| A Tádzsik Köztársaság törvénye a szerzői jogokról és a kapcsolódó jogokról | |
|---|---|
| Kilátás | törvény |
| Szám | 726. sz. |
| Örökbefogadás | 1998. november 13 |
| Aktuális kiadás | 2014. december 31-én kelt 1172. sz |
Tádzsikisztánban a szerzői jogot a Tádzsik Köztársaság „A szerzői jogokról és a kapcsolódó jogokról” szóló, 1998. november 13-i 726. sz. törvénye szabályozza.
A Tádzsik Köztársaság törvényeinek egyéb kiadásai - 2003.08.01., 27. sz., 2006.03.03. 162., 2009.12.03., 573., 2014.12.31., 1172. sz.
Tádzsikisztán sokáig - 1991. szeptember 9-ig - az Orosz Birodalom és a Szovjetunió része volt. Ennek megfelelően a köztársaság területén az Orosz Birodalom szerzői jogi törvényei és a Szovjetunió szerzői jogi törvényei voltak érvényben .
Tádzsikisztán szakszervezeti köztársaság volt a Szovjetunión belül. A Köztársaság 1929. december 5-én vált ki az Üzbég Szovjetunióból. Ekkor a Szovjetunió területén a szerzői jog alapjai voltak érvényben, amelyeket a Központi Végrehajtó Bizottság (CEC) és a Néptanács határozatával hagyott jóvá. Tádzsikisztánban az RSFSR 1928. október 8-i szerzői jogi törvényét és az RSFSR 1929. április 19-i kiadói megállapodását alkalmazták. Ezek a törvények a Szovjetunió polgári jogalkotásának alapjainak 1961-es, valamint az 1964-1965 közötti köztársasági polgári törvénykönyvek bevezetéséig voltak érvényben a köztársaságban.
A Nagy Honvédő Háború idején az országban normatív aktusok és határozatok születtek, amelyek kiegészítik vagy módosítják a meglévő jogszabályokat. Az ilyen aktusokat a Szovjetunió és a szakszervezeti köztársaságok léptékében bocsátották ki. A Tádzsikisztánban kiadott első ilyen dokumentum a Népbiztosok Tanácsának „A vállalkozásokban és intézményekben dolgozó fordítók fizetésének egyszerűsítéséről” szóló, 1941. július 30-i rendelete volt. Az állásfoglalás ismertette az irodalmi és tudományos művek listáját, valamint ezeknek a műveknek a megengedett példányszámát – az egyetemi tankönyvek 5000 példányától az iskolai alapozók 200 000 példányáig, az irodalom iránti igényektől függően. Tádzsikisztánban az 1944-es tanévben 280 000 iskoláskorú gyermek volt. Megállapították a szerzői díj mértékét is - 1 szerzői ív (40 ezer karakter). A jogdíjak mértékét 3-4-szeresére emelték.
A háború után, 1946. február 15-én a köztársaságban kiadták a Tádzsik SSR Népbiztosainak Tanácsának 104. számú rendeletét „0 fordítási díj a köztársasági újságok és a Rádióbizottság fordítói számára”. A munkák ára 2-3-szorosára emelkedett.
1963. március 21-én fogadták el a Tádzsik SSR Minisztertanácsának 117. számú rendeletét „A politikai, tudományos, gyártástechnikai, oktatási és egyéb irodalmi (kivéve szépirodalmi) művek jogdíjairól”. Bevezette az utánnyomások díjait. A második és harmadik kiadást az állam fizette az első kiadás díjának 60%-ával. Ezután az arányok csökkentek - a negyedik kiadásnál 40%-kal (50%), az ötödiknél - 35%-kal (40%), a hatodiknál - 25%-kal (30%), majd emelkedtek: a hetediknél 20%-kal, ill. későbbi - 10%-kal.
1965. január 1-jén elfogadták a Tádzsik Köztársaság új Polgári Törvénykönyvét. Ez volt az első, amely bevezetett egy részt a szerzői jogokról. A törvény a szerző halála után a nemzetközi szabványokhoz képest rövid – mindössze 15 éves – szerzői jogi védelmi időt állapított meg, míg a világ legtöbb országában 50 év. Művészet. A Tádzsik SSR Büntető Törvénykönyvének 150. §-a: „Valaki más tudományos, irodalmi, zenei vagy művészeti munkájának saját neve alatt történő kiadása vagy az ilyen alkotásra vonatkozó szerzői jog más módon történő eltulajdonítása, vagy ilyen művek illegális sokszorosítása vagy terjesztése, valamint rákényszerítés társszerző, egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy ötszáz rubelig terjedő pénzbírsággal büntetendő.
Az 1970-es és 1980-as években jogdíjakat adtak át. Így az 1988. december 30-i 388. számú rendeletben „Az irodalmi és művészeti alkotások nyilvános előadása után fizetendő jogdíj mértékéről” szóló rendelkezéseket végrehajtották.
A Szovjetunió összeomlása és a Független Államok Közössége megalakulása után a volt szovjet tagköztársaságok vállalták, hogy az Unió törvényei vezérlik őket az új törvények elfogadásáig. Ezt a rendelkezést a Tádzsik Köztársaságban a Legfelsőbb Tanács 1991. december 25-i rendelete rögzítette. A Tádzsik Köztársaság kormánya azonban nem fogadott el normatív aktust ebben a kérdésben, és formálisan a szakszervezeti szerzői jogi szabályozások hatása nem terjedt ki a Tádzsik Köztársaság területére.
1991. május 31-én elfogadták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának „A Szovjetunió és a köztársaságok polgári jogalkotási alapjainak elfogadásáról” szóló rendeletét a „Szerzői jogok” részével. Ez a szakasz olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyek a szerzői jog időtartamát 50 évben határozták meg (137. cikk), ami összhangban volt a nemzetközi gyakorlattal; kapcsolódó jogokat vezettek be (141. cikk), amelyek 50 évig voltak érvényesek. Tádzsikisztán azonban, miután nem fogadott el normatív aktust, formálisan érvényes törvény nélkül maradt. Ezt a hiányosságot a FÁK területén megszüntették, miután 10 állam (Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán , Kirgizisztán, Moldova, Orosz Föderáció, Tádzsikisztán) vezetői aláírták a szerzői jogok és szomszédos jogok védelme terén folytatott együttműködésről szóló megállapodást. Türkmenisztán, Üzbegisztán , Ukrajna) 1993. szeptember 24-én Moszkvában.
1994. február 14-én Tádzsikisztán a Szellemi Tulajdon Világszervezetének ( WIPO ) tagja lett, és számos nemzetközi egyezményhez és szerződéshez csatlakozott.
A Szovjetunió összeomlása után Tádzsikisztán, mint független állam, saját törvényeket alkotott.
1998. november 13-án Tádzsikisztánban elfogadták a Tádzsik Köztársaság „A szerzői jogokról és a kapcsolódó jogokról” szóló 726. sz. törvényét, amely teljes mértékben megfelel az irodalmi és művészeti alkotások védelméről szóló Berni Egyezmény követelményeinek .
A USAID, GTZ, CADA és mások szervezetek foglalkoznak a szerzői jogvédelem kérdéseivel Tádzsikisztánban [1] .
A Tádzsik Köztársaságban a szerzői jog védelméről szóló törvény szabályozza a tudományos, irodalmi és művészeti alkotások (szerzői jog), hangfelvételek, alkotások, produkciók, műsorszolgáltató vagy kábeles műsorszolgáltató szervezetek adásai létrehozásával és felhasználásával kapcsolatos kapcsolatokat (a szomszédos jogok). ).
A jelenlegi törvény a szerzői jogot kiterjeszti a következő művekre:
Tádzsikisztánban a szerzői jog a szerző élete végéig érvényes, öröklődik és a szerző halála után ötven évig érvényes. Ugyanakkor a szerzői jog, a névhez való jog és a szerző jó hírnevének védelméhez való jog korlátlan védelem alatt áll.
A társszerzőként létrehozott mű szerzői joga a szerzők élete végéig, valamint a többi szerzőtársat túlélő szerző halála után további ötven évig érvényes. A névtelenül vagy álnéven megjelent mű szerzői joga a megjelenéstől számított ötven évig érvényes. Az állami tulajdonba került alkotásokat a köztársaságban jogdíj fizetése nélkül bárki szabadon felhasználhatja.
A szerző vagy a szerzői jog más tulajdonosának hozzájárulása és jogdíj fizetése nélkül, de a szerző nevének kötelező feltüntetésével a kölcsönzés forrásánál felhasznált szerzői mű felhasználása megengedett: