A hurri nyelvű szövegek rögzítésére az ékírást a Krisztus előtti harmadik és második évezred fordulóján kezdték használni. e. A legújabb ismert szövegek a második évezred utolsó évszázadaiból származnak.
A nagyobb területi szóródás miatt (a hettiták fővárosától, Hattusától Dél - Mezopotámiáig ) különböző időpontokban és helyeken különböző helyesírási rendszerrel írták a hurri szövegeket: óakkád, babilóniai, hurri-hettita, mitanni.
A babiloni helyesírást a mari szövegekhez , a sumér-hurri kétnyelvű, valamint a babilóniai és asszír tulajdonnevekhez használták . Az akkádból örököltsiketek és zöngéd jeleket egymás után használták a hurri nyelvben a hangtalan és zöngétlen ábrázolásra. A feszültséget konkrétan nem közvetítették.
A hurri- hettita ortográfia a hurri-hettita kétnyelvű és esetleg hattusai szövegekre jellemző. A süketség-zöngés nem közvetített, de a feszült fonémák a mássalhangzók megkettőzésével közvetítettek.
A legeredetibb és legkövetkezetesebb az ún. Mitanni helyesírás, amely elsősorban a "mitanni levélben", valamint a mitanni hivatal egyéb dokumentumaiban tükröződik.
A táblázat a mitanni ortográfia szótagogramjainak a hurri fonémáknak való megfelelését mutatja.
_a | _e | _én | _o | _u | a_ | e_ | én_ | o_ | u_ | ||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
p~b | pa | pe | pi (BI) | pu | ap | e/ip | fel | ||||
t~d | ta | te | ti | tu | nál nél | e/it | ut | ||||
k~g | ka | ke (GI) | ki | ku(GU) | ku 8 | ak | e/ik | Egyesült Királyság | |||
f~v | wa/e/i/u (PI) | ó (AB) | e/iw (IB) | uw (UB) | |||||||
c~ʒ | sa | si/e | su | ||||||||
s~z | sa(ZA) | se/si (ZI) | su (ZU) | mint | e/is | minket | |||||
š/θ~ž/ð | sa | se | si | Su | mint | es | van | minket | |||
x~ğ | Ha | ő | Szia | HU | a/e/i/uḫ | ||||||
w | u-a | u-e | u-i | u u | u-u ? | a-u | e-u | i-u | u u | u-u ? | |
m | ma | nekem | mi | mu | am | e/im | hm | ||||
n | na | ne/i | nu | an | hu | ban ben | ENSZ | ||||
l | la | le/i | lu | al | el | il | ul | ||||
r | ra | re/i | hu | ar | e/ir | ur | |||||
Ø | a | e | én | u | u |
Amint a táblázatból látható, a mitanni ortográfia 43 karaktert használt a (C)V szekvenciákhoz, 34 karaktert a VC-hez, csak néhány CVC karaktert és nagyon korlátozott számú leggyakoribb meghatározást és logogramot .
A logikus következtetést a Mitanni ortográfiában a más ortográfiákban jelenlévő tendenciák, a fonációs oppozíciók átvitelében kapták meg. Mivel a hurrianban az igeidős és nem idejű mássalhangzók ellentétének fonológiai jelentősége van, az előbbi mindig zöngétlen, az utóbbi pedig magánhangzók között szólal meg, a korai szövegekben a zöngétlen és a zöngés sorozat azonos pozíciókban, illetve a nyelvben elfoglalt helyzettől függően használható. a szó. A mitanni ortográfiában, amelynek szervezete a polifónia és a homofónia lehető legteljesebb kiküszöbölésére törekedett, minden szótagtípushoz csak egy szótagjelet használtak, akár a zöngétlen, akár a zöngés sorozatból, általában a leggyakoribb. A feszült mássalhangzókat következetesen kettős írásmód jelzi, mint például a VC 1 -C 1 V.
A vokalizmusban a mitanni ortográfia következetesen megkülönbözteti az U-t és az Ú-t, amelyek nyilvánvalóan az /o/ és /u/ magánhangzókat jelölik (mivel az Ú-t a /w/ félhangzóra is használják). A veláris sorozatban a KI és KU jeleket a ki/gi és ku/gu szótagokra, míg a GI és GU jeleket szinte kivétel nélkül a ke/ge és ko/go szótagokra. A zöngés és zöngétlen sorozatok ilyen újraelosztása azonban csak a velárisoknál történt, a dentális és a labiális esetében egy-egy jelet használnak az -u és a -o szótagokra.
Egyes hurri fonémáknál nem voltak kész jelek az eredeti ékírásban, ezért átadásuk a mitanni ortográfiában nem mindig teljesen egyértelmű. Tehát a sumírban hiányzó labiális spiráns vagy szonáns esetében a PI jelet adaptálták az akkád nyelvre, amelyet a magánhangzó minőségétől függetlenül használtak (amely hasonlít az írás mássalhangzós elvére). Hasonló céllal használták az Ú jelet is, amely – tekintettel a mitanni ortográfia általános tendenciája a többszólamúság elkerülésére – legalább két fonéma jelenlétére utalhat a hurrián: f/v (PI jel) és w (Ú jel). Ennek a helyesírási rendszernek az egyik megoldatlan kérdése az Š- sorozat jeleinek hangzása, amelyek ugariti mássalhangzós ábécével írva a fogközi ṯ/ḏ -nek felelnek meg . Ezért különböző kutatók azt sugallják, hogy ennek a sorozatnak a jelei sziszegő sibilánsokat (š/ž), fütyülő sibilánsokat (s/z) vagy interdentális spiránsokat (θ/ð) közvetítettek.
Az átírásnál a különböző karakterek ugyanazokat az olvasatait hagyományosan akut , súlyos és alsó indexekkel jelölik: U, Ú (vagy U2), Ù (vagy U3), U4 stb. (az index kiválasztását a gyakoriság határozza meg egy adott karakter adott jelentésben való használatáról az újasszír korszak szövegeiben).