Verdaguer, Jacinth

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. április 15-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .
Jacinth Verdaguer és Santalo
macska. Jacint Verdaguer és Santalo
Születési dátum 1845. május 17.( 1845-05-17 ) [1] [2]
Születési hely
Halál dátuma 1902. június 10.( 1902-06-10 ) [1] [2] (57 éves)
A halál helye
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása költő , író , pap
Műfaj költészet
A művek nyelve katalán
Díjak Mestre en Gai Sabre [d] Mestre en Gai Sabre [d] ( 1880 )
Autogram
zöldellő.macska
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon
Wikiidézet logó Idézetek a Wikiidézetben

Jacint (Jacint) Verdaguer-i-Santalo ( kat. Jacint Verdaguer i Santaló ; 1845-1902, Barcelona ) - katalán költő, a katalán reneszánsz (XIX-XX. század) egyik központi alakja. Sokat utazott, főleg hajópap volt. A fő mű az „ Atlantisz ” című európai hírű eposz .

Az élet legfontosabb dátumai

A barcelonai Montjuïc temetőben ( kat. Cementiri de Montjuïc ) temették el .

Az „Emigráns” című vers

L'Emigrant

Dolça Catalunya,
Patria del meu cor,
Quan de tu s'allunya
D'enyorança es mor.

I
Hermosa vall, bressol de ma infantesa,
Blanc Pirineu,
Marges i rius, ermita al cel suspesa,
Per semper adéu!
Arpes del bosc, pinsans i caderneres,
Cantau, cantau,
Jo dic plorant a boscos i riberes:
Adéu-siau!

II
¿On trobaré tos sanitosos climes,
Ton cel daurat?
Mes ai, ai mes! ¿A trobaré tes cimes,
Bell Montserrat?
Enlloc veuré, ciutat de Barcelona,
​​​​Ta hermosa Seu,
Ni eixos turons, joiells de la corona
Que et posà Déu.

III
Adeu, németek: adeu-siau, mon pare,
No us veure mes!
Ó! si al fossar on driving ma dolça mare,
Jo el llit tingués!
Ó, tengerészek, lo que vent me'n desterra
Que em fa sofrir!
Estic malalt, mes ai! tornau-me a terra,
Que hi vull morir!

„Emigrant” (szó szerinti fordítás)

Gyengéd Katalónia,
szívem hazája,
Ha
elhagylak, meghalok az utánad való vágyódástól.

I
Egy szép völgy, gyermekkorom bölcsője,
S a fehér Pireneusok,
Ó, a folyók partja és a remete menedéke a borongós ég alatt,
Búcsút mindnyájatoknak örökre!
Zajosak a fák, mintha hárfák játszanak, pintyek és dadicsok
Mind énekelnek és énekelnek...
Én pedig sírva mondom az erdőknek és a folyópartoknak:
Búcsú!

II
Hol találom ugyanazt az egészséges klímát,
Hol találom ugyanazt az arany eget,
Istenem, Istenem! Hol lehet ilyen magas sziklákat találni, mint
Montserratban?
Ó Barcelona, ​​nem látom a katedrálisodat,
sem a dombjaidat, amelyek olyanok, mint a drágakövek az isteni koronában.

III
Búcsúzunk, testvérek, apa – többé nem látjuk egymást!
Te a temetőben fekszel, édes anyám,
És még mindig az ágyban alszom.
Ó tengerészek! A szél, ami idegen földre kerget, nagyon szenved!
Beteg vagyok, istenem! Hozzátok vissza a földre, mert a földön szeretnék meghalni!

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Jacint Verdaguer Santaló // Diccionario biográfico español  (spanyol) - Real Academia de la Historia , 2011.
  2. 1 2 Jacint Verdaguer // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  3. Gran Enciclopèdia Catalana  (kat.) – Enciclopèdia Catalana csoport , 1968.
  4. https://datos.gob.es/es/catalogo/e00123904-autores-espanoles-en-dominio-publico-fallecidos-desde-1900

Irodalom

Linkek