Kosárlabda a vízen

Kosárlabda a vízen

Vízi kosárlabda mérkőzés
Kapcsolódó projektek
Kategória:Sport
Portál: Sport
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A vízi kosárlabda ( eng.  Water basketball ) egy vízi csapatsport játék, melynek során a két csapat sportolói arra törekszenek, hogy a labdát az ellenfél kosarába dobják, és ne a saját kosarukba engedjék. A játék a kosárlabda és a vízilabda keveréke .

Hollandiában a vízi kosárlabdát a fogyatékkal élők csapatsportjaként vezették be az 1970-es évek végén. 1982-ben Rodin adott otthont a sportág első nemzeti bajnokságának, amelyen 22 csapat vett részt. 2011 óta a versenyeket a Holland Királyság Úszószövetsége ( holland.  Koninklijke Nederlandse zwembond , KNZB) [1] égisze alatt rendezik .

Szlovéniában 1997 -ben alkották meg a vízi kosárlabda szabályokat. Előtte kétféle kosárelhelyezést próbáltak ki: a medence széle fölé rögzített klasszikus kosárkosarat és egy úszókosarat. Mindkettő kényelmetlennek bizonyult, így a végső változatban egy kosarat fogadtak el, amelyet egy méterrel a víz felett egy állványra rögzítettek [2] . A vízi kosárlabda szlovén változata Magyarországon is elterjedt [3] .

Az ausztrál Tasmania államban 2003 szeptemberében rendezték az első vízi kosárlabda-mérkőzést. A számára készült csapatok kosárlabdázókból, vízilabdázókból, futball- és krikettjátékosokból álltak. 2003 októbere óta rendszeres vízi kosárlabda-versenyeket rendeznek Tasmániában [4] .

2005-ben az Olasz Kosárlabda Szövetség elismerte a vízi kosárlabdát a kosárlabda egyik formájaként. .

Jegyzetek

  1. Informatie  (n.d.) . Waterbasketbal Nederland (2019. május 31.). Letöltve: 2019. augusztus 14. Az eredetiből archiválva : 2019. június 9.
  2. Uvod  (szlovén)  (elérhetetlen link) . Vízi kosárlabda . Archiválva az eredetiből 2016. november 6-án.
  3. Bemutatkozás  (magyar)  (elérhetetlen link) . Pécsi Vizikosárlabda Klub. Archiválva az eredetiből 2009. július 22-én.
  4. Előzmények  _ _ Vízi kosárlabda Tasmania . Letöltve: 2019. augusztus 14. Az eredetiből archiválva : 2019. augusztus 14.

Linkek