| Jürgen Schneider | |
|---|---|
| Születési dátum | 1934. április 30. (88 évesen) |
| Születési hely |
|
| Polgárság | |
| Foglalkozása | vállalkozó |
| Díjak és díjak | Kurt-Hartwig Simers tudományos díj [d] ( 1972 ) |
Jürgen Schneider ( németül: Jürgen Schneider ; Frankfurt am Main, 1934. április 30.) jelentős német ingatlankereskedő, szélhámos. 1994-ben elmenekült Németországból, később kiderült, hogy cége hatalmas összegű kölcsönökkel tartozik.
Jürgen Schneider 1934. április 30-án született Frankfurt am Mainban . Eleinte tacskók válásában vett részt, de aztán úgy döntött, hogy kipróbálja magát az üzleti életben. Ingatlanos karrierjét 1981-ben kezdte. A legdrágább tárgyakat Németország legrangosabb helyein vásárolja meg, restaurálja és bérbe adja. 1986 és 1991 között Dr. Jurgen Schneider sikeres üzletemberként szerzett hírnevet. Számos drága és jövedelmező létesítményt szerzett elit vásárlásai között: Lipcse központjában a Medler Passage bevásárlóközpontot, az Auerbach Pince éttermet , a felújított és többszörösen drágábban eladott Frankfurt am Main-i Furstenhof Hotelt. Cége "Schneider AG" (Schneider AG) hatalmas ingatlancéggé nő. A jelentősebb tranzakciók szinte mindegyike hitelből történik, a bankok szívesen megbíznak egy ilyen jó hírű üzletemberben, hitelezői között van Németország egyik legnagyobb bankja, a Deutsche Bank .
1994. március 31-én, Zöld Csütörtökön Jurgen Schneider nyaralási bónuszt fizetett az alkalmazottaknak, és feleségével Toszkánába ment nyaralni . Április 7-én Schneider bizalmasa átadta egy levél másolatát a Schneider AG irodájának és a Deutsche Bank igazgatóságának. Ebben Jürgen így számolt be: „Sajnos egy hirtelen jött súlyos betegség miatt nem vezethetem tovább a céget. Remélem, hogy a Deutsche Bank irányítani fogja az általam megkezdett létesítmények építésének befejezését. Az orvosok azt tanácsolják, hogy kerüljem a stresszt, ezért kénytelen vagyok eltitkolni jelenlegi tartózkodási helyemet.” Ez sokkot okozott a finanszírozók körében. Azonnal világossá vált, hogy megszökött. Eleinte senki sem tudta, hogyan értse tettét, mert az ország építőipari vállalkozásainak fele a Schneidernél dolgozott, nagyon gazdag ember volt. Amikor a kisbefektetők ezt megtudták, Jürgen Schneider építkezéseire rohantak, és mindent kiszedtek onnan, amit lehetett. Pár órával később a Deutsche Bank biztonsági szolgálata őrizetbe vette a szökevény legfontosabb építkezéseit.
Egy héttel később a német ügyészség hozzáférést kapott a Schneider AG számviteli dokumentumaihoz. Az ellenőrzés eredményeként kiderült, hogy egy virágzó üzletember, Schneider vagyona kizárólag adósságokból áll, és hihetetlenül hatalmasak. Ötvenöt német és európai banknak tartozik. A hitelek összege, amelyet soha nem tudott visszafizetni, 1992 márciusában 2,496 milliárd márka, 1993 márciusában 3,818 milliárd, 1994 márciusában 6,347 milliárd volt. Több tucat befejezetlen építkezést és kilencvenmilliárd kifizetetlen számlát hagyott a beszállító cégektől a csőd szélén. Helmut Kohl német kancellár televíziós beszédében arra szólította fel a pénzügyi elitet, hogy írják le az építők tartozásait a Schneider-ügyben, és ezzel akadályozzák meg a nemzetgazdasági katasztrófát.
Kiderült, hogy Schneider nemcsak csaló, hanem nagyszabású csalás volt. A kapott kölcsönök – mintegy hétmilliárd márka – sokszorosan meghaladták tárgyai valós értékét. Ezt többféleképpen sikerült elérni.
Először is, túlbecsülték az épület teljes méteres hasznos területét. Például a frankfurti La Facettes bevásárlóközpontban 20 000 négyzetméter volt kiadó. Így legalább ez szerepelt azokban a dokumentumokban, amelyeket a Schneider a hitelezőknek adott. Valójában a bevásárlóközpont 9 ezer m² alapterületű volt, és ennek eredményeként Jurgen 415 millió márka kölcsönt kapott rekonstrukcióra. Az építkezést körülvevő kerítésre egyébként nagy betűkkel a 9000-es szám volt írva.
A második út: ugyanazt az épületet többször is továbbértékesítették a Schneider AG tulajdonában lévő fedőcégeken keresztül, minden alkalommal drágulva, az épület ára csak papíron nőtt, a valóságban mindig sokkal kevesebbe került. Az utolsó ábrára fókuszálva a bankok készséggel adtak ki megfelelő hitelt, abban reménykedve, hogy csőd esetén minden költséget fedezni fognak egy ilyen épület eladásával.
A harmadik út: Jurgen Schneider feltüntette a dokumentumokban a felfújt bérleti díjat. A Le Facettes bevásárlóközpontban két helyiség bérleti díja a dokumentumok szerint évi 57,5 millió márkát hozott, de a valóságban nem több, mint 11 millió márka. A hitelezők nem mindig ellenőrizték az összes szükséges dokumentációt a pénz folyósítása előtt.
Nagy összeget sikerült felhalmoznia: 1994 márciusában 250 millió márka volt a személyes számláján, de a csaló a pénzt egy angol, majd onnan egy svájci bankba utalta át.
Schneider és felesége jól megtervezték a szökést Németországból. Hamis útleveleik és jegyeik voltak Genfből Floridába , eljutni Mosztafa el Kastawi egyiptomi üzletember segítette őket, akit kábítószer- és fegyverkereskedelemmel gyanúsítanak, és szoros kapcsolatban áll az iráni különleges szolgálatokkal. Miután feleségével saját nevén repült Washingtonba , hamis útlevéllel folytatta az utat. Olasznak kiadva magát, Schneider havi háromezer dollárért bérelt lakást Miamiban .
A milliomos kalandor időről időre kénytelen volt európai ismerőseit felhasználni készpénztartalékainak feltöltésére. Egyikük, az olasz Luigi Poletti átadta az FBI -nak .
1995-ben Jurgen Schneidert őrizetbe vették az Egyesült Államokban, és csalással és adóelkerüléssel vádolják. A svájci hatóságok 19 zürichi bankot rendeltek el a Schneiderhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó számlák zárolására. A Genfi Banknál zároltak egy 200 millió svájci frank számlát, amely ellenőrizetlen információk szerint Schneider vagy közvetítője volt. A Deutsche Bank "polgári lefoglalást" is végrehajtott Schneider számláinál. A Schneider AG csődöt jelentett . Az ítélet enyhe volt: 6 év 9 hónap. Büntetésének kétharmadának letöltése után 1999 decemberében szabadult. Írt két memoárkönyvet, amelyben igazolja magát, és azt állítja, hogy ártatlan áldozat lett. 2010-ben Schneider ismét meggyűlt a törvénnyel, háromszoros csalással vádolták meg.