Tobler Adolf | |
---|---|
német Tobler Adolf | |
Születési dátum | 1835. május 24. [1] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1910. március 18. [2] [1] [3] (74 éves) |
A halál helye | |
Ország | |
Munkavégzés helye | |
alma Mater | |
Akadémiai fokozat | PhD [5] |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Adolf Tobler (Hirzel, Zürich, 1835. május 24. – Berlin, 1910. március 18.) svájci és német filológus, regényíró és tanár.
Pásztor családjában született. A zürichi gimnáziumban érettségizett, majd a bonni és a zürichi egyetemen romantikus filológiát és a középkor történetét tanulta. 1857-ben Zürichben védte meg doktori disszertációját. 1867-től a berlini egyetem román nyelvek professzora volt, és élete végéig ebben az intézményben dolgozott. 1875-től a Római Akadémia, 1881-ben a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett .
Tobler tudományos kutatásának fő iránya az ófrancia és okszitán szintaxis tanulmányozása volt; számos jelenségüket ő írta le először. Főbb művek: "Darstellung der lateinischen Konjugation und ihrer romanischen Gestaltung" (Zürich, 1857); "Bruchstücke aus dem Chevalier au lyon" (Solothurn, 1862); "Mitteilungen aus altfranzösischen Handschriften" (Lipcse, 1870); "Die Parabel von dem echten Ring" (Lipcse, 1884); "Vom französischen Versbau alter und neuer Zeit" (Lipcse, 1894); "Vermischte Beiträge zur französischen Grammatik" (Lipcse, 1886 és 1894); "Li proverbe ou villain" (Lipcse, 1895). Tobler valamennyi munkája már a 19. században is nagyra értékelték alaposságát.
Testvére, Ludwig Tobler (1827. június 1. – 1895. augusztus 19.) a zürichi egyetem germán filológia professzora volt; főműve: "Ueber die Wortzusammensetzung" (Berlin, 1868), svájci népdalokat is közölt (Frauenfeld, 1882-1884) és Staubbal együtt "Schweizerische Idiotikon" (Frauenfeld, 1885).
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|