Taube, Edward Didrik

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. szeptember 18-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Edward Didrik Taube
Svéd. Edvard Didrik Taube az Odenkattól
Rixrod
1734. december 3-1739  _
az elnök( Admiralitás Főiskola (Svédország) )
1731. július 3-1734  _
Születés 1681. december 13.( 1681-12-13 ) [1] [2] [3]
Halál 1751. október 30.( 1751-10-30 ) [1] [2] [3] (69 évesen)vagy 1751. november 1. ( 1751-11-01 ) (69 évesen)
Temetkezési hely
Nemzetség Taube af Odenkat [d]
Apa Evert Fredrik Taube [d] [4][5]
Anya Grevinna Beata Elisabet Wrangel af Adinal [d] [5]
Gyermekek Taube, Hedwig Ulrika , Didrik Henrik Taube [d] , Delagardie Katharina Charlotte , Vilhelmina Magdalena Taube [d] és Greve Edvard Frederik Taube [d] [5]
Díjak
A Szeráfok Rendjének lovasa A Kard Rend 1. osztályának parancsnoka
Rang admirális
csaták
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Edward Didrik Taube ( svéd Edvard Didrik Taube ; 1681. december 13., Stockholm -  1751. október 30., Stockholm ) - svéd admirális, a Riksrod tagja .

Életrajz

1681. december 13-án született Stockholmban Evert Fredrik Taube altengernagy és Beata Elisabeth Wrangel grófnő családjában.

1700-ban az Admiralitás főhadnagya lett, és az akkor kitört északi háború során több tengeri hadjáratban is részt vett, köztük 1711-ben Pomerániában . 1712-ben már schoutbenacht , 1715-ben altengernagy, majd négy évvel később admirálisi rangra emelték.

1710-től felesége Christina Maria Falkenberg.

Taube általános megvetést, vagy inkább irigységet váltott ki azzal, hogy bátorította 16 éves lányát , Hedwig Ulrikát I. Frigyes királlyal való kapcsolatára .

1731-től az Admiralitás Főiskola elnöke volt, 1734-ben pedig a híres admirálist , Gustav Psilandert megkerülve a riksrod tagja lett. Ugyanebben az évben grófi címet kapott. Arvid Horn hívei közé tartozott, és anglofil volt, ami azonban nem akadályozta meg Finch angol követet abban, hogy a kormányának küldött jelentésében azt írja, hogy „a lányát eladva most minden posztot a legbőkezűbbnek ad el. amelynek kinevezését a király gyengesége miatt befolyásolhatja vele”.

Amikor az 1738-1739 -es Riksdagban a "kalapok" pártja hatalomra került , Taube-t megtámadta hivatalos tevékenysége, valamint lánya királlyal való kapcsolata miatt. A „kalaposok” azonban, amelyek vezetői, a Gorn elleni harcban ez utóbbi támogatását kívánva megszerezni, korábban minden lehetséges módon ösztönözték Hedvig királlyal való kapcsolatát, láthatóan ezzel is csak nyomást akartak gyakorolni az uralkodóra, hiszen , annak ellenére, hogy a Nagy Titkos Küldöttség nem nemesi birtokai elfogadták a Taube lemondásáról szóló döntést, ezt nem jelentették a birtokoknak. Így őt a titkos bizottság nem bocsátotta el , ahogyan a Riksrod többi tagját sem, akik a "sapkás" párt támogatói voltak . Csak később, a megüresedett tanácsi helyek betöltésekor Taube "saját akaratából" kapta meg lemondását, ráadásul nagyobb nyugdíjjal, mint az elbocsátottak többi tagja.

Az Oroszországgal folytatott „kalapos” háború kudarcai után 1743. május 4-én a birtokok úgy döntöttek, hogy Taube-t nevezik ki a flotta parancsnokának, de nem volt ideje átvenni a parancsnokságot, mivel az abói béke hamarosan megkötött. .

Hedwig Taube halála után, 1747. december 14-én a birtokok úgy döntöttek, hogy a Riksrodba hívják, amikor az utóbbiban a haditengerészettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalták.

1751. október 30-án halt meg Stockholmban.

Felesége Christina Falkenberg ( Kristina Maria Falkenberg ) volt, lányuk született, Catharina Charlotte Delagardie .

Források

Jegyzetek

  1. 1 2 3 Anrep G. Edvard Diedric Taube af Odenkat // Svenska adelns ättar-taflor  (svéd) - Norstedts förlag , 1858. - P. 336.
  2. 1 2 3 Hofberg H. Taube, Edvard Didrik // Svenskt biografiskt handlexikon  (svéd) - 1906. - 588. o.
  3. 1 2 3 Evert Didrik T. // http://runeberg.org/nfch/0281.html - 1919. - T. 28. - S. 525.
  4. Hofberg H. Taube, Vilhelm Ludvig // Svenskt biografiskt handlexikon  (svéd) - 1906. - 588. o.
  5. 1 2 3 Pas L.v. Genealogics  (angol) - 2003.

Linkek