| "Bobruisk futár" | |
|---|---|
| eredeti cím |
"fehérorosz Babrui futár » |
| Típusú | újság |
| Főszerkesztő | Anatolij Sanotenko |
| Alapított | 1991 |
| Nyelv | fehérorosz nyelv , orosz nyelv |
| Központi iroda | Bobruisk , Moskovskaya utca 38. |
| Keringés | 5000 példányban[ mikor? ] |
| Weboldal | babruysk.by |
Bobruisk Courier - Bobruisk város társadalmi-politikai újsága. Az egyik legrégebbi újság Fehéroroszországban. 1991 óta jelenik meg (1914-1920-ban jelent meg azonos nevű újság). Orosz és fehérorosz nyelven hetente egyszer, szerdán jelenik meg. Anyagokat tartalmaz Bobrujszk és Fehéroroszország társadalmi-politikai és kulturális életéről, bűnügyi krónikat, sporthíreket, közleményeket, televíziós műsorokat, reklámokat ad ki, szórakoztató rovatokkal stb. ".
1914. augusztus 31-én megalakult a Bobruisk Courier újság. Az újság első kiadója és szerkesztője Giller Favavich Friedland volt, nyomda, színház és cirkusz tulajdonosa. Kezdetben a Bobruisk Courier csak oroszul jelent meg, és napi, párton kívüli kiadványként pozicionálta magát. Ugyanolyan formátum volt, mint ma, de négy oldalon adták ki. Az újság széles körben tudósított mind a helyi, mind a nemzetközi eseményekről, bűnügyi krónikát közölt, verseket, prózákat, feuilletonokat közölt. Rengeteg olyan hirdetés volt, aminek szinte az egész címlapja volt. Az első világháború kitörésével egy időben alapított újság a katonai eseményekről igyekezett tájékoztatni olvasóját. Az újság rendszeres rovatot jelentetett meg „Háború. Stavka Messages”, amely rövid tájékoztatást tartalmazott a németekkel vívott harcok menetéről, rendszeresen nyomtattak táviratokat a Legfelsőbb Főparancsnokságtól, a Petrográdi Távirati Ügynökségtől és a nemzetközi távirati ügynökségektől. 1916-tól egy kiegészítés jelent meg az újságban - „A Bobruisk Courier táviratai". A „Bobruisk Courier" időszakosan jelent meg a német megszállás alatt (1918. február - november), 1920 júliusában, a lengyel csapatok kivonulásával, ill. a szovjethatalom végső megjelenésével bezárták, mint minden nem állami újságot.
Az újság kiadása 1991-ben indult újra, először a Mogilevskaya Pravda regionális újság kiegészítéseként , majd önálló projektként.
2006 és 2009 között az újságot nem adták el a Szojuzpechat állami kioszkjaiban. 2009-ben a hatóságok engedélyezték a Bobruisk Courier számára, hogy visszatérjen az állami elosztási rendszerhez. Ám a sok éves ellenállás és közvetlen elnyomás eredményeként 2010-ben az újság a csőd szélére került. Ugyanezen év augusztusa óta az újság csak elektronikus formában jelenik meg napi tájékoztató kiadványként ( http://babruysk.by/ ).
„Az elmúlt hét évben a hatóságok mindent megtettek a Bobruisk Courier gazdasági elfojtására. Ennek eredményeként az évek során az újság nem tudott annyi pénzt keresni, mint legközelebbi versenytársaink ugyanebben az időszakban. Az újság kilátásai még nem egészen világosak. Lehet, hogy a jelenlegi helyzetből való kilábalásért tett lépéseink valamihez vezetnek, de erről még nehéz beszélni.” Meglehetősen sajátos környezetben vagyunk. Minszk után Bobruisk rendelkezik a legtöbb újsággal. A sajátosság abban rejlik, hogy a hatóságok minden újságot a szolgájuknak tekintenek. Ezt gondolja az ideológiai vertikum. Például a sajtónapon a helyi lapok összes vezetőjét – kettő kivételével – meghívták a városi választmányba, oklevelet és pénzjutalmat vehettek át. Sokszor hallottuk, hogy nem erről írunk. Nem kellett erről-arról írni. Igen, pénzt veszítettünk, de megőriztük létfontosságú értékeinket, ami fontosabb, mint a pénz. Mi is úgy gondoljuk, hogy az újságírói szakma nem a lakáj hivatása” – hangsúlyozta Anatolij Sanotenko [1] .