Balkenende, Jan Peter
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. október 18-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .| Jan Peter Balkenende | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| netherl. Jan Peter Balkenende | ||||||||||||
| Hollandia miniszterelnöke | ||||||||||||
| 2002. július 22 - 2010. október 14 | ||||||||||||
| Uralkodó | Beatrix | |||||||||||
| Előző | Wim Kok | |||||||||||
| Utód | Mark Rutte | |||||||||||
| Születés |
1956. május 7-én halt meg Bizelingben , Hollandiában |
|||||||||||
| Apa | Jan Peter Balkenende [d] | |||||||||||
| Házastárs | Bianca Hoogendijk [d] | |||||||||||
| A szállítmány | Kereszténydemokrata felhívás | |||||||||||
| Oktatás | ||||||||||||
| Tevékenység | nemzetközi kapcsolatokat | |||||||||||
| A valláshoz való hozzáállás | protestantizmus | |||||||||||
| Autogram | ||||||||||||
| Díjak |
|
|||||||||||
| Munkavégzés helye | ||||||||||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | ||||||||||||
Jan Peter Balkenende ( holland. Jan Peter Balkenende ; szül.: 1956. május 7. , Bizeling , Zeeland ) holland államférfi és politikus.
Korai karrier
Balkenende jogot és történelmet tanult az Amszterdami Szabadegyetemen . 1992-ben védte meg doktori disszertációját. 1982 és 1984 között a Holland Egyetemek Tanácsának jogásza volt. Ezt követően 1998-ig a Kereszténydemokrata Fellebbezés (CDA) politikai párt tudományos intézetében dolgozott, amelynek később (2001. október 1-jén) ő vezetett. 2002-ben a győztes CDA párt vezetőjeként először lett miniszterelnök. A 2006-os választásokon ismét a CDA kapta a legtöbb szavazatot. 3 hónap elteltével pedig – tavaly februárban – ismét Balkenende állt a kabinet élén, amely három párt – a CDA, a Munkáspárt és a Keresztény Unió – képviselőiből állt. 2007. február 9- én Beatrix királynő utasította Balkenendét, hogy alakítson új kormányt Hollandiában.
Hollandia miniszterelnöke
Balkenende első kabinetje
A 2002. májusi parlamenti választások eredményeként a Kereszténydemokrata Felhívás visszanyerte a parlament legnagyobb pártjaként 1994-ben elveszített státuszát. A választási kampányt tragikus események árnyékolták be. 2002. május 6-án egy baloldali szélsőséges agyonlőtte Pim Fortuyn szélsőjobboldali politikust , akinek pártja esélyes volt a választások megnyerésére. A május 15-i választásokon váratlanul a CDA szerezte meg az első helyet, a meggyilkolt Fortuyn-féle Pim Fortuyn Lista párt a második, a liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért pedig a harmadik helyet. 2002. július 22-én a Kereszténydemokrata Felhívás koalíciós kormányt alakított a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért Párttal és a Pim Fortuyn Listával, és Balkenende lett a miniszterelnök. Fortuyn vezető nélküli támogatóinak éles megosztottsága mindössze 86 nap után a kabinet bukásához vezetett.
Második és harmadik Balkenende kabinet
A 2003 eleji választások után Balkenende megalakította második kabinetjét: a Kereszténydemokrata Felhívás, a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért és a progresszív liberális demokraták koalícióját 66 . 2006. június 30-án a Demokraták 66 párt kilépett a koalícióból, tiltakozásul Rita Verdonk integrációs és bevándorlási miniszter , a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért szigorú bevándorlási politikája ellen. Balkenende lemondott, de egy héttel később a Kereszténydemokrata Fellebbezés és a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért képviselőiből ideiglenes kormányt alakított, amelynek nem volt többsége a parlamentben. Ez a kabinet az új kormány 2007. február 22-i megalakulásáig volt hatalmon. Verdonk Rita megtartotta posztját Balkenende harmadik kabinetjében.
4. kabinet Balkenende
A 2006. novemberi parlamenti választások eredményeként ismét a Kereszténydemokrata Felhívás párt alkotta a parlament legnagyobb frakcióját. 2007. február 9- én Beatrix királynő utasította Balkenendét, hogy alakítson új kormányt Hollandiában. Az új kabinet 2007. február 22-én tette le a hivatali esküt, „együtt dolgozni, együtt élni” mottóval. A kabinet az ország két vezető politikai erejének, a Kereszténydemokratáknak és a Munkáspártnak , valamint a kis centrista Keresztény Unió pártnak a nagykoalíciója . Balkenende helyettesei a kormányban a Munkáspárt vezetője, Wouter Bos és a Keresztény Unió vezetője, Andre Rauvut voltak.
A gazdasági válság közepette Balkenende kabinetje lépéseket tett a költségvetés stabilizálása és az állami kiadások csökkentése érdekében. Így a 2009. szeptember 17-i évértékelő trónbeszédben bejelentették, hogy a kormány 65-ről 67 évre kívánja emelni a nyugdíjkorhatárt az országban. A kormány lépéseket tett annak érdekében is, hogy korlátozza a magánszektor felső vezetői számára folyósított bónuszokat. A kormány a bankok országos szövetségével közösen új jogszabályt dolgozott ki, amely felső határt állapít meg a bankok és más pénzügyi hitelintézetek igazgatótanácsának és egyéb irányítási struktúráinak tagjainak folyósítandó kifizetésekre. Az új fizetési szabályok 2010 januárjában léptek hatályba.
2010. február 20- án a negyedik Jan-Peter Balkenende miniszteri kabinet összeomlott a koalíciós tagok között a holland csapatoknak az afganisztáni terrorellenes hadműveletben való részvételével kapcsolatos nézeteltérések miatt [1] . Wouter Bos, a Munkáspárt vezetője az összes holland csapat mielőbbi kivonását kérte Afganisztánból , míg Jan-Peter Balkenende ragaszkodott a 2010 augusztusában lejáró afganisztáni mandátum folytatásához. 2010 februárjában 1900 holland katona tartózkodott Afganisztánban.
Június 9-én új választásokat tartottak. A CDA súlyos vereséget szenvedett, a negyedik helyen végzett. Másnap Balkenende bejelentette, hogy visszavonul a politikától.
Linkek
- Minaz.nl – Hollandia miniszterelnökének hivatalos weboldala angol nyelven Archiválva : 2008. január 19. a Wayback Machine -nél
Jegyzetek
| Hollandia miniszterelnökei | |
|---|---|
| |
 A közösségi hálózatokon | ||||
|---|---|---|---|---|
| Szótárak és enciklopédiák | ||||
| Genealógia és nekropolisz | ||||
| ||||