| Neophytos Vamvas | |
|---|---|
| Νεόφυτος Βάμβας | |
| Születési dátum | 1776 |
| Születési hely | Chios |
| Halál dátuma | 1855. január 9 |
| A halál helye | Athén |
| Ország | |
| Foglalkozása | fordító, pap |
| Apa | Isidore |
| Anya | Stamatula |
| Autogram | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Neofitosz Vamvas ( görögül Nεόφυτος Βάμβας ; 1776 , Khiosz – 1855. január 9., Athén ) – görög pap és tudós, műfordító, az újgörög felvilágosodás kiemelkedő képviselője, az úgynevezett „újgörög felvilágosodás” egyike.
Vamvas Chios szigetén született [1] . A szülők neve Isidor(os) és Stamatula volt. Kezdetben szülőföldjén, Khioszban tanult, majd Szifnosz szigetén folytatta tanulmányait , ahová 1793 -ban költözött, hogy az akkor híres Misail Patmios iskolába tanuljon . Nagy nehézségek árán tanult, segítséget kapott a helyi lakosságtól és tanáraitól. [2] Visszatért Khioszba, és szülei tiltakozása ellenére Patmosz szigetére ment, ahol Daniel Kerameusnál tanult . Kerameus egyoldalú, csak a görög nyelv tanulmányozására koncentráló tanítása azonban nem elégítette ki, visszatért Khioszba, ahol Dorotheus Proios óráira járt, hiszen matematikát is tanított. [3] 1791-ben diakónussá szentelték. 1796-ban Dorotheus Proiost követte Konstantinápolyba. Proyosszal együtt Bukarestbe indult, majd ismét vissza Konstantinápolyba. Vamvas Georgios Mavrokordatos és Konstantin Khadzeris családjában lett tanár, aki az oszmán flotta dragománja volt. Ismét követte Preusst Valachiába, miután az utóbbit magával vitte Hadzeris szolgálatába. 1804-ben Khadzerist a törökök lefejezték, Vamvas pedig visszatért Konstantinápolyba. Itt tanított Euphrosyne Mavrocordatou és Konstantin Sutsos Phanariot családjában, és részt vett a Proios által szerkesztett, nagy görög nyelvű szótár, a Bárka (Κιβωτός) összeállításában, és tagja lesz a Család Múzeumának (i.e. a nemzet - Μουσείου του Γένους), Proios utasításai szerint, aki a Nemzet Nagy Iskolájának igazgatója lett . [négy]
Vamwas 1808-ban Párizsba ment, korábban augusztus végén járt Bécsben [5] . Az út nem volt könnyű Wamwa rossz egészségi állapota és pénzhiánya miatt [6] . A francia fővárosban természettudományokat, filozófiát és irodalmat tanult. Részt vett a Tenard kémikus, Louis Jacques óráin , akinek a „Traite de chimie elementaire” (Párizs 1813-1816) című könyvét Wamwas később lefordította, amikor egy chioszi iskola igazgatója lett [7] , és a hellenisztikus filozófus, Francois. Thurot. Vamvas a híres görög oktatóval , Adamantiosz Koraisszal Paschalis Vasiliou, a tudományok konstantinápolyi görög mecénása révén ismerkedett meg, aki kísérőlevelet küldött testvérének, Alexander Vasiliunak, azzal a céllal, hogy megismertesse Vamvas Korais-t [8] . Egy honfitársa (Korais) anyagi támogatást és havi 50 frankot biztosított számára, így Vamvas kijavította (javította) a Korais által írt szövegeket [9] . De maga Vamvas a görög nyelv tanításával és szövetkereskedelemmel kereste kenyerét. Együttműködésük szorossá vált: közreműködtek Buttmann (Philipp Karl Buttmann - 1764-1829) nyelvtanának javításában, amelyet Stefanos Ikonomos fordított görögre. Korais gondoskodik tanulmányairól, irányítja az ifjú Vamwát, megélhetést biztosít, és támogatja első művei megírásában. 1811-ben Vamwast meghívták a chioszi iskola igazgatói posztjára [10] :Δ-307 .
1813-ban megírta "Retorikáját" [10] :Δ-308 . 1818-ban megírta "A filozófiai etika elemei" [10] :Δ-314 c .
A Filiki Eteria görög forradalmi szervezet tevékenységében és az 1821-es görög forradalom kitörésével Vamvas Khioszból Hydra szigetére menekült . Arra buzdította az idiótákat, hogy indítsanak expedíciót Khioszba, emlékeztetve őket arra, hogy honfitársai nagy vagyonnal rendelkeznek, és így a forradalom pénzügyileg és gazdaságilag is megerősödik [10] :B-101 . 1821. április 27- én a görög flotta a pasa-vrisi öbölben horgonyzott, Chiosban, de Chios vénei nem voltak hajlandók csatlakozni a felkeléshez, és könnyek között kérték a görög flottát, hogy távozzon, jóllehet abban a pillanatban mindössze 300 oszmán katona és 200 krétai török a szigeten. Az expedíció sikertelen eredménye aláásta Vamvas tekintélyét [11] . „Ez a sikertelen expedíció fontos tényezővé vált Vamvas minden későbbi döntésében” – kommentálja P. Mikhailaris [12] . 1821 júniusában Görögországba érkezve Dmitrij Ypsilanti Vamvas lett a kancellár [10] :B-125 . A forradalom és a lázadó ország vezetéséért folytatott küzdelem során Ypsilantit földbirtokosok és hajótulajdonosok támadták meg. Vamvas is éles támadásoknak volt kitéve [10] :B-191 . Vamvas minden kísérlete, hogy felkelést idézzen elő Khioszban, sikertelen volt [10] :B-219 . A sziget uralkodó osztályai nem akartak csatlakozni a görög felszabadító háborúhoz, mert attól tartottak, hogy elveszítik biztonságukat és jólétüket [13] , ami azonban sem őket, sem a szigetet nem mentette meg az 1822 áprilisában bekövetkezett mészárlástól . Bár a háború még csak most kezdődött, Vamvas az akkor brit ellenőrzés alatt álló Jón-szigetekre távozott, és a Korfui Jón Akadémián tanított . Itt 1823-ban levelet kapott Odysseus Androutsos katonai vezetőtől .
Androutsos ezt írta neki:
- Hogy a frankok közé rejtegettél egy szerzetest, és kívánságokkal, átkokkal akarsz segíteni a szerencsétlen Hazán. Ha szereted, gyere ide, nézd meg a sebeit és segíts neki” [10] :Γ-123 .A háború végén Vamvas visszatért az újjáéledt görög államhoz. Vamwast királyi rendelettel 1837. április 24-én nevezték ki a 34 professzorból álló első csoporttal, a „filozófia professzorával”, és a „Filozófia Iskola” igazgatójává nevezték ki, mivel túlságosan „radikálisnak” tartották Hittudományi Karra nevezték ki. Dimaras kinevezését ideológiai rokonságként magyarázza Korais-szal, akit Maurer, Georg Ludwig von királyi régens és Schinas, Konstantinos (1801-1870) csodált [14] . Később az athéni egyetem rektora lett . Ortodox archimandritává avatták . Vamvas volt a fő személy a Szentírás népnyelvre történő fordításában ( 1850 ), amely reakciót és éles személyes támadásokat váltott ki az ortodox hagyomány híveiből, élükön Constantine Iconom vezetésével . Maga Vamvas azzal érvelt, hogy „aki akadályozza a szentírás fordítását, bezárja a mennyek országát az emberek előtt, és a „Jaj nektek”, amelyre Urunk elítélte az írástudókat és a farizeusokat, hozzájuk küldi” [15] . Vamvas számos filozófiai, egyházi és nyelvi tartalmú mű, valamint fordítás szerzője. A neofita Vamvas 1855. január 9-én halt meg Athénban.
