Jamal, Ahmad
Ahmad Jamal ( 1930. július 2., Pittsburgh ) amerikai jazz-zongorista, zeneszerző és tanár . Stanley Crouch zenekritikus szerint Charlie Parker után a második helyen áll a jazz fejlődésében. [2] Öt évtizeden át a jazz egyik legsikeresebb kiscsoport-vezetője volt.
Tehetséges zongoraművész, ügyes improvizátor, számos téma és kompozíció szerzője, részben a modern jazz zenészek repertoárjában. Korai szakaszában Erroll Garner hatott rá, később egyéni stílust teremtett, dinamikus, temperamentumos, nem nélkülözi a virtuozitást, ugyanakkor nagyon kifinomult, a kifejezőeszközök gondos kiválasztására hajlamos, szigorú egyszerűség, organikus kompozíció. egész. A modern jazz (cool, neo-op) kiemelkedő képviselője. Jelentősen hozzájárult a modern jazz-zongorizmus koncepciójának kialakításához és fejlesztéséhez. [3]
Életrajz
Frederick Russell Jones 1930. július 2-án született Pittsburgh -ben . Három évesen kezdett játszani nagybátyja, Lawrence [4] irányítása alatt . 21 évesen áttért az iszlám hitre, és nevét muszlim Ahmad Jamalra változtatta. 1951-ben Ahmad Jamal összeállított egy triót, amelyben zongora, nagybőgő ( Richard Davis , Israel Crosby , Jalil Nasser ) és ütőhangszerek ( Vernell Fournier , Frank Gant ) szerepelt. Az 1950-es évek végén megjelent Chamber Music of the New Jazz (1956), a But Not For Me (1958) és az Ahmad's Blues (1959) hozta meg a népszerűségét. A 60-as években Ahmad Jamal kevesebbet koncertezett, és átvette a produkciót és a klubvezetést. Az albumokon poszt-mainstream lírai zongoristaként tüntette ki magát. A 90-es években turnézni kezdett Európában [1] .
Art Tatum , amikor meghallotta Jamalt, amikor tizennégy éves volt, azt mondta: "Nagyszerű lesz!". Fiatal korában a zongoraművész fenomenális technikával rendelkezett, és igyekezett megalkotni saját egyedi stílusát. Saját bevallása szerint legnagyobb hatása Miles Davis volt , aki révén – ahogy a kritikusok nevezték – „a zenei gazdaságtan mesterévé” vált [1] .
Bejegyzések
- 1951: Ahmad's Blues (Okeh)
- 1955: Ahmad Jamal játszik (Parrot) – az új jazz kamarazenéjeként is megjelent (Argo)
- 1955: Az Ahmad Jamal Trio (Epic)
- 1956: Count 'Em 88 (Argo)
- 1958: A Pershingben: De nem nekem (Argo)
- 1958: At the Pershing, Vol. 2 (Argo)
- 1958: Ahmad Jamal Trio IV. kötet (At The Spotlight) (Argo)
- 1958: Ahmad Jamal portfóliója (At The Spotlight) (Argo)
- 1959: Ahmad Jamal zongorajelenete (epikus)
- 1959: Jamal at the Penthouse (stúdióalbum) (Argo)
- 1960: Boldog hangulatok (Argo)
- 1960: Hallgassa meg az Ahmad Jamal Quintetet (Argo)
- 1961: All of You (At the Alhambra) (Argo)
- 1961: Ahmad Jamal Alhambra (At the Alhambra) (Argo)
- 1962: Ahmad Jamal a Blackhawkban (Argo)
- 1962: Macanudo (Argo)
- 1963: Poinciana (Argo)
- 1964: Meztelen város téma (At The Jazz Workshop) (Argo)
- 1965: The Roar of the Greasepaint (Argo)
- 1965: Hosszabbítások (Argo)
- 1966: Rapszódia (kadét)
- 1966: hőhullám (kadét)
- 1967: Cry Young (kadét)
- 1968: A fényes, a kék és a szép (kadét)
- 1968: Nyugalom (ABC)
- 1968: Ahmad Jamal a csúcson: Poinciana Revisited (impulzus!)
- 1970: Az ébredés (impulzus!)
- 1971: Szabadrepülés (Impulzus!)
- 1972: Outertimeinnerspace (Impulzus!)
- 1973: Ahmad Jamal '73 (XX. század)
- 1974: Jamalca (XX. század)
- 1974: Jamal Jamalt játszik (XX. század)
- 1975: Genetic Walk (XX. század)
- 1976: Kilép egy álommal (XX. század)
- 1976: Élő felvétel az Oil Can Harry's-nél (Catalyst)
- 1978: One (XX. század)
- 1980: Időközök (XX. század)
- 1980: Élő a Bubbában (Ki kicsoda a jazzben)
- 1980: Night Song (Motown)
- 1981: Koncerten (Personal Choice Records)
- 1982: Amerikai klasszikus zene (Shubra)
- 1985: Digital Works (Atlanti)
- 1985: Élőben a Montreali Jazz Fesztiválon 1985 (Atlantic)
- 1986: Rossiter Road (Atlanti-óceán)
- 1987: Crystal (Atlanti)
- 1989: Pittsburgh (atlanti)
- 1989: Poinciana (CBS)
- 1992: Élő Párizsban 1992 (madártan)
- 1992: Chicago Revisited (Telarc)
- 1994: Emlékszem Duke-ra, Hoagyra és Strayhornra (Telarc)
- 1994: Ahmad Jamal az Assai Quartettel (Roesch)
- 1994: Ahmad Jamal otthon (Roesch)
- 1995: The Essence, első rész (madártan)
- 1995: Big Byrd: The Essence 2. rész (Madártan)
- 1996: Élő Párizsban 1996 (madártan)
- 1997: Nature: The Essence Harmadik rész (Madártan)
- 2000: Tökéletes kép
- 2001: Ahmad Jamal à l'Olympia
- 2003: Lendület nyomában
- 2005: Fajr után
- 2008: Ez a varázslat
- 2008: Poinciana – Csak egy éjszaka
- 2009: Csendes idő
- 2012: Blue Moon (Jazzbook)
- 2013: Szombat reggel (Jazzbook)
- 2014: Ahmad Jamal, Yusef Lateef közreműködésével, élőben a L'Olympiában. 2012 – 2 CD/1 DVD (Jazzbook/Bose/Jazz Village)
- 2017: Marseille (Jazz Village)
- 2018: Leopolis Jazz Music Awards
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 Feyertag B. B. Jamal Ahmad // Jazz. XX. század: Enciklopédiai kézikönyv. - Szentpétervár. : Scythia, 2001. - 561, [2] p.: ill. Val vel.
- ↑ interjú. Stanley Crouch szerint.
- ↑ Ahmad Jamal életrajza (elérhetetlen link) . Letöltve: 2018. február 6. Az eredetiből archiválva : 2018. február 7.. (határozatlan)
- ↑ Ahmad Jamal archiválva : 2012. február 23. a Wayback Machine -nél / ahmadjamal.net
Linkek
Hivatalos oldal
A DownBeat Jazz Hall of Fame tagjainak választása az olvasók számára / a kritikusok választása / a veteránbizottság választása
|
---|
- 1952: Louis Armstrong
- 1953: Glen Miller
- 1954: Stan Kenton
- 1955: Charlie Parker
- 1956: Duke Ellington
- 1957: Benny Goodman
- 1958: Basie gróf
- 1959: Lester Young
- 1960: Dizzy Gillespie
- 1961: Billie Holiday / Coleman Hawkins
- 1962: Miles Davis / Bix Beiderbeck
- 1963: Thelonious Monk / Jelly Roll Morton
- 1964: Eric Dolphy / Art Tatum
- 1965: John Coltrane / Earl Hines
- 1966: Bud Powell / Charlie Christian
- 1967: Billy Strayhorn / Bessie Smith
- 1968: Wes Montgomery / Sydney Bechet és Fats Waller
- 1969: Ornette Coleman / Pee Wee Russell és Jack Teagarden
- 1970: Jimi Hendrix / Johnny Hodges
- 1971: Charles Mingus / Roy Eldridge és Django Reinhardt
- 1972: Gene Krupa / Clifford Brown
- 1973: Sonny Rollins / Fletcher Henderson
- 1974: Buddy Rich / Ben Webster
- 1975: Cannonball Adderley / Cecil Taylor
- 1976: Woody Herman / King Oliver
- 1977: Paul Desmond / Benny Carter
- 1978: Joe Venuti / Roland Kirk
- 1979: Ella Fitzgerald / Lenny Tristano
- 1980: Dexter Gordon / Max Roach
- 1981: Art Blakey / Bill Evans
- 1982: Art Pepper / Fats Navarro
- 1983: Stéphane Grappelli / Albert Euler
- 1984: Oscar Peterson / Sun Ra
- 1985: Sarah Vaughan / Zoot Sims
- 1986: Stan Getz / Gil Evans
- 1987: Lionel Hampton / Johnny Dods , Thad Jones , Teddy Wilson
- 1988: Jaco Pastorius / Kenny Clark
- 1989: Woody Shaw / Chet Baker
- 1990: Red Rodney / Mary Lou Williams
- 1991: Lee Morgan / John Carter
- 1992: Maynard Ferguson / James Johnson
- 1993: Gerry Mulligan / Ed Blackwell
- 1994: Dave Brubeck / Frank Zappa
- 1995: JJ Johnson / Julius Hemphill
- 1996: Horace Silver / Artie Shaw
- 1997: Nat King Cole / Tony Williams
- 1998: Frank Sinatra / Elvin Jones
- 1999: Milt Jackson / Betty Carter
- 2000: Clark Terry / Lester Bowie
- 2001: Joe Henderson / Milt Hinton
- 2002: António Carlos Jobin / John Lewis
- 2003: Ray Brown / Wayne Shorter
- 2004: McCoy Tyner / Roy Hines
- 2005: Herbie Hancock / Steve Lacy
- 2006: Jimmy Smith / Jackie McLean
- 2007: Michael Brecker / Andrew Hill
- 2008: Keith Jarrett / Joe Zawinul / Jon Jones , Jimmy Lunsford , Erroll Garner , Harry Carney , Jimmy Blanton
- 2009: Freddie Hubbard / Hank Jones / Oscar Pettiford , Tad Demeron
- 2010: Mukhal Richard Abrams / Chick Corea / Baby Dodds , Chick Webb , Joe Philly Jones , Billy Eckstein
- 2011: Ahmad Jamal / Abby Lincoln / Paul Chambers
- 2012: Ron Carter / Paul Motian / Gene Ammons , Sonny Stitt
- 2013: Pat Metheny / Charlie Hayden / Robert Leroy Johnson
- 2014: BB King / Jim Hall / Bing Crosby , Dinah Washington
- 2015: Tony Bennett / Lee Konitz / Muddy Waters
- 2016: Phil Woods / Randy Weston / Hoagy Carmichael
- 2017: Wynton Marsalis / Don Cherry / Yubi Blake , George Gershwin , Herbie Nichols
- 2018: Ray Charles / Benny Golson / Marian McPartland
- 2019: Hank Mobley / Nina Simone / Scott Lafaro , Joe Williams
|
Fotó, videó és hang |
|
---|
Tematikus oldalak |
|
---|
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|
Bibliográfiai katalógusokban |
---|
|
|