A csiszolópapír [1] (csiszolópapír, csiszolópapír , csiszolópapír, csiszoló/csiszolópapír) rugalmas csiszolóanyag , amely csiszolószemcse (por) réteggel bevont szövetből vagy papíralapból áll. .
Különböző anyagok (fém, fa, üveg, műanyag) felületek kézi és gépi megmunkálására tervezve - régi festék eltávolítása, felület előkészítése alapozáshoz és festéshez, festett felületek csiszolásához és egyéb hasonló munkákhoz. Segédanyagokra vonatkozik .
A csiszolópapír első említése a 13. századból származik, amikor Kínában őrölt héjakból, magvakból és pergamenre felvitt homokból állították elő természetes ragasztó segítségével.
Egyes népeknél különféle halak szárított bőrét használták csiszolóbőrként, egészen a cápabőrig .
A modern csiszolópapírt az angol John Oakey, a csiszolópapírt és más csiszolóanyagokat gyártó John Oakey and Sons alapítója találta fel.
Egy hangszerműhely tanulójaként kezdte el készíteni első termékeit homok és csiszolt üveg papírra ragasztásával. A tömeggyártás technológiájának továbbfejlesztése után 1833-ban vállalkozást alapított Walworth-ben (London), majd a Westminster Bridge Roadra költözött, ahol az egykori árvaház helyén gyárat épített, melynek épületét akkor Wellingtonnak hívták. Mills (Wellington Mills). A mai napig nem őrizték meg.
Az Okay egymás után kifejlesztett száraz és nedves csiszolópapírokat, valamint számos csiszolóanyagot, beleértve a cipőkrémet, az edénytisztítót, a bútorfényezőt és a késfényezőt (a Wellington Knife Polish által szabadalmaztatott).
Szigorúan véve a természetes csiszolatot , egy természetes anyagot, amely korund és magnetit keveréke , szinte soha nem használják a modern csiszolóanyagok előállításához. Leggyakrabban papír vagy szövet alapú csiszolóanyagok gyártásához mesterségesen előállított alumínium-oxidot (elektrokorund) vagy szilícium-karbidot (karborund) használnak, más csiszolóanyagokat ritkábban használnak - gránát, szintetikus gyémánt , könyök ( borazon ).
A szemcsésség a csiszolópapír legfontosabb jellemzője. A szemcseméret a céltól függően (durva előkezelés, csiszolás, polírozás) 1 mm-től vagy ennél is nagyobb (a legdurvább munkavégzés) 3-5 mikronig (legfinomabb polírozás) lehet.
A világon a leggyakoribb szabvány a FEPA, más néven ISO 6344 , ugyanezt a szabványt Oroszországban 2005-ben fogadták el (GOST R 52381-2005). E szabvány szerint az őrlőporok szemcseméretét P betű és 12-től 2500-ig terjedő szám jelzi (például P40, P180), és minél nagyobb ez a szám, annál kisebb a szemcseméret (a szám a porok számát jelöli). képernyő vezetékek hüvelykenként).
A volt Szovjetunió területén a jelenlegi GOST 3647-80 Csiszolóanyagok szerinti megnevezéseket is használják . Osztályozás. Szemcseméret és szemcseösszetétel , amely szerint a szám a minimális szemcseméretet jelöli tíz mikronban, ami után a „-H” hozzáadásra kerül (például 10-H, 5-H). A legfinomabb csiszolópapírnál a szám a szemcseméretet jelöli mikronban, előtte egy M betű (a mikro rövidítése) (például M40, ezt a csiszolópapírt gyakran hívják[ ki? ] "nulla").
Egyes országokban más jelölések is vannak, például az USA-ban és Kanadában az ANSI szabvány szerint, Japánban a JIS szabvány szerint, Kínában a GB2478 szabvány szerint.
Célja | Jelölés a GOST 3647-80 szerint | ISO 6344 szerinti jelölés | Szemcseméret, mikron | |
---|---|---|---|---|
Durva szemcsés | ||||
Nagyon durva munka | 80-N | P22 | 800-1000 | |
63-N | P24 | 630-800 | ||
50-N | P36 | 500-630 | ||
durva munka | ||||
40-N | P40 | 400-500 | ||
32-N | P46 | 315-400 | ||
25-N | P60 | 250-315 | ||
Elsődleges csiszolás | 20-N | P80 | 200-250 | |
16-N | P90 | 160-200 | ||
12-N | P100 | 125-160 | ||
10-N | P120 | 100-125 | ||
Puha fa végső csiszolása, régi festék festéshez | 8-N | P150 | 80-100 | |
6-N | P180 (P 220) | 63-80 | ||
Finom szemcsés | ||||
Kemény fák végső csiszolása, rétegek közötti csiszolás | 5-N,M63 | P240 | 50-63 | |
4-N,M50 | P280 | 40-50 | ||
Végső rétegek polírozása, festékek közötti csiszolás, nedves csiszolás | M40\N-3 | P400 | 28-40 | |
M28\N-2 | P600 | 20-28 | ||
Fém, műanyag, kerámia csiszolása, nedves csiszolás | M20\N-1 | P1000 | 14-20 | |
Még finomabb csiszolás, polírozás | M14 | P1200 | 10-14 | |
М10/Н-0 | P1500 | 7-10 | ||
M7\N-01 | P2000 | 5-7 | ||
M5\H-00 | P2500 | 3-5 |
Például papír alapú csiszolás [1]
L 1 E 620×50 P2 15A 25-N M A GOST 6456-82 622 |
---|
ahol:
Papír alapú csiszolóanyagok
Az alappapírnak nagyon erősnek kell lennie, hogy ellenálljon a mechanikai igénybevételnek. A sűrűségtől függően (g / m2) osztályozzák és színes betűkkel jelölik. Ezt a besorolást elfogadták (a FEPA szerint).
A papír lehet vízálló vagy normál. Ügyeljen a gyártó címkéjére. A csiszolópapír vízállóságát a kötőanyag típusa is meghatározza.
A papír alap előnyei:
- alacsony költségű;
- működés közben nem nyúlik meg az alap;
- a felület lehetővé teszi a csiszolóanyag legkisebb frakcióinak felhordását.
Hibák:
- alacsony szilárdság és kopásállóság;
- nem vízálló (vízálló papíralapot általában csak kézi feldolgozáshoz használnak).
Csiszolóanyag szövet alapú
A csiszolóanyagok alapjaként leggyakrabban pamutot és poliésztert használnak. A szövetek poliészter gyantával vannak impregnálva, hogy tartósabbak és vízállóbbak legyenek. A szövetek fő jellemzői a rugalmasság és a szakítószilárdság.
A J osztályú kendőt élek és profilok csiszolására használják. Az X ruhát általában piszkos, nehéz munkákhoz használják. A W és Y típusokat akkor használják, ha megnövelt szalagszilárdságra van szükség - a panelek ipari csiszolásához. A ruha alapú szalag kiválasztásakor mindig olyan kemény típust válasszunk, amilyen keménységet a csiszolási művelet és a kezelendő felület formája lehetővé tesz. A hátlap merevsége leggyakrabban közvetlenül korrelál a szalag élettartamával.
A szövet alap előnyei:
- nagy szilárdság és kopásállóság;
- vízállóság.
Hibák:
- viszonylag magas költség;
- megnyúlás a munka során (a szövet típusától és a feldolgozás jellegétől függően).
Egyes csiszolóanyagok gyártásához különböző tulajdonságú kombinált alapokat (papírral ragasztott szövet) használnak.
A Fiber base egy speciális alaptípus, amelyet rostlemezek gyártására terveztek. A rostokat a cellulóz cink-kloridos kezelésével nyerik, ami egy teljesen új, kemény és sűrű terméket eredményez. Az alap nem vízálló, aktívan felszívja a nedvességet.
A csiszolóhéjak osztályozása a csiszolóanyag felvitel (töltés) típusa szerint
Nyitott és félig nyitott bevonat: az alapfelület 40-60%-át szemcsék borítják. Az ilyen bevonat laza, puha anyagok - puha, gyantás fák, gittfelületek stb. - feldolgozására alkalmas. A nyitott típusú töltet megakadályozza a szemcsék közötti rések őrlési hulladékkal való eltömődését és csomók képződését a csiszolófelületen.
Zárt vagy folyamatos bevonat: a csiszolószemcsék az aljzat teljes felületét beborítják. A szilárd töltetű csiszolóanyagok hatékonyabbak kemény anyagok (fémek, keményfák) csiszolásakor.
A csiszolópapír gyártása során a csiszolóanyag felhordásának alábbi módjait használják.
Mechanikai. A gravitáció hatására a csiszolószemcsék a hordozóanyag véletlenszerűen elhelyezkedő fő kötőrétegére esnek. A mechanikai szemcsefelhordási módszerrel előállított csiszolóanyagok kevésbé agresszívak.
Szemcse lerakódása elektrosztatikus mezőben. Az elektrosztatikus térben negatív töltésű csiszolószemcsék a hordozóalap fő kötőrétegéhez vonzódnak. Elektrosztatikus mező hatására a szemcsék a ragasztóalapba préselődnek, függőlegesen, hegyével lefelé. Az elektrosztatikus mezőben szemcsés felvitel módszerét alkalmazó csiszolóanyagok agresszívebbek, és több anyag eltávolítását teszik lehetővé ugyanolyan erőfeszítéssel.
Kötőanyagok
A csiszolópapír gyártásához különféle típusú és márkájú kötőanyagokat használnak. A kötés típusa meghatározó a csiszolószerszám szilárdsága és működési módja szempontjából. A kötőanyag feladata, hogy a csiszolószemcsét az alapon tartsa és működés közben hőt vonjon el a szemcsékből. Ebben az esetben a szemcse rögzítésének erőssége a kötőanyagban haladja meg a csiszolószemcse szilárdságát. Ezenkívül a csiszolópapír merevsége vagy rugalmassága és vízállósága nagymértékben függ a kötőanyag típusától. Speciális komponensek is hozzáadhatók a kötőanyag-összetételhez, amelyek bizonyos tulajdonságokat adnak a csiszolópapírnak, például antisztatikus vagy terhelésgátló.
Néhány típusú szintetikus kötőanyag:
— fenol-formaldehid és karbamid-formaldehid gyanták
- lakk alapú
- epoxigyanta alapú
A természetes kötőanyagok közül a bőrragasztót használják leginkább . A vele készült csiszolópapír nem rendelkezik vízálló tulajdonságokkal, és nem alkalmas nedves csiszolásra.
a kézi munka minősége a nyomás szabályozásával a munka termelékenységének növekedésével párosul
A szivacsok alapja habosított poliuretán . Bonyolult alakú felületek kézi csiszolására használják, mélyedésekkel, hornyokkal, lekerekített részekkel. A szivacs kemény szélei tökéletesen csiszolják a belső sarkokat. A legalkalmasabb fatermékek, MDF csiszolására. A durva és közepes szemcsés szivacsok előkészítik a felületeket az alapozóhoz. A finomszemcsés szivacsokat alapozók csiszolására, lakkozott felületek közbenső csiszolására használják.
A csiszolóanyag felhasználási módja szerint a szivacsok lehetnek egyoldalasak, kétoldalasak és négyoldalasak.
A csiszolópapírhoz képest a szivacs tartósabb , mert lemosható az őrlési termékekről és újra felhasználható.
A csiszolóháló egy üvegszálas háló , mindkét oldalon csiszolóanyaggal. A leggyakrabban használt csiszolóanyag a szilícium-karbid.
A legjobb eredmény elérése és a kezek kímélése érdekében a csiszolópapírt a csiszolótömbre (csiszolólapra) rögzítjük. Használhat kézi köszörűt (csiszoló reszelő) zárral vagy teleszkópos rúd tartóval. Az ilyen reszelő elasztikus anyagból készült tömítéssel van ellátva, amely biztosítja a csiszolólap szoros illeszkedését a kezelendő felülethez és egyenletesebb nyomást a kezelendő felületre.
A csiszolópapír eszközként szolgál a következő szerszámokhoz:
Szótárak és enciklopédiák |
---|