Erhardt, Heinz

Heinz Erhardt
német  Heinz Erhardt
Születési dátum 1909. február 20.( 1909-02-20 ) [1] [2] [3]
Születési hely
Halál dátuma 1979. június 5.( 1979-06-05 ) [1] [2] [3] (70 évesen)
A halál helye
Polgárság
Szakma író , filmszínész , színpadi színész , zeneszerző , költő
Karrier 1928 óta
Díjak A Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend lovagi nagykeresztje
IMDb ID 0258918
heinz-erhardt.de
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Heinz Erhardt ( németül  Heinz Erhardt ; 1909 . február 20. , Riga , Orosz Birodalom  - 1979 . június 5. Hamburg , Németország ) német színész, zenész, költő és humorista.

Életrajz

G. Erhardt szülei elváltak, amikor a fiú még nagyon fiatal volt. Heinz nagyszülei házában nevelkedett Rigában, ahol nagyapja szakmailag a zenével foglalkozott. Nem sokkal G. Erhardt iskolába lépése előtt édesanyja magával vitte a fiát Szentpétervárra , de a fiú ott nem vert gyökeret, és visszatért nagyszüleihez Rigába. Nem sokkal ezután apjához, Gustav Ehrhardt kapellmeisterhez költözik , aki nomád életmódot folytat. Az apjával töltött rövid idő alatt Heinz 15 alkalommal változtatta meg lakóhelyét és iskoláját. A végén ismét Rigában találja magát a nagyapjával, aki hamarosan Lipcsébe küldi zenét tanulni.

G. Ehrhardt a lipcsei konzervatóriumban tanul zenét, ugyanabban a városban 1934-ben találkozott egy liftben, felment a fogorvoshoz Gilda Zanettivel, akit egy évvel később feleségül vett, és aki négy gyermeket szült neki.

1938 elején G. Ehrhardt végleg szakít a nagyapja által ráerőltetett „zenekereskedelemmel”, és művészi pályáját kezdi, először kisebb szórakoztató műsorokban, esti fogadásokon, családi és ünnepi összejöveteleken. Hamarosan komikus szerepeket játszik a Rigai Színház színpadán. Színházi karrierje 1938 októberében kezdődik, a híres berlini képregénykabaréban. Németország - szerte az újságok lelkesen írnak a zenész-humorista fellépéseiről.

1941 novemberében az úszni nem tudó, szemüveges G. Ehrhardtot behívták a hadseregbe, és a tengerészgyalogsághoz küldték, de ott ő vezette a zenekart. 1946- ban , a második világháború vége után G. Ehrhardt Hamburgban él, ahol képregényes és szórakoztató műsorokat vezet az NDWR rádióban, az egyik legnépszerűbb az „Ilyen hülyeség” volt (Dummes is ). Más, az úgynevezett "Adenauer-korszakban" sugárzott műsorai, amelyek adóellenőrökről vagy nemes családapákról alkottak komikus képeket, szintén átütő sikert arattak. Ugyanebben az időszakban kezdtek megjelenni G. Ehrhardt humoros költészeti gyűjteményei, amelyek közül a leghíresebb „Another rhyme” („ Noch´n Gedicht ”) elnevezés vált bekapószóvá Németországban. A művész e képregényes verseit érdeklődéssel olvassák a 21. században.

G. Erhardt komikus tehetségének új oldala nyílt meg az 50-es években, amikor a művész elkezdett filmekben játszani. Már első filmvígjátéka, az „ Özvegy öt lányával ” megdöntötte az akkori összes kasszarekordot. 1979. június 1-jén, négy nappal halála előtt G. Erhardt az NSZK Érdemrend Nagykeresztjével tüntetik ki . 2003 májusában Göttingenben , azon a helyen, ahol Erhardt a „rendőr doberman szerepében” vezette a mozgalmat (a „ Természetesen, sofőrök! ” film, 1959), a „rendőr” művész emlékművét állították fel. emelték, a tér pedig Heinz Erhardt nevét viseli. 2007 - ben a német ZDF tévécsatorna felmérése szerint G. Erhardt a 20. század németajkú országainak komikus színészei között a második helyet szerezte meg ( Lorio után ).

Az unoka egy népszerű német színházi, filmes és televíziós művész, Marek Erhardt .

Válogatott vígjátékok G. Erhardt közreműködésével

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Heinz Erhardt // filmportal.de - 2005.
  2. ↑ 1 2 Heinz Erhardt // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
  3. ↑ 1 2 Heinz Erhardt // Munzinger Personen  (német)
  4. ↑ LIBRIS – 2012.

Irodalom

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz