Burmeister, Arnold
| Arnold Burmeister | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| német Arnold Burmeister | ||||||||||||
| Születési dátum | 1899. február 28 | |||||||||||
| Születési hely |
Norburg , Schleswig-Holstein tartomány , Porosz Királyság , Német Birodalom (ma Dánia ) |
|||||||||||
| Halál dátuma | 1988. július 2. (89 évesen) | |||||||||||
| A halál helye | Stülingen , Németország | |||||||||||
| Affiliáció |
Német Birodalom Német Állam náci Németország |
|||||||||||
| A hadsereg típusa |
gyalogsági lovas harckocsicsapatok |
|||||||||||
| Több éves szolgálat | 1916-1945 | |||||||||||
| Rang | altábornagy | |||||||||||
| Rész | ||||||||||||
| parancsolta |
|
|||||||||||
| Csaták/háborúk |
világháború II. világháború |
|||||||||||
| Díjak és díjak |
|
|||||||||||
| Nyugdíjas | határőr _ | |||||||||||
Arnold Hans Albert Burmeister ( németül: Arnold Hans Albert Burmeister ; 1899. február 28., Norburg - 1988. július 2., Shtuhlingen ) - a Wehrmacht altábornagya , a 25. motorizált hadosztály parancsnoka a második világháború alatt , a lovagkereszt birtokosa a vaskereszt.
Életrajz
világháború
Arnold Burmeister 1916. június 7-én kezdte meg szolgálatát Fanen Junckerként a német birodalmi hadseregben , a mecklenburg-schwerini nagyhercegről elnevezett 24. gyalogezred tagjaként, Friedrich Franz II. 1917 februárjában Döberitzben katonai iskolát végzett, 1917 kora nyarán Fenrichbe léptették elő és a frontra küldték. 1917. október végén francia fogságba esett, csak a háború vége után engedték szabadon. II. osztályú Vaskereszt kitüntetésben részesült.
Két világháború közötti évek
1920. március 31-én a hadnagyi rangú Burmeistert elbocsátották a Reichswehrtől. 1922. április 1-jén visszatért a hadseregbe, a 14. Reiter-ezredben folytatta szolgálatát. A müncheni gyalogsági és a hannoveri lovassági iskolában tanult, 1924. szeptember 1-jén ober-fenrich-vé léptették elő. Ugyanezen év december 1-jén besorozták hadnagynak a 3. porosz századhoz Schleswigben, ahol 7 évig szolgált. 1928. április 1-jén Oberleutnant-ba léptették elő, 1931. október 1-jén pedig a parchimi 2. mecklenburgi osztaghoz helyezték át .
1933. április 1. Burmeistert századossá léptették elő. A Reichswehr 1934. október 1-jei Wehrmachttá alakulása után a Ludwigslust Reiter Ezredben szolgált tovább, és századparancsnok lett. 1935. október 15-én a 14. Reiter-ezred 3. századát vezette. 1936. október 1-jén őrnaggyá léptették elő, ezredét október 6-án 14. lovasságra nevezték át. Egy év múlva, október 12-én a 14. lovasezred 2. ezredének parancsnokává nevezték ki.
világháború
1939 elején Burmeister bekerült a 6. harckocsiezred főhadiszállásába. 1939 nyarán a 6. harckocsiezred 2. osztagának parancsnokává nevezték ki. A Wehrmacht lengyel hadjáratában tett tetteiért mindkét osztály Vaskeresztjével tüntették ki. 1940. április 1-jén alezredessé léptették elő, később részt vett a francia hadjáratban. 1941. május 1-jén keletre küldték, hogy felkészüljön a Szovjetunió lerohanására, egységeivel tartalékban volt és közlekedési ellenőrzéssel foglalkozott.
1941. október 30-án Burmeistert a parancsnokság főhadiszállására küldték, ahol a csapatok felfegyverzésével és a tartalék egységek irányításával foglalkozó osztályt vezette. 1942. április 1-jén ezredessé léptették elő. 1942. július elején otthagyta posztját, és hamarosan átvette a 201. harckocsiezred parancsnoki posztját. 1942. október 13-án a 23. gépesített dandár, majd csaknem egy hónappal később, november 11-én a 128. gépkocsizós ezred élén állt. November 20-án áthelyezték a 202. gépesített ezredhez. 1943 elején az új 26. harckocsiezred parancsnokává nevezték ki, 1943. március elején a 21. harckocsidandár parancsnokságát vette át. 1943. április 9-én a 128. motorizált ezred parancsnokaként elért sikeréért arany Német Kereszttel tüntették ki. 1943 nyarán a 10. harckocsidandár élén állt.
1944 márciusában Burmeistert kinevezték a Tankcsapatok Főfelügyelőségének egy különítmény parancsnokává. 1944. szeptember végén a 113. harckocsidandár parancsnoki posztját vette át (elődje meghalt). 1944. október 9-én átvette a 25. motorizált dandár parancsnokságát. 1944. december 24-ét a Wehrmachtbericht említi :
A Lotaringiáért vívott csatában és a Nyugati Faltól a Saarig tartó offenzíva során a Wend von Wietersheim altábornagy parancsnoksága alatt álló 11. páncéloshadosztály és a Burmeister ezredes parancsnoksága alatt álló 25. gépesített hadosztály kiválóan megmutatta magát.
Eredeti szöveg (német)[ showelrejt] In der Schlacht um Lothringen und in den Vorfeldkämpfen des Westwalls an der Saar haben sich die 11. Panzer-Division unter Führung des Generalleutnants Wend von Wietersheim und die 25. Panzergrenadier-Division unter Führung des Obersten Burschlagen Burschlagen.1945. január 1-jén Burmeistert vezérőrnaggyá léptették elő, 1945. január 14-én a Vaskereszt Lovagkeresztjével tüntették ki. Február 12-én ismét a 25. gépesített hadosztály parancsnokává nevezték ki, április 20-án altábornaggyá léptették elő. Április 25-én át kellett volna vennie a 30. hadsereg parancsnokságát, amely de facto már nem létezett. Burmeistert 1945. május 3-án fogták el a britek, és 1947-ben szabadult. A háború után a német határszolgálatnál dolgozott.
Díjak [1]
- Vaskereszt (1914) 2. osztály ( Porosz Királyság )
- Az 1914/1918- as első világháború díszkeresztje kardokkal (1934)
- „Wehrmachtban szolgálati időért” kitüntetés 4-2. osztályban (1936. október 2.)
- Csat a vaskereszthez (1939) 2. osztály (1939. szeptember 18.)
- Vaskereszt (1939) 1. osztály (1939. október 14.)
- „A tanktámadásért” jelvény (1940. május 18.)
- „A keleti téli hadjáratért 1941/42” kitüntetés
- "For Wound" jelvény fekete színben (1943. november 4.)
- Német kereszt aranyban (1943. április 9.)
- Vaskereszt lovagkeresztje (1945. április 14., a 25. motorizált hadosztály vezérőrnagya [2] [3]
- Említés a Wehrmachtberichtben (1944. december 24.)
Jegyzetek
- ↑ Profil a tracesofwar.com oldalon archiválva : 2021. május 18. a Wayback Machine -nél
- ↑ Fellgiebel, 2000 , S. 128.
- ↑ Scherzer, 2007 , S. 255.
Irodalom
- Walther-Peer Fellgiebel. Die Trager des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939–1945 - Friedberg: Podzun-Pallas, 2000. - ISBN 978-3-7909-0284-6 .
- Veit Scherzer. Die Ritterkreuzträger 1939-1945. Die Inhaber des Eisernen Kreuzes von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündete Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchivs. - Ranis/Jena: Scherzers Militaer-Verlag, 2007. - ISBN 978-3-938845-17-2 .