Amedeo Biavati | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Általános információ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Született |
1915. április 4. [1] |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Meghalt |
1979. április 22. (64 évesen) |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Polgárság | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Növekedés | 172 cm | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Pozíció | szélső _ | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nemzetközi érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Amedeo Biavati ( olaszul: Amedeo Biavati ; 1915. április 4. [1] , Bologna – 1979. április 22., Bologna ) – olasz labdarúgó , szélsőséges középpályásként játszott . Világbajnok 1938 . A "dupla lépés" nevű dribbelés feltalálója, amelyet a későbbi években olyan játékosok használtak, mint Pelé , Ronaldo , Ronaldinho és mások.
Amedeo Biavati a bolognai klubnál kezdte pályafutását, a "nagy" futballban 1933. május 21-én debütált a Casale klub elleni mérkőzésen , amelyen 2 gólt szerzett, és klubja 7-0-ra nyert, majd két héttel később. , a második meccsén 2 gólt szerzett a Milan ellen , azonban a sikeres debütálás ellenére Biavati az első két szezonban csak alsós volt a klubnál, az „alap” játékosokat, Raffaele Sansone -t és Bruno Mainit váltotta . Két bolognai szezon után Biavati a Serie B Cataniához igazolt , ahol 1 évet töltött. 1935 -ben Biavati visszatért Bolognába, de visszatérése után egy teljes szezonra egyáltalán nem lépett pályára, és a klub nélküle Olaszország bajnoka lett, megszakítva a Juventus 5 éves hegemóniáját. Azonban az 1936-1937-es szezontól kezdve, amelyben Biavati megnyerte első Scudetto -ját a klubbal , lassan közeledett ahhoz, hogy szilárd helyet szerezzen a bolognai csapat szívében.
1938- ban Vittorio Pozzo olasz vezetőedző elvitte Biavatit a világbajnokságra , ahol a bajnokság második fordulójában az Azzurra Squadra mezében debütált a francia válogatottal, Pietro Pasinatit váltva a keretben , majd az egész bajnokságot eltöltötte. hátralévő meccseken, és világbajnok lett. A világbajnokságot követő szezonban Biavati második Scudetto-ját nyerte meg. Ugyanebben az évben Milánóban szerezte pályafutása legszebb gólját 1939. június 4- én, az olasz– angliai meccsen , először a brit Eddie Hapgood védőjét és kapitányát , majd Vic Woodleyt , az angol kapust körözve. ezt követően higgadtan üres kapuba gurította a labdát, nemcsak a csapattársaktól, hanem a riválisoktól is gratulált.
1941-ben Biavati megszerezte 3. olasz bajnoki címét, de aztán pályafutását megszakította a második világháború , miután annak véget ért, Biavati folytatta pályafutását, de nem játszott sokáig, és 1947 -ben úgy döntött, hogy „felhagy” a futballal. utolsó mérkőzését az olasz válogatottban játszotta , 1947. november 9- én lépett pályára az osztrák csapattal , amely 5:1-re legyőzte az olaszokat, ez a vereség volt az első és az utolsó Biavati számára a válogatottban, és Biavati gólt szerzett. utolsó gólja a válogatottban 2 évvel korábban, Svájc kapuját találta el egy 4:4-re végződő mérkőzésen (Byavati gólt szerzett, ezzel kiegyenlített 2:2). Biavati pedig július 4-én játszotta az utolsó meccset a klub színeiben , ahol a Bolognát 2:7-re legyőzte a genovai klub, és maga Biavati szerezte a két „presztízsgól” közül az egyiket.
Játékoskarrierje befejezése után Biavati edzőként dolgozott Reggio di Calabria , Imola , Sitta di Castello , Rovereto és a líbiai klubok „kis” klubjaiban , újságíró volt , majd visszatért Bolognába, de a klub megtette. nem kell az egykori játékos, aki sok évet adott a csapatnak, de a város önkormányzata nyugodt állást talált Byawatinak, mint alkalmazott a sportszerosztályon.
Tematikus oldalak | |
---|---|
Szótárak és enciklopédiák | |
Bibliográfiai katalógusokban |
Olaszország csapata – 1938-as világbajnokság – bajnok | ||
---|---|---|