| Carl Schmidt | |
|---|---|
| Születési dátum | 1819 [1] [2] [3] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1864 [1] [2] [3] |
| A halál helye | |
| Ország | |
Karl Schmidt (Osternienburg, 1819. július 7. – 1864. november 8.) – német tanár , „a 19. század tanár-antropológusa” beceneve, született paraszt. Tagja volt a „fiatal hegeliánusok” körének.
A helyi vidéki iskolában érettségizett, 1834-ben a koeteni gimnáziumba, 1841-ben a hallei egyetemre, ahol filozófiát és teológiát tanult, egyúttal érdeklődve Hegel gondolatai iránt is.
1844-ben Berlinbe költözött, 1845-ben a Köthen Gimnázium segédtanára. Aztán egy ideig pap volt, de 1850-ben végleg lemondott lelki címéről és tanító lett. 1854-ben jelent meg "Könyve a nevelésről", 1858-ban - "Levél az anyához a gyermekek testi és lelki neveléséről", 1857-ben - "Gimnáziumi pedagógia", 1860-ban - "Nevelés- és neveléstörténet" 1862-ben, 1860-1862-ben elkészült legfontosabb műve, a Geschichte der Pädagogik dargestellt in weltgeschichtlicher Entwickelung und im organischen Zusammenhang mit dem Kulturleben; a népek élete").
Ez a nagy, 4 kötetes, 1890-ben negyedik kiadásban megjelent mű, amely a szerzőnek nagy hírnevet hozott, a kortársak szerint azonban jelentős hiányosságokat szenved: az előadás meglehetősen száraz, nincs egyértelmű filozófiai nézőpont, sőt Schmidt élesen antiklerikális irányultsága miatt szükséges pártatlanság. A szerző a nagy műveltség és szorgalom ellenére sem tudott megbirkózni óriási feladatával. Ennek ellenére Schmidt munkássága a 19. században az egyik első helyet foglalta el az általános pedagógiatörténeti művek között.
Schmidt fő gondolata az volt, hogy a pedagógia lényegében csak „alkalmazott antropológia” legyen. A jövő pedagógiájának alapja szerinte a frenológiának kell lennie. Schmidt radikális nézetei, amelyek élesen eltérnek pedagógiatörténeti antipódjának, a vallásos gondolkodású K. Raumernek a nézeteitől, sok támogatót juttattak az „antropológus tanárnak” a liberális néptanítók körében. 1863-ban Schmidtet a gothai tanári szeminárium igazgatójává nevezték ki. Megfigyelései új körének eredményeként megjelentek a „Gothai Hercegség Népiskola és Tanári Szeminárium története” (1863) és „A Tanítószeminárium és a Népiskola reformjáról” (1863) című könyvek. ). A szerző halála után jelent meg az Antropológia és Az oktatás és vallás kérdéséről (1865).
1863-ban Schmidt otthagyta a tanítást, és a Gothai Hercegség elemi oktatási tanácsát vezette.