1899. április 2. és április 5. között rendezték meg az amiens-i tornát százcellás draftokban („Grand Tournoi International de Dames d'Amiens. Championnat.”) [1] , amelyen az akkori legerősebb francia játékosok gyűltek össze.
A torna nemzetközi státuszú volt, de csak francia játékosok vettek részt rajta. Isidor Weiss elsöprő győzelmet aratott a tornán . Az amiens-i torna után hosszú időre rögzül számára Franciaország és a világ legerősebb játékosának dicsősége. Weiss hátrahagyta a korábbi nemzetközi tornák győzteseit : Louis Raphaelt (2. hely), Louis Barthelinget és Anatole Dussót (megosztva a 3.-4. helyen). Eugène Leclerc , az 1895-ös marseille-i torna győztese a hetedik helyen maradt. A draftirodalomban elterjedt az az elképzelés, hogy az 1899-es amiens -i torna volt az első hivatalos világbajnokság a nemzetközi drafton , és gyakran tőle számítják azt az időszakot, amikor Isidor Weiss bajnoki címet szerzett. [2] Ez a változat már a 20. század elején elterjedt. Felix-Jules Bolzet, a Francia Draftszövetség elnöke legalábbis 1912-ben szükségesnek tartotta megcáfolni a Le Damier Universel havilap oldalain, miszerint Weisst hivatalosan csak 1906-1907-ben ismerte el egy kollektíva világbajnok. a francia tervezői közösség döntése. [3] A tornán valóban a bajnoki címet játszották ki, de nem a világbajnokot, hanem a bajnokság bajnokát. Az mindenesetre kétségtelen, hogy az 1899-es amiens-i torna a világbajnokság szerepét játszotta jelentőségében. A versenyszabályzat cikkelyei bizonyos történelmi jelentőséggel bírtak, és részletezték a torna győztes bajnokának kötelezettségét, hogy elfogadja a bajnoki címért három játszmás mérkőzésre szóló kihívást, ha a kihívást 1900. január 1-je előtt küldték el. Ha a kihívás nem következett be, akkor a bajnoknak meg kellett őriznie címét a következő bajnokságig. Raphael, Dussault és Leclerc élt a kihívás jogával. Weiss Raphael és Dusseau meccseit azonos +2=1-gyel nyerte meg, míg Leclerc döntetlent tudott elérni Weiss=3-mal.
A verseny két szakaszban zajlott. A bajnokság első napján lezajlott első kvalifikációs szakaszon 30 résztvevőt 6 csoportba osztottak, amelyeken belül egy-egy tornát rendeztek. Az egyes csoportok első két helyezettjei az első döntőcsoport tornájába, a következő két helyezést elért játékosok pedig a második döntőbe kerültek. Ezután a döntős csoportok mindegyikében körmérkőzéses tornát rendeztek az 1-12, illetve a 13-24 díjakért. Az első döntőcsoportba bejutott egyik játékos (Ardoin) nem tudta folytatni a tornát, az első döntőcsoport tornáját 11 résztvevővel bonyolították le. A második döntős csoportban különböző okok miatt négy játékos nem lépett pályára, a tornát nyolc résztvevővel bonyolították le.
| Hely | Résztvevő | egy | 2 | 3 | négy | 5 | 6 | 7 | nyolc | 9 | tíz | tizenegy | IGR | Győzelem. | Döntetlen | Vereség. | Szemüveg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| egy | Weiss Isidor | 1 2 |
2 1 |
1 2 |
1 1 |
1 2 |
1 2 |
2 2 |
1 2 |
2 2 |
1 2 |
húsz | tizenegy | tizenegy | 9 | 31 | |
| 2 | Louis Raphael | 1 0 |
1 2 |
1 2 |
1 2 |
1 2 |
2 1 |
0 2 |
1 1 |
2 2 |
2 2 |
húsz | tíz | nyolc | 2 | 28 | |
| 3-4 | Louis Bartheling | 0 1 |
1 0 |
1 2 |
0 0 |
1 1 |
20_ _ |
2 2 |
20_ _ |
2 1 |
2 2 |
húsz | nyolc | 6 | 6 | 22 | |
| 3-4 | Anatole Dusso | 1 0 |
1 0 |
1 0 |
2 1 |
0 1 |
1 1 |
1 2 |
1 2 |
1 2 |
2 2 |
húsz | 6 | tíz | négy | 22 | |
| 5-6 | Degreve | 1 1 |
1 0 |
2 2 |
0 1 |
1 2 |
1 2 |
0 1 |
1 0 |
1 2 |
20_ _ |
húsz | 6 | 9 | 5 | 21 | |
| 5-6 | Zimmerman | 1 0 |
1 0 |
1 1 |
2 1 |
1 0 |
1 0 |
1 2 |
2 2 |
1 1 |
1 2 |
húsz | 5 | tizenegy | négy | 21 | |
| 7 | Eugene Leclerc | 1 0 |
0 1 |
0 2 |
1 1 |
1 0 |
1 2 |
1 2 |
2 1 |
1 1 |
20_ _ |
húsz | 5 | tíz | 5 | húsz | |
| nyolc | Yves le Gough | 0 0 |
20_ _ |
0 0 |
1 0 |
2 1 |
1 0 |
1 0 |
1 2 |
0 2 |
1 2 |
húsz | 5 | 6 | 9 | 16 | |
| 9 | Gaston Boudin | 1 0 |
1 1 |
0 2 |
1 0 |
1 2 |
0 0 |
0 1 |
1 0 |
0 1 |
0 2 |
húsz | 3 | nyolc | 9 | tizennégy | |
| tíz | Georges Baledin | 0 0 |
0 0 |
0 1 |
1 0 |
1 0 |
1 1 |
1 1 |
20_ _ |
2 1 |
0 1 |
húsz | 2 | 9 | 9 | 13 | |
| tizenegy | Fernand Boudin | 1 0 |
0 0 |
0 0 |
0 0 |
0 2 |
1 0 |
0 2 |
1 0 |
20_ _ |
2 1 |
húsz | négy | négy | 12 | 12 |
A 12. díjat Ardoin kapta.
13. díj - Beauvais
14. díj - Vardon
15. díj - Robert
16-17. díjak - Fosse, Boutillier
18. díj - Bourguignon
19. díj - Andrieux
20. díj - Fertel
Cock van Leeuwen Amiens 1899 // Dammen. - 1990. - 54. sz. - p. 22-29