Friedrich Spitta | |
---|---|
Friedrich Spitta | |
Születési név | német Friedrich Adolf Wilhelm Spitta |
Foglalkozása | Teológus |
Születési dátum | 1852. január 10. [1] |
Születési hely | Wittingen , Németország |
Halál dátuma | 1924. június 7. [2] (72 évesen) |
A halál helye | Göttingen , Németország |
Állampolgárság | német |
Ország | |
hagyomány/iskola | protestantizmus |
Fő érdeklődési körök | Gyakorlati teológia , liturgia , himnológia |
Gyermekek | Heinrich Spitta |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Friedrich Spitta (Wittingen, Hannover, 1852. január 11. – Göttingen, 1924. június 7.) – német protestáns teológus, tanár, spirituális író. Carl Philipp Spitta spirituális költő fia és Philipp Spitta zenetudós testvére volt .
Teológiai tanulmányait a göttingeni és az erlangeni egyetemen szerezte. 1879-ben szentelték lelkipásztorrá, két évvel később felső-kasseli plébániát és a bonni Friedrich-Wilhelm Egyetem teológiai magántanári állását. 1887-ben a professzori cím megszerzése után a Strasbourgi Egyetem Újszövetségi és gyakorlati teológia tanszékét vette át, s egyben prédikátor is lett. 1896-ban megalapította a Monatsschrift für Gottesdienst und kirchliche Kunst című kiadványt . Az 1901/1902-es tanévben a Strasbourgi Egyetem rektora volt. 1918-ban a Göttingeni Egyetem Gyakorlati Teológiai Karára költözött.
Spitta teológiai érdeklődési köre számos témakörben volt, beleértve a gyakorlati teológiát, a liturgiát és a himnológiát. Főbb művek: Der Brief des Julius Africanus an Aristides (Galle, 1877); "Der zweite Brief des Petrus und der Brief des Judas" (1885); "Die Offenbarung des Johannes" (1889); "Die Apostelgeschichte, ihre Quellen und deren geschichtlicher Wert" (1891); "Zur Geschichte und Litteratur des Urchristentum" (1893-1896); prédikációgyűjtemény (1891) és így tovább.
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
|