Balmer Leap

Balmer ugrás ( eng.  Balmer jump, Balmer diszkontinuitás ) - a folyamatos spektrum (kontinuum) intenzitásának éles változása a 364,6 nm hullámhosszú hidrogén Balmer sorozatának határa közelében . Más sorozatok határain is vannak ugrások, de ez a Földről történő megfigyelésekhez elérhető hullámhossz-tartományba esik, ezért ez a leginkább tanulmányozott.

Az ugrás oka a fény hidrogénatomok általi erős abszorpciója, amelynek hullámhossza rövidebb, mint a Balmer-sorozat határértéke. A rövidebb hullámhosszú fotonok a második energiaszintről ionizálják a hidrogénatomokat (kötöttségmentes átmenet), ami folyamatos abszorpciós spektrumot hoz létre 364,6 nm-nél kisebb hullámhosszon [1] .

Egyes esetekben a kontinuumban sugárzás figyelhető meg a Balmer-ugrás tartományában, általában abban az esetben, ha erős emisszió figyelhető meg magán a vonalakon [2] [3] . A hidrogén más spektrumvonalaiban is megfigyelhető a sugárzás abszorpciója kötött szabad átmenetekben, így a kontinuumban is megszakad. De leggyakrabban Balmer-ugrás történik a közeli ultraibolya sugárzásban [4] [5] .

Az abszorpció intenzitása a kontinuum tartományában, és így a Balmer ugrás mérete, az abszorpcióért felelős tartomány hőmérsékletétől és sűrűségétől függ . Alacsony csillaghőmérsékleten a sűrűségnek van a legerősebb hatása az ugrás nagyságára. Ez az összefüggés felhasználható a csillagok osztályozására a felszíni gravitáció és a fényesség alapján [6] . Az A spektrális osztályba tartozó csillagok esetében a hatás a legerősebb, de a forróbb csillagoknál a hőmérséklet erősebben hat a Balmer-ugrásra, mint a felszíni gravitáció [2] [7] .

A közönséges csillagokban megfigyelt Balmer-ugrás a Balmer-sorozat határához képest több tíz angströmtel tolódik el a hosszabb hullámok felé, a fehér törpékben pedig százával. Ennek oka a vonalak hőmérsékleti kiszélesedése.

A Balmer-ugrást a ködökben is megfigyelték , de ennek ellentétes hatása van: emissziójuk intenzívebb 364,6 nm-nél rövidebb hullámhosszon. Ez annak köszönhető, hogy a gáz kevésbé átlátszó rövid hullámhosszon, és sugárzása sötét égbolton figyelhető meg.

Jegyzetek

  1. Dimitri; Mihály. Statisztikai-egyensúlyi modelllégkör korai csillagok számára. I. Hydrogen Continua  (angol)  // The Astrophysical Journal  : Journal. - IOP Publishing , 1967. - Vol. 149 . - 169. o . - doi : 10.1086/149239 . - .
  2. 12 A .; Slettebak; Stock, J. A nagy fényerejű korai típusú csillagok osztályozása alacsony szórású objektív prizmaspektrummal. 7 figurával  (angol)  // Astronomy and Astrophysics  : Journal. - 1957. - 1. évf. 42 . — 67. o . - Irodai kód .
  3. Knigge, Christian; Long, Knox S.; Wade, Richard A.; Baptista, Raymundo; Horne, Keith; Hubeny, Iván; Rutten, Rene GM Hubble Űrteleszkóp fogyatkozási megfigyelései a Nova-szerű kataklizmikus változó UX Ursae Majorisról  //  The Astrophysical Journal  : Journal. - IOP Publishing , 1998. - Vol. 499 . - 414. o . - doi : 10.1086/305617 . - . - arXiv : astro-ph/9801206 .
  4. Liu, X.-W.; Danziger, J. Elektronhőmérséklet meghatározása a nebuláris kontinuum emisszióból planetáris ködökben és a hőmérséklet-ingadozások jelentősége  // Monthly Notices of the Royal Astronomical Society  : folyóirat  . - Oxford University Press , 1993. - Vol. 263 . — 256. o . - doi : 10.1093/mnras/263.1.256 . - .
  5. JD; sebhely; Erickson, E. F.; Witteborn, FC; Strecker, DW Infravörös túlzások korai típusú csillagokban - Gamma Cassiopeiae  (angol)  // The Astrophysical Journal  : Journal. - IOP Publishing , 1978. - Vol. 224 . - 527. o . - doi : 10.1086/156400 . - .
  6. Bessell, Michael S. Measuring the Balmer Jump and the Effective Gravity in FGK Stars  // Publications of the Astronomical Society of the Pacific  : folyóirat  . - 2007. - Vol. 119. sz . 856 . — 605. o . - doi : 10.1086/519981 . - . - arXiv : 0706.2739 .
  7. PA; Crowther. A forró csillagok effektív hőmérséklete // International Astronomical Union Symposium. - 1997. - T. 189 . - S. 137 . — .

Linkek

Astronet – Balmer Leap