Belov, Szergej Alekszandrovics

Szergej Alekszandrovics Belov
Szergej Belov 2012-ben
Pozíció	Támadó védő
Növekedés	190 cm
A súlyt	82 kg
Polgárság	Szovjetunió → Oroszország
Születési dátum	1944. január 23.( 1944-01-23 ) [1]
Születési hely	Nashchekovo , Shegarsky körzet , Novoszibirszk terület , Orosz SFSR , Szovjetunió
Halál dátuma	2013. október 3.( 2013-10-03 ) [1] (69 éves)
A halál helye	Perm , Oroszország
Csapatok 1964-1967 Uralmash 1967-1980 CSZKA Képzett csapatok 1981-1982 CSZKA 1988-1989 CSZKA 1990-1993 Kaszinó 1994-1998 Orosz csapat 1999-2004 Nagy Ural Személyes díjak és eredmények Világbajnokság MVP (1970) Európa-bajnokság MVP (1969) Érmek olimpiai játékok Bronz Mexikóváros 1968 kosárlabda Arany München 1972 kosárlabda Bronz Montreal 1976 kosárlabda Bronz Moszkva 1980 kosárlabda Világbajnokságok Arany Montevideo 1967 Bronz Ljubljana 1970 Arany San Juan 1974 Ezüst Quezon 1978 Európa-bajnokság Arany Finnország 1967 Arany Kampány 1969 Arany Németország 1971 Bronz Barcelona 1973 Ezüst Jugoszlávia 1975 Ezüst Belgium 1977 Arany Olaszország 1979 Universiade Arany Torino 1970 kosárlabda Díjak
1992 Kosárlabda Hírességek Csarnok
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Szergej Alekszandrovics Belov (1944. január 23. – 2013. október 3.) [2] [3] [4]  – szovjet kosárlabdázó , edző, 1972-es olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok (1967 és 1974), az egyik legjobb századi szovjet és európai kosárlabda híres játékosai . A Szovjetunió tiszteletbeli sportmestere (1969), a Szovjetunió kitüntetett edzője , Oroszország tiszteletbeli edzője (1994), az Orosz Föderáció Fizikai Kultúrájának Tiszteletbeli Dolgozója, a Kosárlabda Hírességek Csarnokának tagja .

A MOGIFK -n szerzett edző-tanári diplomát (1977).

Életrajz

Korai évek

1944. január 23-án született Nashchekovo faluban (ma Tomszk régióban), Alekszandr Alekszandrovics (1906-1973) és Valeria Ippolitovna (1909-1998) családjában – bennszülött péterváriak. Apa 1906-ban született, anya 1909-ben, mindketten nagyon korán elveszítették szüleiket. Édesapám a Leningrádi Erdőmérnöki Akadémián végzett , erdészmérnöki szakon szerzett diplomát. Anya a Leningrádi Állami Egyetem pedagógiai karán végzett biológia szakon . A családnak két lánya is volt, akik az első blokád télen haltak meg Leningrádban [5] , valamint egy fia, Alexander. Szergej apja a háború előtt Leningrád bajnoka volt a sífutásban .

1941-ben, közvetlenül a háború kezdete után, Alekszandr Alekszandrovicsot Tomszkba küldték, hogy fakitermelést szervezzen a front igényeire. 1942-ben Valeria Ippolitovnát evakuálták Leningrádból. A Belov család újra egyesült Melnikovo regionális központjában , ahol Alekszandr Alekszandrovicsot áthelyezték dolgozni. A házat (rusztikus ötfalas) a munkától másfél kilométerre osztották ki a kis Nashchekovo faluban . A ház egyik felében volt egy iskola, ahol Szergej anyja először tanárként, majd vezetőtanárként kezdett dolgozni.

1943-ban apámat mozgósították, és a frontra küldték [6] , amikor anyám terhes volt. Csak 1947-ben tért vissza Nashchekovóba a leszerelés után, és a kerületi végrehajtó bizottságban dolgozott az erdőgazdálkodás kurátoraként. Egy idő után a család a Melnikovo regionális központba költözött, majd 1950-ben Tomszkba költöztek, ahol Alekszandr Alekszandrovics pozíciót kapott a Tomszki Regionális Végrehajtó Bizottságban.

Szergej korán csatlakozott a sporthoz, és inkább az udvari játékokat részesítette előnyben: a harmadik osztálytól kezdve akrobatikával , negyediktől pedig atlétikával kezdett foglalkozni . Más párhuzamos hobbija a futball volt , ahol kapusként működött, és csak később - a kosárlabda . Minden népszerű sportágban szerepelt az iskola csapatában (és az 1. és 2. osztályban sakkversenyen is ). 1956-ban Georgy Iosifovich Resh edző észrevette Belovot az iskolai versenyeken, és meghívta kosárlabdázni. Annak ellenére, hogy a futball és az atlétika sokkal jobban vonzotta Belovot, úgy döntött, hogy kipróbálja magát egy új sportágban.

5. osztálytól kezdett rendszeresen részt venni a kosárlabda szekcióban. 14 éves korától kezdve, amikor egyre inkább foglalkozott a kosárlabdával, Belov elkezdett edzeni a diákokkal a Resh által felkészített csapatokban. Mindenhová követte Resh-t, ahol dolgozott. 1960-ig Resh a Tomszki Építőmérnöki Intézet csapatának edzője volt , és Belov folyamatosan részt vett ezeken a képzéseken. Később Belov, Resh nyomán, a Tomszki Műszaki Egyetem csapatához került, ahol a 10. és 11. osztályos tanulmányok során már versenyzett [7] . Először a Politechnikai Intézet csapatával megnyerte a regionális bajnokságot a férfi csapatok között, majd 1960-ban második helyezést ért el Tomszk ifjúsági csapatában az RSFSR bajnokságában. 1961-ben a Tomszk régió csapatának tagjaként megnyerte a 12 orosz város tornáját Cseljabinszkban , a torna legjobb játékosaként ismerték el, és a verseny legeredményesebb kosárlabdázója lett.

A cseljabinszki verseny eredményeit követően Belov meghívást kapott az RSFSR ifjúsági csapatába, amelyben fellépett a bakui iskolások Spartakiadján . Ott a Moszkvai Erdészeti Intézet tenyésztői felhívták rá a figyelmet, és felajánlották, hogy a diploma megszerzése után belépnek az egyetemre. Figyelembe véve azt a tényt, hogy Szergej a kezdetektől arról álmodozott, hogy a moszkvai CSKA klub játékosa lesz, a tenyésztők ajánlata ígéretesnek tűnt számára. Emellett az intézetnek volt egy jó kosárlabdacsapata, amelynek játékosai az RSFSR ifjúsági csapatába tartoztak [5] .

1962-ben Tomszkban ( Kirov sugárút 12.) végzett a 8. számú középiskolában .

Játékos karrier

A Moszkvai Erdészeti Intézet Elektronikai és Számítástechnikai Karának hallgatójaként Belov nemcsak az egyetemi csapatban játszott, hanem a moszkvai régió ifjúsági és felnőtt csapataiban is. Szergej azonban úgy érezte, hogy mentálisan még nem áll készen a moszkvai fellépésre, és változtatni akar a helyzeten.

1964-ben, az RSFSR ifjúsági és felnőtt csapatainak baráti edzőtáborában, amelyet Podolszkban tartottak, Alexander Kandel , a szverdlovszki Uralmash  kulcsjátékosa Sergeyhez fordult azzal az ajánlattal, hogy kipróbálja magát az Ural csapatában. Hamarosan Belov az Urál fővárosába költözött, ahol azonnal lehetőséget kapott a felnőtt kosárlabdához való alkalmazkodásra.

Az új csapatban teljes bizalmat érzett magában, többek között Jurij Gusztilev vezetőedzőtől is . 1965 nyarára Belov már a főcsapat egyik kulcsjátékosa lett, az Uralmash pedig az 1964/65-ös szezon eredményeit követően visszakerült a Szovjetunió kosárlabda-bajnokságának élvonalába.

1965-ben meghívták a Szovjetunió válogatottjába , de hivatalos versenyeken még nem vett részt.

A következő szezon végén az ország legjobb 25 kosárlabdázója közül a kosárlabda-szövetség elnöksége által összeállított listán a legjobb öt védő élén végzett. A lista második helyét Alexander Travin foglalta el , őt Zurab Sakandelidze és Jurij Szelikhov követi .

1967-ben először bekerült egy nagy tornára - az uruguayi világbajnokságra . Az első verseny sikeres volt - Szergej világbajnok lett. Szergejt azonban már 1967 júliusában, a Szovjetunió Népeinek Spartakiadjának kosárlabdatornája után eltávolították a nemzeti csapatból, és nem vették fel a koreai Universiade Világjátékokra.

Szergej visszatért a klubhoz, keményen edzett, és hamarosan visszahívták a válogatottba az Európa-bajnokságra, ahol aranyérmet is nyert.

1968-ban a nemzeti csapat tagjaként bronzérmet szerzett az olimpiai játékokon.

1968 végén Moszkvába költözött , a BC CSKA-hoz (Moszkva) . Az új csapatban gyorsan bejutott a kezdőötösbe, és élvonalbeli játékos lett. 1969 tavaszán Belov a hadsereg klub tagjaként megnyerte első címét a Szovjetunió bajnokaként, és a döntőben a Real Madridot legyőzve a Bajnokok Európa Kupája győztese is lett .

1969-ben ismét Európa bajnoka lett, bekerült a torna legjobb játékosainak szimbolikus ötébe. Ugyanebben az évben megkapta a Szovjetunió tiszteletbeli sportmestere címet, és kapott egy lakást Moszkvában.

1970-ben, miután Gennagyij Volnovot kizárták a válogatottból , ő lett a csapatkapitány. A ljubljanai világbajnokságon a csapat csak bronzérmet tudott szerezni, de személy szerint Szergej számára a torna sikeres volt - a legjobb játékosként ismerték el, és különdíjjal - a Dicsőség Kupával - jutalmazták.

A csapat vezetőedzőjének Vlagyimir Kondrashin cseréje, amely ezt a sikertelen válogatott eredményt követte, Belovot nem érintette. Továbbra is élvonalbeli játékos maradt, 1970 szeptemberében Torinóban világbajnokságot és 1971-ben Essenben Európa-bajnokságot nyert a válogatottal.

1972-ben olimpiai bajnok lett. Az amerikai csapat elleni utolsó meccsen a csapat egyik legjobbja volt, 20 pontot hozott a teljes kincstárba az 51-ből.

1973-ban a Szovjetunió válogatottja 11 év után először nem tudta megvédeni az Európa-bajnoki címet, csak bronzot szerzett, és maga Belov is állandó fájdalmat szenvedett a térdízületeiben.

1974-ben Kondrashin tanácsára kimért edzési rendre váltva helyreállította a játékkörülményeket, és segített a nemzeti csapatnak megnyerni a Puerto Ricóban megrendezett világbajnokságot.

1975-ben a moszkvai válogatott tagjaként megnyerte a Szovjetunió Népei VI Spartakiad kosárlabdatornáját , és ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon.

1976-ban bronzérmet szerzett a montreali olimpián.

1977-ben ismét Európa-bajnoki ezüstérmes lett.

1978-ban a világbajnokságon is ezüstérmet szerzett, de ezen a tornán már cserejátékosként szerepelt, minimális játékidőt kapott.

1979-ben Gomelsky meghívta Belovot, hogy legyen asszisztense a nemzeti csapatban, mint játékos edző. Szergej ismét játékidőt kapott a helyszínen, megőrizve vezető pozícióit mind a hadsereg klubjában, mind az ország főcsapatában. Ugyanebben az évben a CSZKA tagjaként megszerezte a Szovjetunió bajnoki címének tizedik évfordulóját. Belov ráadásul hosszú szünet után segítette a válogatottat, hogy ismét Európa-bajnok legyen.

1980-ban, kiemelkedő szolgálatai elismeréseként, Belovot bízták meg azzal a megtiszteltetéssel, hogy az olimpiai játékok megnyitóján meggyújthatja az olimpiai lángot , és ez volt az egyetlen eset a 20. században, amikor kosarast bíztak meg ilyen küldetéssel.

Az 1980-as olimpiai torna eredményeit követően a csapat bronzérmet szerzett, Belov pedig bekerült a szimbolikus ötbe.

A játékok vége után Szergej Belov úgy döntött, hogy befejezi játékoskarrierjét. Ugyanebben az évben a sikeres karrierért 69 négyzetméteres háromszobás lakást kapott az államtól a Sokolon.

A CSZKA részeként 11-szer (1969-1974 és 1976-1980) megnyerte a Szovjetunió bajnoki címét, ezüst (1975) és bronz (1968) lett a nemzeti bajnokságon, 1973-ban megnyerte a Szovjetunió Kupát . . 1969-ben és 1971-ben a CSZKA-val együtt megnyerte a Bajnokok Európa Kupáját , 1971-ben pedig a csapat játékosedzője volt (mivel A. Ya. Gomelsky vezetőedző akkoriban nem utazhatott külföldre).

A Szovjetunió válogatottjában (1967-1980) játszó Belov számos bajnoki címet is nyert: 1972-ben olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok (1967, 1974), négyszeres Európa-bajnok (1967, 1969, 1971, 1979), bajnok. az 1970-es Universiade. Ezen kívül háromszor lett olimpiai bronzérmes (1968, 1976, 1980), ezüst (1978) és bronz (1970) a világbajnokságon, kétszer ezüst (1975, 1977) és egyszer bronzérmes. (1973) az Európa-bajnokságon.

A Szovjetunió Népei Szpartakiádjának győztese 1971 -ben , 1975 -ben , 1979 -ben a moszkvai csapat tagjaként.

Edzői karrier

1981-1982-ben és 1988-1989-ben a CSZKA vezetőedzőjeként dolgozott. Vele együtt a klub a Szovjetunió bajnoka lett az 1981/82 - es, 1989/ 90 -es szezonban , valamint a Szovjetunió Kupa tulajdonosa.

1982 és 1988 között „nem utazhatott külföldre” – így a Szovjetunió KGB-je feljegyezte 1982-ben találkozott egy brazil barátjával [5] . Ebben az időszakban főleg a CSZKA gyermek- és ifjúsági csapataival dolgozott [8] .

1988 decemberében Belov visszatért a CSZKA edzői pályára, és új kosárlabdaklubot akart létrehozni. Azonban nem talált támogatást, 1990 elején 2 éves szerződést írt alá az olasz B2 Liga Cassino csapatával.

Az olasz bajnokságban Belovnak a nulláról kellett kezdenie. Mint Sándor fia felidézte, az olasz liga szabályzata szerint Belovnak külföldi edzőként nem volt joga hivatalos versenyeken részt venni, nem csak a pályán, hanem a pályán sem kellett volna lennie. a játékot kiszolgáló személyzet. Ez megakadályozta abban, hogy kiigazításokat hajtson végre, időben cseréljen és időtúllépéseket vegyen igénybe. Csak az előszezoni barátságos mérkőzéseken ülhetett a kispadon, aztán nem mindig. A hazai meccseken a lelátón volt a helye a kispad mellett, ahol végig állta a meccset, próbált kiabálni a saját szurkolóival, de útközben szándékosan próbálták nem engedni közel a kispadhoz, és néhány esetben csarnokok a lelátók teljesen a telek másik oldalán voltak [9] . Ennek ellenére Szergej Belov már az első szezonjában teljesítette a csapat számára kitűzött feladatot - a B2-ben maradás.

A második szezonban elért sikeres eredménynek köszönhetően a csapat új, erős játékosokkal bővült. Ugyanakkor maga Belov, aki kiváló fizikai állapotban volt, elkezdett részt venni csapata játékképzésében.

1993 közepén, miután Oroszországban nyaralt, rájött, hogy hasznára válik a hazai kosárlabda, és úgy döntött, hazatér.

1993 októberében Belov az Orosz Kosárlabda Szövetség elnöke lett, és 1998-ig dolgozott ebben a pozícióban, ugyanakkor az orosz kosárlabda-válogatott vezetőedzője volt . Az 1994-es kanadai világbajnokságon a Belov vezette válogatott ezüstérmet szerzett, a döntőben kikapott az Egyesült Államok " álomcsapatától " . Az 1997-es spanyolországi Európa-bajnokságon az orosz csapat a 3., az 1998-as görögországi világbajnokságon a második helyet szerezte meg, megismételve a négy évvel ezelőtti sikert.

1999-ben Belov az Ural Greathoz ( Perm ) került vezetőedzőnek , akivel kétszer nyert orosz bajnokságot (2001, 2002), kétszeres ezüstérmes lett az orosz kosárlabda-bajnokságon (2000, 2003), nyert. a NEBL (2001). A 2005/2006-os szezonban a klub megnyerte a FIBA ​​Challenge Kupát. 2006-2008-ban Belov az Ural Great klub elnöke volt.

A 2009-es belgrádi Universiadén az orosz férfi diákválogatott vezetőedzője volt , ezüstérmet szerzett vele [10] .

Funkcionális

2007-ben Szergej Belov a Diákkosárlabda Szövetség egyik alapítója lett . Ebben elfoglalta a sportigazgatói posztot, és ezt haláláig töltötte be. Szergej Belov vezetésével az ASB Európa legnagyobb diáksportbajnoksága lett [11] .

Halál

70 éves korában, 2013. október 3-án halt meg Permben . A búcsúra október 6-án került sor a USC CSKA -ban . A Vagankovszkij temetőben temették el (14. számú telek, a központi sikátorban), Alekszandr Gomelszkij kosárlabdaedző [12] [13] [14] [15] sírja mellett .

Család

Háromszor volt házas. Először 1966-ban házasodott össze Natalya Zemskaya (1944-2008) lányával (1969.09.03.). Első feleségétől 1974-ben vált el. Másodszor, 1977-ben feleségül vette Lidia Khakhulinát, a házasságban megszületett a fia, Alexander (1977. 06. 27. - 2020. 03. 12.) [16] [17] , aki 2003-2008-ban az Ural Great csapatában játszott. sportpályafutása végén a Himkiben és a Diákkosárlabda Szövetségben dolgozott, filmekben is szerepelt.

1997 óta az 1992-es barcelonai olimpiai bajnok kosárlabdázóval, Svetlana Antipovával élt együtt, együtt nevelték fel Svetlana lányát, Anasztáziát (1990).

Eredmények és díjak

Team Achievements

Játékosként

Uralmash

• Az RSFSR bajnoka ( 3 ): 1965, 1966, 1967

CSZKA

• Európa Kupa-győztes ( 2 ) : 1969 , 1971
• A Szovjetunió bajnoka ( 11 ): 1969 , 1970 , 1971 , 1972 , 1973 , 1974 , 1976 , 1977 , 1978 , 1979 , 1980
• Szovjetunió Kupagyőztes ( 2 ): 1972, 1973

Szovjetunió válogatottja

• Olimpiai bajnok: 1972
• Világbajnok ( 2 ): 1967 , 1974
• Európa-bajnok ( 4 ): 1967 , 1969 , 1971 , 1979
• Universiade győztes : 1970

Edzőként

CSZKA

• A Szovjetunió bajnoka ( 2 ): 1982 , 1990

Orosz csapat

• Világbajnoki alelnök ( 2 ): 1994 , 1998
• Európa-bajnoki bronzérmes : 1997
• Universiade ezüstérmese : 2009

Nagy Ural

• NEBL -bajnok : 2001
• Oroszország bajnoka ( 2 ): 2001 , 2002
• Orosz kupagyőztes : 2004

Személyes eredmények

Játékosként

• A világbajnokság legértékesebb játékosa : 1970
• Európa-bajnokság legértékesebb játékosa : 1969
• A legtöbb válogatott játékos az Európa Kupa döntőjében ( 3 ): 1970 , 1972 , 1974
• A FIBA ​​50 legjobb játékosa : 1991 (1.)
• Kosárlabda Hall of Fame (1992)
• FIBA érdemrend (1995)
• FIBA Hall of Fame (2007)
• 50 ember, aki a legnagyobb mértékben hozzájárult az Euroliga fejlődéséhez : 2008

Díjak

• Becsületrend (2006) - a hazai kosárlabda fejlődéséhez való nagy hozzájárulásért és a magas sporteredményekért [18]
• Becsületrend (1972) - az országban a tömeges testkultúra mozgalom fejlesztésében elért sikerért és a szovjet sportolók XX. Nyári Olimpiai Játékokon elért kiváló eredményeiért [19]
• "Munkaügyi megkülönböztetésért" érem (1968) - a szovjet testkultúra mozgalom fejlesztésében elért sikerekért, [20]
• A Szovjetunió tiszteletbeli sportmestere (1969)
• Oroszország tiszteletbeli edzője (1995) [21]
• A Szovjetunió tiszteletbeli edzője
• Az Orosz Föderáció Testkultúrájának Tiszteletbeli Dolgozója (2003) - a testkultúra és a sport fejlesztéséhez való nagy hozzájárulásáért [22]
• Tomszk régió díszpolgára (2007) - a sport fejlődéséhez való nagy hozzájárulásáért, az egészséges életmód népszerűsítéséért végzett aktív munkáért [23] .
• Perm Terület díszpolgára (2013, posztumusz) - az államnak nyújtott szolgálatokért és a testkultúra és a sport fejlesztéséhez való kiemelkedő hozzájárulásért [24] .
• Az Orosz Föderáció elnökének köszönete (2010) - az Orosz Föderációban a gyermeksport népszerűsítése és támogatása érdekében végzett aktív munkáért [25] .
• A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ezüst olimpiai érdemrendje (1994) [26]

Elismerés

1991-ben egy nemzetközi kosárlabda-szakértők (főleg edzők) körében végzett felmérés szerint a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség Belovot ismerte el a legjobb kosárlabdázónak azon játékosok közül, akik nemzeti csapatukban szerepeltek (az NBA-játékosok kivételével). A szavazás második helyét Dražen Petrović , a harmadikat Arvydas Sabonis szerezte meg .

1992. május 11-én Szergej Belov lett az első nem amerikai, aki bekerült a Kosárlabda Hírességek Csarnokába .

2007-ben ő volt az első európai kosárlabdázó, aki belépett a világ legrangosabb kosárlabda múzeumába - a FIBA ​​All-Star Basketball Glory Museumba ( Springfield , Massachusetts , USA ). Az Orosz Kosárlabda Szövetség döntése alapján Szergej Belovot a 20. század utolsó évtizedének Oroszország legjobb edzőjének választották.

1971 óta minden évben tornát rendeznek az ifjúsági csapatok között Tomszkban, amely Szergej Belov nevét viseli. A versenyek összoroszországi státuszúak.

2015 óta a Diákkosárlabda Szövetség össz -oroszországi rájátszását , amelyben az ország 64 legjobb férfi és női diákcsapata vesz részt, Belov League-nek hívják [27] . Az ASB a 12. szezonját teljes egészében Szergej Belovnak szentelte, aki 2019 januárjában töltötte volna be a 75. életévét [28] .

Memória

2014. január 23-án Tomszkban ünnepélyesen felavatták az emléktáblát Szergej Belov emlékére [29] .

Az aszteroidaövben [30] található, 2009. szeptember 23-án felfedezett 296638 Sergeibelov nevű kisbolygó Szergej Belov nevéhez fűződik.

Szergej Belovról elnevezett Aeroflot Airbus A321 repülőgép .

Film inkarnációja

A Movement Up (2017, rendező: A. Megerdichev) című filmben, amelyet a Szovjetunió csapatának az 1972-es müncheni olimpián aratott győzelmének szenteltek, Szergej Belov szerepét Kirill Zaicev játszotta .

Irodalom

Szergej Belov. Felfelé irányuló mozgás. "Pravo" kiadó, 2011.

Belov, Szergej Alekszandrovics // Tomszk A-tól Z-ig: A város rövid enciklopédiája. / Szerk. N. M. Dmitrijenko . - 1. kiadás - Tomszk: NTL Kiadó, 2004. - S. 31-32. — 440 s. - 3000 példányban.  — ISBN 5-89503-211-7 .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Internet Movie Database  (angol) - 1990.
2. ↑ Meghalt Szergej Belov olimpiai kosárlabda bajnok . Lenta.ru (2013.10.03.). Letöltve: 2013. október 5. Az eredetiből archiválva : 2013. október 5.. (Orosz)
3. ↑ Golovin, Borislav. Last Seconds Player . Gazeta.ru (2013.10.03.). Letöltve: 2013. október 5. Az eredetiből archiválva : 2013. október 6.. (Orosz)
4. ↑ Szergej Belov életrajza . RIA Novosti (2013.10.03.). Letöltve: 2013. október 5. Az eredetiből archiválva : 2013. október 5.. (Orosz)
5. ↑ 1 2 3 Szergej Belov életrajza . Letöltve: 2013. október 3. Az eredetiből archiválva : 2018. december 16.. (határozatlan)
6. ↑ Az emberek emlékezete: Díjdokumentum: Belov Alekszandr Alekszandrovics, Vörös Csillag Rend . Letöltve: 2015. augusztus 12. Az eredetiből archiválva : 2016. augusztus 4.. (határozatlan)
7. ↑ Belov, Szergej. Felfelé haladva Szergej Belov teljes önéletrajza. - "Pravo" kiadó, 2011. - 464 p. — 10.000 példány.  — ISBN 978-5-904836-13-9 .
8. ↑ "Hat hónap rémálmok". Kaviár, talmi és kosárlabda Szergej Belov életében . Letöltve: 2020. március 4. Az eredetiből archiválva : 2020. március 4. (határozatlan)
9. ↑ https://www.slamdunk.ru/forum/blogs/entry/5575-"47 évesen-in-training-sergey-belov-scored-from-top-from-two-legs-two- hands- with-margin-as-suses”/  (elérhetetlen link) „47 évesen, edzésen Szergej Belov felülről szerzett gólt. Két lábbal két kézzel. A várakozásoknak megfelelően árréssel"
10. ↑ Szergej Belov: "Az Universiade férfi kosárlabdatornája volt a legmagasabb . " Hozzáférés dátuma: 2015. szeptember 7. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4. (határozatlan)
11. ↑ Függőleges mozgás . Letöltve: 2019. április 29. Az eredetiből archiválva : 2019. január 1.. (határozatlan)
12. ↑ Szergej Belov emlékműve, Moszkva  (orosz)  ? . Műemlékek gyártása . Letöltve: 2022. április 4. Az eredetiből archiválva : 2020. január 8..  (határozatlan)
13. ↑ BELOV Szergej Alekszandrovics (1944-2013) . moscow-tombs.ru _ Letöltve: 2022. április 4. Az eredetiből archiválva : 2022. április 4.. (Orosz)
14. ↑ Celebrity Graves. Moszkva nekropoliszai. Vagankovszkij temető. Belov Szergej Alekszandrovics (1944-2013) . www.m-nekropol.ru _ Letöltve: 2022. április 4. Az eredetiből archiválva : 2019. szeptember 17. (határozatlan)
15. ↑ Call-to-action biz hello@call-to-action.biz. Szergej Belov sírköve | Andrej Korobcov szobrász . korobtsov.com . Hozzáférés időpontja: 2022. április 4. (határozatlan)
16. ↑ S. A. Belov családfája . Letöltve: 2022. június 8. Az eredetiből archiválva : 2021. december 22. (határozatlan)
17. ↑ Alekszandr Belov 44 éves korában meghalt . Letöltve: 2020. december 4. Az eredetiből archiválva : 2021. december 23. (határozatlan)
18. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 2006. december 7-i 1362. sz. rendelete „A hazai kosárlabda sportolóinak, edzőinek és veteránjainak Becsületrenddel való kitüntetéséről” . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23. (határozatlan)
19. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1972. október 5-i 3432-VIII. sz. rendelete „A sportolók, edzők, testkultúra- és sportmunkások Szovjetunió érdemrenddel és kitüntetéssel való kitüntetéséről a XX. nyári olimpiai játékok" . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2018. december 14. (határozatlan)
20. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1968. július 24-i 2923-VII. sz. rendelete „A testkultúra mozgalomban dolgozók részére a Szovjetunió kitüntetéseiről és kitüntetéseiről” . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2018. december 28.. (határozatlan)
21. ↑ Belov Szergej Alekszandrovics . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23. (határozatlan)
22. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 2003. szeptember 21-i 1084. számú rendelete „Az Orosz Föderáció állami kitüntetéseinek odaítéléséről” . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. november 1.. (határozatlan)
23. ↑ "Tomski régió díszpolgára" tiszteletbeli cím . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23. (határozatlan)
24. ↑ A Perm Terület törvényhozó közgyűlésének 2013. november 21-i 1013. sz. határozata „A „Perm Terület díszpolgára” tiszteletbeli cím adományozásáról S. A. Belovnak (posztumusz)” . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23. (határozatlan)
25. ↑ Az Orosz Föderáció elnökének 2010. október 21-i 705-rp „A bátorításról szóló rendelete” . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 23. (határozatlan)
26. ↑ Belov Szergej Alekszandrovics . Letöltve: 2019. január 23. Az eredetiből archiválva : 2019. január 24. (határozatlan)
27. ↑ ASB BAJNOKSÁG A 2014-15-ÖS SZEZONBAN. SZERVEZÉSI ALAPELVEK . Letöltve: 2019. április 29. Az eredetiből archiválva : 2014. július 28.. (határozatlan)
28. ↑ Az ASB 12. szezonját Sergei Belovnak szentelte . Letöltve: 2019. április 29. Az eredetiből archiválva : 2019. május 7.. (határozatlan)
29. ↑ Emlékmű jelent meg a nagyszerű kosárlabdázó Szergej Belovnak Tomszkban . Letöltve: 2020. március 4. Az eredetiből archiválva : 2020. március 4. (határozatlan)
30. ↑ A kisebb bolygót Szergej Belov tomszki kosarasról nevezték el . Letöltve: 2020. március 4. Az eredetiből archiválva : 2020. március 4. (határozatlan)

Linkek

• Profil a Basketball Hall of Fame  honlapján
• Belov, Szergej Alekszandrovics Rodovodban . Ősök és leszármazottak fája
• Olimpiai bajnok-72 Szergej Belov: A kosárlabdánk a segélyekből él. Interjú
• Korneichuk I. I. Szergej Belov. Londonról és nem csak // IES-Basket. Iskolai labdarúgó-bajnokság.

Fotó, videó és hang	TCDb
Tematikus oldalak	Basketball-Reference.com (Európa) Eurobasket.com (edző) olimpia NOB FIBA Internet Movie Database
Szótárak és enciklopédiák	Nagy orosz Nagy orosz
Bibliográfiai katalógusokban	CONOR : 326245219 GND : 1020688475 VIAF : 232561350 World Cat VIAF : 232561350

A FIBA ​​világbajnokság legértékesebb játékosa
1950 Furlong 1954 pénzverde 1959 Pasos 1963 Markesh 1967 Daneu 1970 Belov 1974 Kichanovich 1978 Dalipagic 1982 Frazier 1986 Petrovics 1990 Kukoch 1994 O'Neill 1998 Bodiroga 2002 Nowitzki 2006 P. Gasol 2010 Durant 2014 Irving 2019 Rubio

A kosárlabda Európa-bajnokság legértékesebb játékosa

1935 Márton 1937 Talzunas 1939 Lubinas 1946 Németh 1947 Liszov 1949 Ozturk 1951 Mrazek 1953 Konev 1955 Greminger 1957 Baumruk 1959 Zubkov 1961 Korac 1963 Rodriguez 1965 Paulauskas 1967 Zednicek 1969 Belov 1971 Chosic 1973 Brabender 1975 Chosic 1977 Dalipagic 1979 Berkovich 1981 Walters 1983 Corbalan 1985 Sabonis 1987 Galis 1989 Petrovics 1991 Kukoch 1993 Welp 1995 Marciulionis 1997 Djordjevic 1999 Fuchka 2001 Stojakovic 2003 Jasikevicius 2005 Nowitzki 2007 Kirilenko 2009 P. Gasol 2011 Navarro 2013 Parker 2015 P. Gasol 2017 Dragic 2022 V. Hernangomes

Kosárlabda Hírességek Csarnoka 1992
kosárlabdázók	Szergej Belov Lucia Harris-Stewart Connie Hawkins Bob Lennier Nera White
Edzőcipő	Lou Carnesecca Al McGuire Jack Ramsey Phil Woolpert

FIBA Hírességek Csarnoka – 2007
Játékosok	Sándor Belov Szergej Belov Ványa Voinova Nikos Galis Drazen Dalipagic Ivo Daneu Mirza Delibashich Radivoj Korac Teofilo Cruz Markari hortenzia Fernando Martin Pierluigi Marzorati Ann Meyers Amauri Pazos Drazen Petrovics Bill Russell Emiliano Rodriguez Liliana Ronchetti Uliana Szemjonova Oscar Furlong Kresimir Chosic
Edzőcipő	Henry Aiba Lidia Alekseeva Alekszandr Gomelszkij Antonio Diaz Miguel Ranko Geravica Vlagyimir Kondrashin Alekszandr Nikolics Pete Newell Giancarlo Primo Dean Smith Togo Renan Suaris Pedro Ferrandis
bírák	Obrad Belosevic Erwin Cassai Vlagyimir Kosztin Pietro Reverberi Renato Righetto Allen Ray Mario Openheim
Hozzájárulás a kosárlabda fejlődéséhez	Eduardo Airaldi Rivarola Turgut Atakol Abdel Azim Ashri Leon Buffard Robert Bunel Abdel Moneim Wabi Willard Greim R. William Jones José Dos Reis Yeon Tuk Cho Dionisio Calvo António Carneiro Marian Kozlowski Anselmo Lopez James Naismith August Pitzl Nebojsa Popovics Raimundo Saporta Nyikolaj Semasko Decho Skuri Boriszlav Stankovich Edward Steitz Ueda Yoshimi Hepp Ferenc Radomir alakító

50 ember, akik a legnagyobb mértékben járultak hozzá az Euroliga fejlődéséhez
Játékosok	Fragiskos Alvertis Szergej Belov Berkovich Miki Deyan Bodiroga Wayne Brabender Nikos Galis Michael D'Antoni Drazen Dalipagic Predrag Danilovic Mirza Delibashich Manu Ginobili Alexander Djordjevic Vlade Divac Radivoj Korac Juan Antonio Corbalan Tony Kukoch Clifford Luik Pierluigi Marzorati Bob McAdoo Dino Meneghin Bob Morse Aldo Ossola Theodoros Papaloukas Anthony Parker Drazen Petrovics Dino Raja Manolo Raga Antonello Riva Emiliano Rodriguez Arvydas Sabonis Juan Antonio San Epifanio Kresimir Chosic Walter Scherbiak Panagiotis Yannakis Sarunas Jasikevicius
Edzőcipő	Pini Gershon Alekszandr Gomelszkij Dusan Ivkovic Bozidar Malkovich Ettore Messina Alekszandr Nikolics Zeljko Obradovic Dan Peterson Lolo Sainz Pedro Ferrandis
Választottbírók	Artenik Arabadjiyan Mihail Davydov Lubomyr Kotleba Ivan Mainini Kostas Rigas

Szovjetunió férfi kosárlabda-válogatott nemzetközi versenyeken

Szovjetunió férfi csapata - Olimpiai játékok 1968 - bronzérmes Polivoda visító ember Kapranov Andrejev Kovalenko Paulauskas Lipso Volnov Thomson Sakandelidze Szelikhov Belov vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Olimpiai Játékok 1972 - bajnok Polivoda Paulauskas Sakandelidze Zharmukhamedov Bolosev Edeshko S. Belov Korkia Dvorny Volnov A. Belov Kovalenko vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapata - Olimpiai játékok 1976 - bronzérmes Arzamaszkov Szalnyikov irgalmas Zharmukhamedov Makeev Edeshko S. Belov Tkacsenko Myshkin Korkia A. Belov Zhigiliy vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapata - 1980-as olimpiai játékok - bronzérmes 4 Eremin 5 Irgalmasság 6 Csótányok 7 Olajtömítések 8 Lapát 9 Derjugin 10 Belov 11 Tkacsenko 12 Myshkin 13 Yovaisha 14 Fehér falú 15 Zhigiliy vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Világkupa 1967 - bajnok Belov Volnov Lipso Paulauskas Thomson Polivoda Andrejev Sakandelidze Travin Szelikhov Neszterov Chechuro vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi válogatott – 1970-es világbajnokság – bronzérmes S. Belov A. Belov Lipso Paulauskas Andrejev Zharmukhamedov Thomson Sidyakin Sakandelidze Kovalenko visító ember Zasztuhov vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - 1974-es világbajnokság - bajnok Pavlov Paulauskas irgalmas Szalnyikov Bolosev Edeshko S. Belov Thomson Harcsenkov A. Belov Zhigiliy Bolsakov vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapat - 1978-as világbajnokság - ezüstérmes Eremin Bolosev Lopatov Zharmukhamedov Szalnyikov Edeshko Belov Tkacsenko Myshkin Yovaisha Fehér falú Zhigiliy vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1967 - bajnok Belov Volnov Paulauskas Lipso Polivoda Thomson Lepmets Zharmukhamedov Andrejev Sakandelidze Szelikhov visító ember vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1969 - bajnok S. Belov A. Belov Volnov Paulauskas Thomson Andrejev Polivoda Sakandelidze Bolosev Kovalenko Kulkov Zasztuhov vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1971 - bajnok S. Belov A. Belov Paulauskas Andrejev Thomson Edeshko Zharmukhamedov Polivoda Sakandelidze Korkia Bolosev Tammiste vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1973 - bronzérmes Belov Paulauskas Sakandelidze Bolosev Myshkin Edeshko irgalmas E. Kovalenko S. Kovalenko Pavlov Salumets Djacsenko vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1975 - ezüstérmes S. Belov A. Belov Zharmukhamedov Sidyakin Edeshko Korkia Bolosev Bolsakov Pavlov irgalmas Zhigiliy Szalnyikov vezetőedző: Vlagyimir Kondrashin  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1977 - ezüstérmes Belov Myshkin Tkacsenko Korkia irgalmas Fehér falú Eremin Zhigiliy Szalnyikov Arzamaszkov Petrakov Harcsenkov vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij  Szovjetunió férfi csapat - Európa-bajnokság 1979 - bajnok Belov Myshkin Tkacsenko Edeshko Fehér falú Eremin Zharmukhamedov Zhigiliy csótányok Chomicius Szalnyikov Lopatov vezetőedző: Alekszandr Gomelszkij

Orosz férfi kosárlabda-válogatott nemzetközi versenyeken

Orosz férfi csapat - 1994-es világbajnokság - ezüstérmes 4 Karasev 5 Gracsev 6 Domani 7 Kisurin 8 Pashutin 9 Bazarevics 10 Babkov 11 Mihajlov 12 Fetisov 13 Ivanov 14 serpenyő 15 orr vezetőedző: Szergej Belov  Orosz férfi csapat - Európa-bajnokság 1995 - 7. hely 4 Karasev 5 Kudelin 6 Domani 7 Babkov 8 E. Pashutin 9 Bazarevics 10 Ivanov 11 Mihajlov 12 Fetisov 13 Kisurin 14 serpenyő 15 orr vezetőedző: Szergej Belov  Orosz férfi csapat - Európa-bajnokság 1997 - bronzérmes 4 Karasev 5 Kudelin 6 Kurasov 7 Kisurin 8 E. Pashutin 9 Shakulin 10 Babkov 11 Mihajlov 12 Z. Pashutin 13 Fetisov 14 serpenyő 15 orr vezetőedző: Szergej Belov  Orosz férfi csapat - 1998-as világbajnokság - ezüstérmes 4 Karasev 5 Kudelin 6 Z. Pashutin 7 Kisurin 8 Domani 9 Tyihonenko 10 Babkov 11 Mihajlov 12 Morgunov 13 Kurasov 14 serpenyő 15 orr vezetőedző: Szergej Belov  Orosz férfi csapat - Európa-bajnokság 1999 - 6. hely 4 Karasev 5 Kudelin 6 Petrenko 7 Kisurin 8 E. Pashutin 9 Tyihonenko 10 Babkov 11 Kurasov 12 Z. Pashutin 13 Avleev 14 serpenyő 15 orr vezetőedző: Szergej Belov