| Apremilast | |
|---|---|
| Kémiai vegyület | |
| IUPAC | N- {2-[( 1S )-1-(3-etoxi-4-metoxi-fenil)-2-(metil-szulfonil)-etil]-1,3-dioxo-2,3-dihidro-1 H -izoindol-4- il}acetamid |
| Bruttó képlet | C 22 H 24 N 2 O 7 S |
| Moláris tömeg | 460,500 g/mol |
| CAS | 608141-41-9 |
| PubChem | 11561674 |
| gyógyszerbank | DB05676 |
| Összetett | |
| Osztályozás | |
| ATX | L04AA32 |
| Farmakokinetika | |
| Biológiailag hozzáférhető | 73%; [1] T max = ~2,5 óra |
| Plazmafehérje kötődés | ~68% [1] |
| Anyagcsere | Máj ( CYP3A4 , kisebb hozzájárulással a CYP2A6 , CYP1A2 ) |
| Fél élet | 6–9 óra [1] |
| Kiválasztás | Vizelet (58%), széklet (39%) [1] |
| Az adagolás módjai | |
| orális ( tabletta ) | |
| Más nevek | |
| Otezla | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az apremilast egy orális gyógyszer , amely a szelektív immunszuppresszánsok csoportjába tartozik, amelyek modulálják a gyulladásos mediátorok munkáját.
Az apremilaszt egy kis molekula . Ez egy foszfodiészteráz 4 (PDE4) inhibitor, amely intracellulárisan fejti ki hatását a gyulladáskeltő és gyulladásgátló mediátorok modulálásával . A PDE4 gátlása a gyulladásos válasz csökkenéséhez vezet a gyulladásos citokinek - TNF-α, IL-23, IL-17 és mások - expressziójának modulálása miatt. Ezek a pro- és gyulladásgátló mediátorok részt vesznek a pikkelysömör és az ízületi gyulladás psoriatica patogenezisében .
2014-ben az apremilasztot az Egyesült Államokban [2] [3] és az Európai Unióban [4] monoterápiaként vagy reumaellenes gyógyszerekkel kombinálva engedélyezték felnőttek kezelésére a következő betegségekben:
2018 óta szerepel a létfontosságú és alapvető gyógyszerek listáján.
Az apremilast-kezelést a pikkelysömör és az arthritis psoriatica diagnosztizálásában és kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező orvos végezheti. Az ajánlott adag 30 mg szájon át naponta kétszer, reggel és este, 12 órás időközönként, étkezés közben vagy anélkül. A kezdeti dózistitrálás javasolt. [6] Idős betegeknél, veseelégtelenségben (közepes vagy közepesen súlyos) vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs szükség dózismódosításra. Súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (a kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc, a Cockcroft-Gault képlet alapján) az apremilaszt adagját napi egyszeri 30 mg-ra kell csökkenteni. Az apremilaszt hatásosságát és biztonságosságát 0-17 éves gyermekeknél nem vizsgálták.
A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Terhesség .
A citokróm P450 3A4 (CYP3A4) aktív induktor rifampicinnel történő együttes alkalmazása az apremilaszt szisztémás hatásának gyengüléséhez és hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Ezért az aktív CYP3A4 induktorok (pl. rifampicin, fenobarbitál, karbamazepin, fenitoin, orbáncfű) és apremilast együttes alkalmazása nem javasolt.
Az apremilaszt biztonságosságát és hatásosságát 3 multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (PALACE 1, PALACE 2 és PALACE 3 vizsgálatok) tanulmányozták hasonló felépítésű, aktív arthritis psoriaticában (PsA) szenvedő felnőtt betegek körében (≥ 3). ízületi duzzanat és ≥ 3 ízületi fájdalom) a korábbi gyógyszeres kezeléstől függetlenül. Összesen 1493 beteget randomizáltak arra, hogy placebót ± PRSMTS-t, 20 mg vagy 30 mg apremilastot naponta kétszer orálisan ± PRSMTS-t kapjanak. A terv szerint azokat a betegeket, akiknél az ízületi fájdalom és duzzanat pontszáma nem csökkent több mint 20%-kal a 16. hétre, nem reagálónak tekintettük. A placebo ± PRSMTS csoportba tartozó betegeket, akik szintén nem reagáltak, 1:1 arányban újra randomizálták, vakokat kaptak, hogy naponta kétszer 20 mg vagy 30 mg apremilast kapjanak. A 24. hét után az összes többi placebót kapó beteget naponta kétszer 20 mg vagy 30 mg apremilasztra váltották. A cél azon betegek százalékos aránya volt, akiknél a 16. héten 20%-os javulás (ACR20) volt az American College of Rheumatology (ACR) szerint. Azoknál a betegeknél, akik naponta kétszer 30 mg apremilasztot kaptak, a betegek 53,9%-ánál legalább „ACR20 választ” értek el, a placebo-csoporthoz viszonyított különbség ± PRSMTS (26,7%) statisztikailag szignifikáns volt. A 20/50/70 ACR válaszok a 24. héten is megmaradtak. A kezdetben a napi kétszer 30 mg apremilaszt csoportba besorolt 497 beteg közül 375 (75%) folytatta a kezelést a gyógyszerrel az 52. héten. Ebben az időszakban ACR 20/50/70 válaszokat regisztráltak a betegek 57%-ánál, 25%-ánál és 11%-ánál. A fizikai állapotot az Egészségügyi Felmérési Kérdőív (HAQ-DI) rokkantsági indexe határozta meg. Az apremilast a placebóval szemben ± PMSM szignifikánsan javította az egészségi állapotot a kiindulási állapothoz képest a 16. héten a PALACE 1, PALACE 2 és PALACE 3 vizsgálatokban. Ez a javulás a 24. héten is megmaradt.
Az apremilaszt hatékonyságát és biztonságosságát pikkelysömörben két multicentrikus, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (ESTEEM 1 és ESTEEM 2 vizsgálatok) vizsgálták 1257, közepesen súlyos vagy súlyos plakkos pikkelysömörben szenvedő betegen, hasonló elrendezésben. Psoriasis területi és súlyossági index (PASI) ≥ 12, orvos globális értékelése (PGA) ≥ 3 (közepes vagy súlyos). Minden beteg jelölt volt fényterápiára vagy szisztémás terápiára. A betegeket 2:1 arányban randomizálták napi kétszer 30 mg apremilasztra és placebóra 16 hétig (placebo-kontrollos fázis). A 16. és 32. hét között minden beteg 60 mg/nap apremilasztot kapott (kezelési fázis). A randomizált megvonási szakaszban (32-52. hét) azokat a betegeket, akiknél apremilast-kezelést kezdtek, és legalább 75%-os (PASI-75) (ESTEEM 1) vagy 50%-os (PASI-50) (ESTEEM 2) PASI-csökkenést értek el a 32. héten újra randomizálták vagy placebóra vagy 60 mg/nap apremilasztra. A vizsgálatok során megengedett volt a kortikoszteroidok helyi alkalmazása az arcra, hónaljra és lágyékra vagy kátrány samponok, szalicilsav oldatok fejbőrre történő alkalmazására. Ezen túlmenően, a 32. héten azok a betegek, akik nem értek el PASI-75-öt az ESTEEM 1-ben vagy PASI-50-et az ESTEEM 2-ben, helyi elváltozások kezelésében az apremilaszton kívül helyi pikkelysömörrel és/vagy fototerápiával is alkalmazhattak. mg/nap. Mindkét vizsgálatban a fő végpont azon betegek száma volt, akik a 16. héten PASI-75 értéket értek el. Az apremilast szignifikánsan javította a közepesen súlyos és súlyos pikkelysömörben szenvedő betegek állapotát, amit a PASI-75-ben szenvedő betegek szignifikánsan magasabb száma is bizonyít. értékek a 16. héten a placebóval összehasonlítva (28,8% vs. 5,8% az ESTEEM 1-ben és 33,1% vs. 5,31% az ESTEEM II-ben). Ezenkívül az apremilaszt hatásosnak bizonyult a pikkelysömör számos megnyilvánulása ellen, beleértve a viszketést, a köröm és a fejbőr elváltozásait, valamint az életminőséget.
A III. fázisú klinikai vizsgálatok során a leggyakoribb nemkívánatos események (AE) a gyomor-bélrendszeri rendellenességek - hasmenés (15,7%) és hányinger (13,9%) voltak. Általánosságban elmondható, hogy ezek a rendellenességek enyhék vagy közepesen súlyosak voltak, és a hasmenés és hányinger csak az esetek 0,3%-ában tekintették súlyosnak a nemkívánatos eseményeket. Ezek a mellékhatások túlnyomórészt a kezelés első két hetében jelentkeztek, és általában négy hét után megszűntek. Egyéb gyakori nemkívánatos események a felső légúti fertőzések (8,4%), a fejfájás (7,9%) és a tenziós típusú fejfájás (7,2%) voltak. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb mellékhatás enyhe vagy közepesen súlyos. A súlyos mellékhatások általános előfordulása alacsony volt. és nem voltak specifikusak egyetlen szervrendszerre sem. A kezelés leállításához vezető leggyakoribb mellékhatások az első 16 hétben a hasmenés (1,7%) és a hányinger (1,5%) voltak.
A gyógyászati termékről részletes információ az Európai Orvosi Ügynökség [7] honlapján érhető el.