Modern öttusa-világbajnokság 1982

1982-ben Olaszország fővárosában, Rómában rendezték meg a férfi modern öttusa XXVI.

Az 1960-as olimpia után Olaszország először adott otthont öttusázóknak. A bajnokságon 21 ország 58 sportolója vett részt. Itt találkozott újra egymással az olimpiai bajnok Anatolij Sztarosztin és Janusz Pechak (Lengyelország), az olimpiai ezüstérmes Jan Bartu (Csehszlovákia), az 1979-es világbajnok Robert Nieman (USA) és más címzett sportolók.

A kvalifikációs rajtok eredményei szerint a Szovjetunió nemzeti csapatát Anatolij Sztarosztin, Jevgenyij Lipejev és a debütáns Timur Dosymbetov olimpiai bajnokok képviselték. A csapat vezetőedzője Kryukov Gleb Georgievich. A szovjet csapat példátlan kudarca az 1981-es Zielona Gora-i (Lengyelország) világbajnokságon arra késztetett bennünket, hogy sokat gondoljunk át, és alaposan felkészüljünk a római bajnokságra, hogy visszatérhessünk az elvesztett pozíciókhoz. A Szovjetunió csapatával együtt két nappal a kezdés előtt egy turistacsoport érkezett Rómába, hogy erkölcsi támogatást nyújtson a sportolóknak.

Két nappal a bajnokság kezdete előtt mindenki részt vehetett a lovak ellenőrző húzásán, ahol a nemzetközi zsűrinek 35 lovat kellett kiválasztania a 49-ből. Itt a maga nemében egyedülálló jelenségnek volt szemtanúja a közönség. Sergio Albanese, az olimpiai játékok egykori résztvevője az olasz lovasválogatott tagjaként, négy órán keresztül 40 lovat vezetett az ellenőrző útvonalon, 800 ugrásig és 24 km-es távon. A nyergében lévő összes ló 1000 vagy annál többet ért el. Ez a körülmény azonban, amint azt a versenyek mutatták, felfedte a lóállomány ellenőrzésének ilyen megközelítésének tévességét.

Ugrás

A díjugrató versenyeket egy színesen felszerelt stadionban rendezték meg, ahol 15 akadályt telepítettek, köztük dupla- és hármasrendszereket. A táv 600 m volt, két körben indultak a lovak. Azok az öttusázók, akik nem rendelkeztek olyan magas lókontroll képességekkel, mint a profi bravúros Sergio Albanese, nem találtak hatékony technikákat a parkour leküzdésére. Csak 4 sportoló kapta meg a maximális 1100 pontot, a program első típusában 6 fő, köztük a montreali Pechak olimpiai bajnoka is nulla volt.

Az első körben Dosymbetov egy Cadillac-ben lépett fel. Összeszedetten és megfontoltan vészelte át az útvonalat, de a rajtizgalmak így is bukáshoz vezettek az első és a második akadályon. Az eredmény 1040 pont.

A második körben három lovat visszavontak és pótalkatrészekkel pótoltak. Egyikük sorsolás útján Lipeevhez került. Már a bemelegítésnél kiderült, hogy ehhez folyamatos figyelés és aktív üzenet szükséges. Andrey Andreevich Aleutdinov csapatedző megpróbált bizalmat kelteni a sportolóban, hogy képes megbirkózni a lóval. A túlzott felhajtás és idegesség azonban hat eleséshez vezetett. Ráadásul a kontrollidő 11 másodperccel késett, és csak 898 pont volt az eredményjelzőn. Starostin lovat kapott, amelyen a brazil kémek 840 pontot hoztak az első körben. A bemelegítésnél két dobást hajtott végre, rosszul volt irányítva, és a nagyon aktív üzenet és az ostorhasználat ellenére nagyon nehéz volt akadályba küldeni. A rajt pillanatára esett az eső, így Starostin nem a tőle megszokott összeszedett és körültekintően vezetett, hanem sokkal gyorsabban. Ez lehetővé tette számára, hogy elkerülje az elutasításokat, de sok bukás volt. Az eredmény 948 pont.

A Masala díjugrató pályájára egy Roma nevű lovon indulást általános taps fogadta. Az első körben a mexikói mechaka négyet bukott rajta. Ez felkeltette a közvélemény érdeklődését. Nyilvánvaló volt a sportoló igénye a legmagasabb színvonalú éremre is. Masala az elsőtől az utolsó sorompóig egyetlen hibát sem hibázott. A honfitársak tapsára, támogatásukért meghajolva a közönség előtt, a sportoló elhagyta az arénát. A maximális pontszámot aznap még hárman kapták: a kanadai Kenedy, a mexikói Hio és a francia szőrme.

A csapatok rangsorában az első három magyar volt (Chasari - 1070 pont, Mizher - 1070, Payor - 990), majd Mexikó csapata - 3146 és Olaszország - 3090 pont. A Szovjetunió válogatottja az 5. helyet szerezte meg.

Vívás

A vívóversenyeket babonás okokból sürgősen áthelyezték a szervezők a Sportpalotából a Hilton Hotel termébe. Az tény, hogy előző nap ott halt meg Vlagyimir Szmirnov szovjet vívó olimpiai bajnoka. Egy németországi fóliavívóval vívott harcban egy eltört penge átszúrta a sportoló fejét a maszkon. Az öttusázók közel 10 órát töltöttek a vívópályákon.

A szovjet csapat sorsolással az 1. számot kapta, és ugyanazon a pályán kerített. Egy viszonylagos lovas kudarc után itt kellett volna mindent eldönteni. A vívás már régóta a birkózás alapköve a modern öttusában, mert csak ebben a formában, amikor nyersz, veszel el pontokat ellenfeledtől. A harcok egész nap folytak. A kezdés nem sok reményt keltett. A szovjet csapat az első találkozót az NSZK öttusázóival 2: 7-re elvesztette, majd a finn csapat legyőzése után ismét vereséget szenvedett az amerikai csapattal - 3: 6. Ez elkedvetlenítette a szovjet turisták egy csoportját. Annak érdekében, hogy inspirálják honfitársaikat a vívópályán, az olasz szurkolók példáját követve a szovjet szurkolók kórusban támogatták a szovjet srácok minden sikeres támadását. Timur Doszimbetov győzelme után belekóstoltak, és azt skandálták: "Tima, jól csinálta, jól csinálta, Timosha!" Segített vagy sem, de a következő tizenöt találkozón győzelmet aratott a csapat. Ugyanakkor legyőzték a legerősebb riválisokat - Magyarországot 7:2-re, Svédországot 8:1-re, Olaszországot 5:4-re, Franciaországot 5:4-re, Lengyelországot 5:3-ra. Ennek a fárasztó megpróbáltatásnak a végén a mazsorettek rekedtek, és a csapat szinte mindent visszakapott, amit a díjugratásban elvesztett. Doszimbetov 38 győzelmet aratott és 962 pontot szerzett, Sztarosztin - 924, Lipejev - 905 pontot. Ezekkel a mutatókkal a szovjet csapat vívásban a franciák (3000 pont) után a 2. helyet szerezte meg, két típus összesítésében pedig a 4. helyre került.

Személyes és csapatgyőzelmet a franciák szereztek (Fur_Yu76, Buzu - 1000, Bube - 924). Az olaszok lettek a harmadikak (Masala - 1019, Petroni - 962, Cristofori - 791).

A vártnál gyengébben vívtak a magyarok, melyben Mizher mindössze 24 küzdelmet nyert, ezzel az 5. helyre dobta vissza a csapatot. A német Achim Belman nem bírta a megterhelést. A lovaglás kudarca törte meg, és öt győzelmet veszített a győztestől. A lengyel csapatnál Pechak a program első versenyszámában elért nulla után betegség miatt visszalépett a versenytől, helyét a csapatban egy tartalék résztvevő, D. Kondrat vette át. Vezető nélkül azonban sápadtnak tűnt a sportolók vívása, a 7. és a 8. helyen osztoztak a finn csapattal.

Úszás

Az uszodában a nyugatnémet öttusázó, Christian Sandov nyert - 3 perc 14,7 másodperc, a második a mexikói Ivar Sisniega - 3 perc 17,1 másodperc, a harmadik - Daniele Masala 3 perc 18,6 másodperc.

A szovjet csapat az ilyen típusú programban a tervezett szinten teljesített. Starostin és Dosymbetov rekorderedményeket mutatott: 3 perc 26,7 másodperc, illetve 3 perc 36,6 másodperc. Lipeev 2 másodpercet javított tavalyi eredményén - 3 perc 27,7 másodperc.

Az úszás csapateredményei így néztek ki: USA - 3756, Németország - 3644, Magyarország - 3640, Nagy-Britannia - 3600, Szovjetunió - 3572 pont.

Az úszás eredményeinek elemzése azt mutatta, hogy ebben a formában jelentős növekedés tapasztalható. Az 58 résztvevő közül 53-nak több mint 1000 pontja volt, és a világ legerősebb öttusázói javítottak teljesítményükön 1981-hez képest: Masala (Olaszország) - 3 másodperccel, Barley (USA), Payor (Magyarország) - 5-tel. , Hulkonen (Finnország) - 7, Sandow (Németország) - 8 másodperccel.

Három nap eredményei szerint a szovjet csapat 184 pontot nyert az olaszoktól.

Lövés

A szovjet trojka első tagja lelőtte Lipejevet. A moszkvai olimpián történt meghibásodás után az előző világbajnokságon megerősítette magas kategóriáját - 199 pontot, a tavaszi nemzetközi tornán pedig ugyanezen lőtéren 200 ponttal nyerte meg a versenyt. A kiélezett helyzetben azonban, amikor minden lövéstől függött a győzelem sorsa, a sportoló nem tudott megbirkózni az idegeivel. Három sorozatban két kilencest szerzett, végül csak 194 pontot.

A 49 ponttal rajtoló Doszimbetov a hátralévő három sorozatban egyetlen kudarcot sem szenvedett el, az eredmény 199 pont.

Starostin nem sokkal a bajnokság előtt új pisztolyra váltott, amihez a hozzászokás éppen erre az időszakra esett. Ezért lövése egyenetlen volt (50, 48, 50, 49), és egy ponttal kevesebb volt a szezon átlagánál.

Általánosságban elmondható, hogy a csapat lőgyakorlatban nyújtott teljesítményét sikeresnek ítélték. A svédek után 2. helyet megszerző szovjet csapat 3 ponttal előzte meg az olaszokat, a magyarokat 7 ponttal a futam előtt.

A kötőjelben jó eredményeket mutatott. Három résztvevő 199 pontot ért el, öten 198, négyen 197, hatan 196 és öten 194 pontot. A bajnokságok történetében először kellett a zsűrinek a lyuk távolságának mérésére folyamodnia a bajnokság közepétől. célpontot a győztes meghatározásához, mivel mindhárom lövő ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkezett. E mutató alapján a győztes P. Santanen (Finnország) lett, akinek kilencese 70 mm távolságra volt, a második T. Dosymbetov (Szovjetunió) - 84 mm, a harmadik R. Nieman (USA) - 88 mm.

A svédek gratulációt kaptak a lövészetben aratott csapatgyőzelemhez (Danielson - 1088, Horváth - 1066, Rasmusson - 1044 pont).

Személyes felsőbbrendűség. Pozíció négy fajta öttusa után.

1. Masala (Olaszország) - 4491 pont
2. Nieman (USA) - 4253
3. Doszimbetov (Szovjetunió) - 4252

Kereszt

A Villa Borghese festői parkjában tartották az atlétika terepfutást és a verseny utáni díjátadót. A futópálya a szakértők szerint tökéletesen volt előkészítve. Nagy érdeme a látványosság. A stadion lelátójáról több területen lehetett figyelni a küzdelem menetét, az utolsó 600 méteren pedig a lelátók előtt futottak a sportolók.

A szovjet csapat jelentéktelen előnye a fő riválisokkal szemben maximális akarati és fizikai erőfeszítést igényelt a csapatharc első pozíciójának megtartásához. Doszimbetovnak és Sztarosztyinnak igazi esélyei voltak az ezüst- és bronzéremre az egyéni bajnokságban.

Az olimpiai bajnok Starostin kiváló munkát végzett. 12 perc 44 mp alatt futott, és a 8. helyről a másodikra ​​lépett, Lipeev 12 perc 55 mp-et mutatott fel, és a 16. helyről a 12. helyre lépett fel. Doszimbetov futása nem a legerősebb komplexum típus, de ha az első kilométeren megtartotta volna a sebességét, akkor megőrizhette volna a harmadik pozíciót. De a sportoló csapdába esett. Az első kilométer lejtőn ment, ami arra késztette a tapasztalatlan öttusázókat, hogy növeljék sebességüket ebben a szegmensben. A 2 km környékén jó eredményt felmutató Dosymbetov végül nagyon közepesen – 13 perc 27 másodperc alatt – fejezte be a távot, így összesítésben a negyedik helyre került.

Masala komoly pontkülönbséggel nem hagyott reményt ellenfelének a győzelemre. Rekordot ért el a bajnokságokon és az olimpiai játékokon - 5680 pontot, bár keresztben csak a 19. eredményt mutatta. Futását a szurkolók nyüzsgő folyosóján az elsőtől az utolsó méterig ujjongó, biztató köszöntések kísérték temperamentumos honfitársaitól, akiknek az elvárásait igazolta is.

A kiváló futási másodperceknek köszönhetően a francia Joel Buzu felkapaszkodott a dobogó harmadik fokára.

A keresztben, akárcsak egy évvel ezelőtt, a lengyel öttusázók csapata nyert - 3753 pontot (Olesinski - 1297, Shuba - 1240, Kondrat - 1216). A legjobb futó hírnevét az amerikai Mike Barley igazolta (1336 pont), a második az ausztrál Alex Watson (1324), a harmadik a cseh Milan Kadlec (1309 pont).

A csapatversenyben a szovjet trió áll az első helyen - 16082 pont, a második - a magyar csapaté (Payor - 5394, Chasari - 5342, Mizher - 5276 pont). Paolo Cristofori cserbenhagyta az olasz csapatot. A válogatott legerősebb futója lévén nagyon gyengén futott. Ennek eredményeként az olaszok bronz díjakat kaptak.

Oleg Chuvilin, a Szovjetunió Sportbizottságának alkalmazott sportágának vezetője gratulálva a szovjet sportolóknak a győzelemhez azt mondta, hogy az olimpia után Sztarosztyinnak el kellett felejtenie az olimpiai sikert, és elölről kezdenie. Most örül, hogy az öttusázónak sikerült. Az 1981-es Zielona Góra-i világbajnokságon elszenvedett kudarc után a sportoló keményen dolgozott, különösen a futásban, és ez lehetővé tette számára, hogy a biatlon döntőjében elérje a 2500 pontos vonalat - ez az alap, amely nélkül ma már nem számíthatunk sikerre.

Linkek

• Modern Öttusa Nemzetközi Szövetsége
• Orosz Öttusa Szövetség
• újság "szovjet sport"

Irodalom

• Kozar V. M. Öttusa. Olimpiától olimpiáig. - 1997 .. - 300 p. - 1000 példányban.
• Novikov I. A. Tizenhárom indul. - Szentpétervár. : Aranygyapjú, 2004. - 288 p. - 3000 példányban.
• Varakin A.P. Modern öttusa. - 1985 .. - 300 p. — 10.000 példány.
• A sportév körképe, 1982. - M . : "Testkultúra és sport", 1983