonatot ( latin plexus dentalis superior ).
Ennek a plexusnak az ágai, az úgynevezett superior dental és superior gingiva ágak ( lat. rr. dentales et gingivales superiores ), a fogakra és a felső állkapocs ínyének megfelelő területeire irányulnak [2] .
A csomóponti ágakat ( lat. rr. ganglionares ) 2-3 rövid vékony ideg képviseli, amelyek megközelítik a pterygopalatine gangliont ( lat. ganglion pterygopalatinum ).
Ezen idegek rostjainak egy része belép a csomópontba; mások a pterygopalatina csomópontból kinyúló ágakkal kapcsolódnak össze.
A pterygopalatina csomópont ágai:
A járom ideg ( lat. n. zygomaticus ) a pterygopalatine fossa régiójában eltávolodik a maxilláris idegtől, és az infraorbitális ideggel együtt a külső falán elhelyezkedő alsó orbitális hasadékon keresztül lép be a pályára. Lefutása során a járom idegnek van egy összekötő ága a könnyideggel (a szemidegből), amely a pterygopalatina ganglionból kinyúló rostokból áll.
Később a járomcsont behatol a járomcsontba, és a járomcsonton belül két ágra osztódik :
Mindkét ideg terminális ágaival kiterjedten kapcsolódik az arcideghez .
Így a felső állkapocs fogait a következő idegek beidegzik:
Mindezek az idegek az infraorbitális ideg ágai. Az infraorbitális ideg a maxilláris egyik ága, a maxilláris pedig a trigeminus .