A Beuron Bencés Kongregáció a bencés rendhez tartozó német kolostorok többségének egyesülete , amelynek központja a Felső-Duna menti Beuron Apátságban található . A gyülekezet 9 férfi és női kolostorból áll Ausztriában , Németországban, Dániában és Olaszországban , számuk körülbelül 250 szerzetes és körülbelül 270 apáca. Mennyei védőszentje Szent. Tours-i Martin .
A beuroni gyülekezet alapjait 1863-ban, a beuroni kolostor alapításával együtt Maurus ( Maurus Wolter ) és Placidus Wolter testvérek tették le , akik kezdettől fogva azt a célt tűzték ki, hogy egy kolostorhálózatot hozzanak létre, amelyet a közös közösség szabályai.
Az első „leány” kolostorok alapítása után az új közösség alapító okiratát a Vatikán 1873-ban megerősítette.
A gyülekezet fennállásának kezdeti évei a németországi Kulturkampf korszakára estek , így a szerzetesek kénytelenek voltak egy időre elhagyni a főkolostort; másrészt ez a körülmény hozzájárult a Német Birodalomon kívüli kolostorok alapításához . A beuroni apátság tevékenységének újraindulásával az ókori német (egykori) kolostorok egymás utáni betelepítése következett: 1893-ban - Laach apátság , 1904 - Gerleve apátság , 1922 - Neresheim apátság , 1922 - Weingarten apátság 1926 város - Neuburgi apátság stb.; utoljára (újra)alapították a Toley Abbey -t 1949-ben és a nychaui kolostort 1951-ben.
Emellett a gyülekezet a német nyelvterületen kívül is tevékenykedett: elsősorban Belgiumban , Portugáliában , Brazíliában és Japánban ; 1906- ban megalapították Palesztinában a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele kolostort ( németül: Abtei Dormitio Beatae Mariae Virginis ), amely 1926-ban kapta meg az apátsági rangot .
A gyülekezet első kolostora az arch kolostor. Gabriel - 1889-ben nyílt meg Prágában (1920-ban Kelet- Stájerországba helyezték át ). Ezt követték az ahni ( franciául: Abbaye de Maredret , 1893), az aibingeni (1904) és a kellenriedi (1924) kolostorok. Az engeltali (1962) és a marienrodei (1988) apátságot utoljára alapították.
A gyülekezet kezdetben a beuroni apát irányítása alatt állt, aki így a gyülekezet főapátjaként működött, maga a gyülekezet pedig centralista alapon épült fel. Az aktuális kérdések egyeztetésére meghatározott gyakorisággal összehívták a generális káptalant, melynek tagjai a gyülekezetbe tartozó kolostorok apátjai voltak.
1936-ban a kormányzat demokratizálódott, így a gyülekezet tagjai már nem függtek feltétlenül Beurontól, elsősorban a szerzetesi közösség szabályaiban. Főapát helyett a gyülekezetet ezentúl az első elnöknek ( lat. praesidens principalis ) is nevezett preses apát (a latinul Abtpräses a latinból abbas praeses ) vezette ; a tiszteletbeli főapáti címet azonban megtartották. Ezzel egyidejűleg az elnököt a 6 évente ülésező általános káptalan tagjai választják. 2003 óta a gyülekezet kolostorainak képviselői is szavazati joggal rendelkeznek a káptalani üléseken.
1984-ben a gyülekezet alapszabályát és nyilatkozatait összhangba hozták a Kánonjogi Kódex új kiadásával , és a Szent István Szabályzatot követve. Benedek , kölcsönös segítségnyújtás és kollegialitás a problémamegoldásban.
A szintén a gyülekezethez tartozó Grussau ( Bad Wimpfen ) és Weingarten apátság 2010-ben hivatalosan megszűnt.
(Zárójelben az élet dátumai, vesszővel elválasztva – az évek a Boiron Főapátság élén