| Látás | |
| Düringer kúria | |
|---|---|
| 56°59′58″ s. SH. 40°59′36″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| Elhelyezkedés |
Ivanovo , st. M. Ryabinina, 28. életkor |
| Építészeti stílus | modern |
| Projekt szerzője | A.F. Sznurilov |
| Építészmérnök | A.F. Sznurilov |
| Az alapítás dátuma | 1910 |
| Építkezés | 1910-1914_ _ _ _ |
| Állapot | Az Orosz Föderáció népeinek kulturális örökségének azonosított tárgya ( normatív aktus ). Tételszám: 3700001460 (Wikigid adatbázis) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Düringer-birtok egyike azon kevés forradalom előtti, szecessziós stílusú kastélyoknak Ivanovo városában . Alekszandr Fedorovics Sznurilov helyi építész építette 1914-ben a svájci Alexander Yakovlevich Düringer számára.
A birtok 1909-ig V. I. Okhlopkov kereskedő tulajdona volt, és bár korai képeit nem őrizték meg, ismert, hogy az épület teljesen fából készült. Az új tulajdonos, a moszkvai Gandshin és K cég fiatal és gazdag képviselője, A. Ya. Düringer megbízta az építészt, hogy tervezzen egy középkori motívumokkal díszített kastélyt. A főépület egy középkori nyeregtetős kastélyt és egy kerek sarokvárat idéz .
A főépület építése 4 évig tartott 1910-től 1914-ig, majd A. Ya. Düringer feleségével és gyermekeivel együtt új házba költözött. A család jóléte és külső jóléte ellenére férje állandó hűtlensége öngyilkosságba kergette Düringer feleségét. Kevesebb mint egy évvel később maga Alexander Yakovlevich Düringer is meghalt. 1917-ben az elhunyt házastársak gyermekeit részben elnyomták, részben árvaházba helyezték. A birtokot különféle célokra használták, többek között kórházként. A ház jelenleg lakásként van kiadva, és kritikus állapotban van.
A főépület a birtok legfigyelemreméltóbb és legjobb állapotban fennmaradt tárgya, bár meg kell érteni, hogy ezen kívül a birtokegyüttesben gazdasági épület, iroda, kapuház, régi ház, régi és déli kapuk szerepeltek. A főépület betontéglából épült, belül üregek, a külső falakat „falazatszerűen” rusztikáció borítja. A szecessziós jegyek egy kétszintes épületben L-alakú alaprajzban, aszimmetrikus párkányokkal jelennek meg. A nyeregtetők is ragaszkodnak az aszimmetriához, és a középkori gótikus kastélyok motívuma is megnyilvánul bennük.
Az épület kétszintes, a keleti szárnyban magasföldszinttel. Az elülső homlokzaton a háromszögletű, mind a két emeletre végződő hármas ablak motívuma figyelhető meg, ez a motívum kisebb méretben megkettőződik a ház összes többi homlokzatán. Korábban egy nagy ablak mögött lehetett látni a főlépcsőt, de az épület belsejét a szovjet időkben teljesen átépítették.
Az épület délkeleti homlokzatát keskeny függőleges fülkék tagolják egyenletesen, és egyrészt a hármas ablakot imitáló torony, másrészt egy kis tornyú erkély emeli ki. A főszintek ablakai téglalap alakúak, a magasföldszintek ívesek, háromrészesek.
A ház formája teret ad egy terasznak, amelyen a korai hírek szerint szökőkút is volt szoborral, de mára nem maradt belőle semmi. Az udvar mélyén a falakon a második emelet ablakai feletti stukkó rozetták ma is őrzik.