Zentai csata

A zentai csata 1697. szeptember 11-én a Tisza mellett  zajlott , amelyben az osztrák hadsereg Savoyai Jenő herceg vezetésével legyőzte a törököket . Körülbelül 50 ezer osztrák állította meg a törökök előrenyomulását észak felé, legyőzve a 80 ezredik török ​​hadsereget. Körülbelül 25 ezer török ​​halt meg, míg az osztrákok vesztesége mindössze 429 ember meghalt és 1598 megsebesült. II. Musztafa szultán kénytelen volt a folyó túlsó partjáról nézni csapatainak megsemmisítését. A szentai csata fordulópont volt az osztrák török ​​elleni harcban, valamint az 1699 -es karlowitzi béke alapja , amely után az erőviszonyok Délkelet-Európában jelentősen elmozdultak az Oszmán Birodalom rovására. A szentai győzelmet azonban nem használták fel kellően katonailag, mivel a rossz idő miatt az osztrákok nem üldözték a törököket.

Háttér

Bécs 1683-as ostromának feloldása után Ausztria sikeres volt - 1688-ban Belgrádot és a közép-dunai alföld nagy részét a Habsburgok foglalták el. De mivel a franciákkal vívott háború több csapatot igényelt, és az új nagyvezír átszervezte az oszmán hadsereget, az osztrákok szerencséje elfogyott. Belgrádot 1690-ben foglalták vissza a törökök, és a következő évi hadjárat bizonytalanságban volt.

Az osztrákok először Savoyai Jenő közvetlen vezetése alatt találták magukat ; a hadjárat volt az első a fejedelem győzelmeinek sorozatában.

Csata

Első manőverek

Jenő herceget 1697. július 5-én nevezték ki a magyar királyság hadseregének főparancsnokává. Serege 70 000 főt számlált, de csak 35 000 volt harcra készen. Mivel a katonai kincstár üres volt, Eugene-nek pénzt kellett felvennie, hogy kifizesse a hadsereg fizetését és megszervezze az orvosi ellátást.

A Habsburg hadsereg német, osztrák és magyar gyalogságból és lovasságból állt (körülbelül 7000 katona) [2] . Esterházy Pál hercegnek köszönhetően Magyarország 20 000 katonával segítette Ausztriát [3] . A szerb könnyűlovasság egy része is részt vett a koalícióban [4] [5] , például horvátok és szerbek, akik az osztrák különítményekhez tartoztak [6] .

Amikor hír érkezett, hogy a szultán és serege Belgrádban tartózkodik, Jenő úgy döntött, hogy minden rendelkezésre álló Felső-Magyarországból és Erdélyből összevonja csapatait, és elkezdte csapatait Pétervárd felé vonni . Abban az időben Eugene irányítása alatt állt az 50 000-55 000 katonából álló birodalmi hadsereg. Július 18-án Kolut faluban a herceg áttekintést tartott erőiről. Hamarosan csapataival együtt Zomboron keresztül Peterwardeinbe ment [ 6] . Augusztus folyamán Jenő felajánlotta, hogy harcol a pétervári erőd szomszédságában , de a törökök, akik megpróbáltak ostromot indítani, nem voltak hajlandók részt venni a csatában. Szeptemberben észak felé vonultak, hogy elfoglalják Szeged várát, és a császári sereg követte őket.

Az oszmán hadseregben Tekeli Imre vezetésével a Habsburgok ellen harcoló Kurus lovasság kisebb különítménye volt . Tekeli a csatában az oszmán lovasságot irányította [7] .

Csata

Miután a császári lovasság elfoglalta Kafer pasát (Jafar pasa), Szeged ostromának tervét elvetették, és a szultán úgy döntött, visszatér a Temesvár melletti téli szállásra. Amikor Eugene megtudta ezeket a terveket, úgy döntött, hogy csatát ad.

1697. szeptember 11-én az oszmán sereg Zenta (Zenta) város közelében próbálta átgázolni a Tiszát, nem tudva, hogy a császári hadsereg a szomszédságban van. Az osztrákok meg tudták támadni az ellenséget, amikor az még átkelt a folyón. Egy intenzív tüzérségi bombázás után sok dragonyos átkelt a tábort körülvevő árokhoz, és bombázni kezdték az ellenséget. Az erődítmények mögötti törökök rendetlenül vonultak vissza a hídhoz, amelyről kiderült, hogy túlzsúfolt. Az osztrák tüzérség folytatta a bombázást, komoly veszteségeket okozva. A birodalmiak balszárnya támadott, behatolt a szárnyat elhagyó törökök és a híd közé, elzárva a visszavonulás útját. Ezzel egy időben a császári erők áttörték az oszmán tábort körülvevő lövészárkokat. A táborban szörnyű mészárlás kezdődött. A császári katonák rendületlenül haladtak előre. Csak 1000 töröknek sikerült elmenekülnie. Több mint 10 000 oszmán katona fulladt a Tiszába . Legfeljebb 20 000 török ​​katona vesztette életét a csatatéren.

Következmények

Ez a csata Ausztria döntő győzelmével ért véget: az osztrák hadsereg 500 katonát vesztett, 30 000 török ​​katonát semmisített meg, elfoglalta a szultáni háremet, 87 fegyvert, a királyi kincstárat kincsekkel és az Oszmán Birodalom állampecsétjével. A fő oszmán hadsereget feloszlatták, és az osztrákok szabad kezet kaptak Boszniában, ahol Szarajevót elfoglalták .

A Karlovicében megkötött béke következtében egész Magyarország, valamint Erdély és Temesvár az oszmánok elől Ausztriához vonult. A karlovyci béke Ausztriát az egyik európai nagyhatalommá emelte.

Jegyzetek

1. ↑ KK Kriegsarchiv (Hrsg.): Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. Verlag des KK Generalstabes, Bécs 1876, Band 2, 156. oldal.
2. ↑ Magyarország hadtörténete[ oldal nincs megadva 1868 nap ]
3. ↑ Csorba Csaba - Estók János - Salamon Konrád: Magyarország Képes Története, Magyar Könyvklub (Magyar Könyvklub), Budapest 1999. ISBN 963-548-961-7[ oldal nincs megadva 1868 nap ]
4. ↑ "Magyarország hadtörténete"[ oldal nincs megadva 1868 nap ]
5. ↑ Magyarország története 1526-1686 (History of Hungary 1526-1686) 2. tome, Authors: Zsigmond Pach and Ágnes Várkonyi, Akadémia Kiadó (Akadémia Publisher), Budapest 1985. ISBN 963 05 09296[ oldal nincs megadva 1868 nap ]
6. ↑ 1 2 (horvát) Zvonik br.177/2009 Archiválva : 2009. október 15. a Wayback Machine -n Stjepan Beretić: Povijesni kutak - Slankamen i Senta, Hozzáférés dátuma: 2009. november 19. jedinice… I u Senćanskoj bitci su sudjelovale somborske jedinice. 
   
7. ↑ Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai, Magyar Könyvklub (Magyar Könyvklub), Budapest 2000. ISBN 963-547-085-1[ oldal nincs megadva 1868 nap ]

Szótárak és enciklopédiák	Brockhaus és Efron Katonai Sytina Zsidó Brockhaus és Efron Kis Brockhaus és Efron Britannica (online)