Kromatometria

A kromatometria (dikromatometria) egy redox titrálási módszer, amely kálium-dikromát savas közegben készült oldatával végzett oxidációs reakciókon alapul .

Elmélet

A kromatometria fő reakciója az

{\mathsf {Cr_{2}O_{7}^{2-}+14H^{+}+6e^{-}\jobbra 2Cr^{3+}+7H_{2}O,\ \ E_ {Cr_{2}O_{7}^{2-}/2Cr^{3+}}^{0}=1,33\ B}}

A munkaoldat kálium-dikromát oldat, amelyet pontos minta alapján készítenek. A kálium-dikromát oldatok előnye, hogy töménységváltoztatás nélkül, hosszú forralással is tárolhatók.

A kálium-dikromát hátránya, hogy redukálásakor intenzív színű Cr 3+ ion képződik , ezért indikátorok alkalmazása szükséges, amelyek lehetnek difenil -amin , difenil- aminszulfonsav , fenilantranilsav .

A dikromatometriát a Fe 2 , U(IV) oldatok koncentrációjának meghatározására használják. A Fe 2 -ionok titrálását a redukálószerek, például a Cu + ionok szubsztitúciós koncentrációjának meghatározására is használják :

{\displaystyle {\mathsf {Cu^{+}+Fe^{3+}\rightarrow Cu^{2+}+Fe^{2+))))

Ugyanakkor a szerves anyagok kromatometriás meghatározását a mellékreakciók előfordulása, valamint a gáznemű CO és CO 2 felszabadulása miatt nem alkalmazzák széles körben . Mindazonáltal a metanolt , glicerint és néhány más, mennyiségileg szén-dioxiddá és vízzé oxidált anyagot sikeresen meghatároznak kromatometriával.

A kromatometriát olyan ionok meghatározására is használják, amelyek nehezen oldódó kromátokat adnak , például Ba 2+ , Pb 2+ , Ag + .

Gyakorlat

A munkaoldatok elkészítéséhez tiszta, száraz kálium-dikromát lemért adagját használjuk, amely könnyen előállítható vizes oldatokból történő átkristályosítással és kemencében 150°C-ig szárítható.

A közvetlen titrálás meghatározza az Sn(II), Sb(III) hatást. A titrálást difenil-amin jelenlétében addig végezzük, amíg az oldat stabil kékeslila színe meg nem jelenik.

Az acél krómtartalmának meghatározását annak Cr(VI)-vé történő oxidációjával, titrált Mohr-sóoldat feleslegével történő redukciójával és a reagálatlan Mohr-só kálium-dikromáttal történő titrálásával végezzük.

Irodalom

Vasziljev V. P. Analitikai kémia. 1. rész. Gravimetriás és titrimetriás elemzési módszerek. - M . : Felsőiskola, 1989. - 320 p. - 40.000 példány. - ISBN 5-06-000066-4 .
V.V. Bolotov, A. N. Gaidukevich, E. N. Svechnikova et al., Analytical Chemistry. - Harkov: NFAU Kiadó, 2001. - 455 p. - 2500 példány. — ISBN 966-615-079-4 .
Piskareva S.K. és mások. Analitikai kémia. - M . : Felsőiskola, 1994. - 384 p. - 8000 példányban. — ISBN 5-06-002179-3 .