Az agarkovói mozgalom a szocialista verseny egyik formája, amely a Szovjetunió területén a Nagy Honvédő Háború idején jött létre .
A mozgalom kezdeményezője E. Barisnyikova moszkvai komszomol tag volt, de a mozgalom a legnagyobb teret azután nyerte el, hogy a komszomoli ifjúsági brigádok elöljárói, E. P. Agarkov és F. T. Szerokurov a cseljabinszki közlekedésmérnöki üzemből támogatták [1] . Javaslatukra a korábban 2 különböző területen dolgozó hegesztő-összeszerelő brigádot egyesítették, bevezették a beépítés és a villamos hegesztés áramlásos módját. Az elkészült bővítés 3 művezetőt, 2 művezetőt és 4 szakmunkást szabadított fel. A telephelyi munkatermelékenység 15-20%-kal nőtt.
Az új módszer a munkások és a munkavezetők 1944-re megemelt képzettségén alapult. A termelésszervezés fejlesztése eredményeként a kisdandárok és a műhelyek részlegei bővültek. Ezzel leegyszerűsödött a termelésirányítás szerkezete, szakmunkások, művezetők, művezetők, technológusok és mérnökök szabadultak fel más területekre.
A párt és az ország vezető testületeinek jóváhagyása után az Agarkov-mozgalom bevezetése tömegessé vált és országos jelentőségűvé vált. 1945 januárjában a Harckocsiipari Népbiztosság és a Fegyverkezési Népbiztosság gyárai 390 üzletet, osztályt, részleget, 200 dandárt egyesítettek, és több mint 2 ezer embert szabadítottak fel. Ugyanezen év áprilisában 1110 üzletet, osztályt, részleget, 1360 brigádot egyesítettek és 8587 embert szabadítottak fel.
1945 közepéig több mint 48 000 mérnöki és műszaki munkást, valamint szakmunkást szabadítottak fel országszerte. Közülük sokan részt vettek a német megszállás alól felszabadult területek iparának helyreállításában. Az 1944-1945-ös Agarkovói mozgalom új lehetőségeket nyitott a Szovjetunió munkaerő-forrásainak hatékonyabb felhasználására a háború utáni években.