Alcestis

Alcestis
Admet és Alcestis. Antik freskó Pompeiiből
Padló női
Apa Pelius [1] [4] [2]
Anya Anaxibia [1] [2]
Testvérek Evadna
Házastárs Admet [1] [2] [3]
Gyermekek Eumel
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Alkesztisz ( más görög Ἄλκηστις , vannak Alkest, Alkest, Alceste változatai) - az ógörög mitológiában [5] Iolk Pelius cár és Anaxibia [6] lánya, Théra város királyának ( Thesszália ) Admet felesége . [7] .

Történelem

Pelias csak akkor vállalta feleségül a lányát, ha a vőlegény oroszlánt és vaddisznót használ fel a szekérre . Admet Apollo segítségével teljesítette ezt a feltételt. Alcestis volt az egyetlen lánya, aki nem vett részt Pelias meggyilkolásában [8] .

Hogy elhalassza Admet halálát , Alcestis beleegyezett, hogy férje helyett Hádészba megy . Herkules , aki harcolni indult a trák Diomédesszel[ pontosítás ] [9] és akkoriban Admetben járt, visszafoglalta Alkesztiszt a Thanatos melletti síron [10] (egy másik előadásban sikerült megszabadítania a Hádésztől ) [11] és visszavitte Admetbe .

A mítosz későbbi változataiban Perszephoné istennő , akit felháborít az igazságtalanság, visszahozza őt az életbe. A racionalista értelmezés szerint Acastus harcolt Admetusszal, és kiadatását követelte, hogy megbosszulja Peliust, de Herkules legyőzte Acastus seregét [12] .

Eumelus anyja , aki Trójánál harcolt [13] .

Alapvetően ez a mítosz Euripidész kifejtésében (az " Alkesztosz " tragédiában ) ismert. Phrynichus , Szophoklész és Alkesztisz akciója nem túlélő tragédiáinak, Antiphanes Alcestis vígjátékának főszereplője. Alcestis képét gyakran használták a festészetben, a szobrászatban és a zenében.

Kép a művészetben

Irodalom és színház

Vizuális művészetek

Zene

Filmművészet

Csillagászat

Az 1872-ben felfedezett (124) Alkesta aszteroida Alcestisről kapta a nevét .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 3 Alceste // Enciklopédiai lexikon - Szentpétervár. : 1835. - T. 2. - S. 59.
  2. ↑ 1 2 3 Alcesta // Enciklopédiai szótár / szerk. I. E. Andreevsky - Szentpétervár. : Brockhaus - Efron , 1890. - T. Ia. - S. 592-593.
  3. ↑ Lübker F. Ἄδμητος // A klasszikus régiségek valódi szótára Lübker szerint / szerk. F. F. Zelinsky , A. I. Georgievsky , M. S. Kutorga , F. Gelbke , P. V. Nikitin , V. A. Kansky , ford. A. D. Veisman , F. Gelbke , L. A. Georgievsky , A. I. Davidenkov , V. A. Kansky , P. V. Nikitin , I. A. Szmirnov , E. A. Vert , O. Yu. Klemenchich , N. V. Rubinszkij - Szentpétervár. : Klasszikus Filológiai és Pedagógiai Társaság , 1885. - 17. o.
  4. ↑ Lübker F. Pelias // A klasszikus régiségek igazi szótára Lübker szerint / szerk. F. F. Zelinsky , A. I. Georgievsky , M. S. Kutorga , F. Gelbke , P. V. Nikitin , V. A. Kansky , ford. A. D. Veisman , F. Gelbke , L. A. Georgievsky , A. I. Davidenkov , V. A. Kansky , P. V. Nikitin , I. A. Szmirnov , E. A. Vert , O. Yu. Klemenchich , N. V. Rubinszkij - Szentpétervár. : Klasszikus Filológiai és Pedagógiai Társaság , 1885. - S. 998-999.
  5. ↑ A világ népeinek mítoszai. M., 1991-92. 2 kötetben T.1. 59. o
  6. ↑ Hésziodosz. A nők névsora, fr.37 M.-U.; Hygin. Mítoszok 51
  7. ↑ Pseudo Apollodorus. Mitológiai könyvtár I 9, 10; 9, 15; II 6, 2
  8. ↑ Diodorus Siculus. Történelmi Könyvtár IV 52, 2
  9. ↑ Euripidész. Alkesztisz 483
  10. ↑ Euripidész. Alkesztisz 1142-1143
  11. ↑ Gigin. Mítoszok 51
  12. ↑ Palefath. A hihetetlen 40-ről
  13. ↑ Homérosz. Iliász II 714
  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák