Az európai chiroptera populációk védelméről szóló megállapodás egy nemzetközi szerződés , amely kötelezi a résztvevőket a denevérek védelmére területükön. 1991-ben tárgyalták a vándorló vadon élő állatok fajainak védelméről szóló egyezmény (CMS), más néven " bonni egyezmény " keretében. Jelenleg a megállapodás hatálya alá tartozó 48 állam közül 32-re terjed ki.
A megállapodást "Egyezmény a denevérek védelméről Európában" néven kötötték 1991 szeptemberében, a vándorló fajok védelméről szóló konferencia részes feleinek harmadik konferenciáján. A megállapodás ratifikálása után, 1994. január 16-án lépett hatályba. az első öt fél (Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Norvégia és Svédország).
2000-ben a megállapodásban részes felek úgy döntöttek, hogy a nevét jelenlegi formájára változtatják: „Egyezmény az európai csiropera populációk védelméről”. 2001-ben a megállapodás az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) részévé vált.
A Megállapodás fő célja, hogy a denevérek megőrzésének alapjául szolgáljon európai elterjedési területükön. A Megállapodás szövege szerint annak résztvevői tiltják a denevérek szándékos fogását, tartását és leölését, kivéve a kutatómunka igényét, amelyhez külön engedély szükséges. A megállapodást aláíró felek meghatározzák a denevérek védelmének területét, tanulmányozzák a denevérpopulációk állapotát, fejlődési tendenciáit, vándorlásának jellemzőit. E tanulmányok eredményei alapján a Megállapodás vezetése ajánlásokat, irányelveket dolgoz ki, amelyeket azután a Megállapodás résztvevői nemzeti szinten végrehajtanak.
A Felek Tanácsa a megállapodás legmagasabb jogalkotó testülete, és határozatokat fogad el. Minden résztvevőnek egy szavazata van. A megállapodás területén nem részes államok és a denevérek védelmével foglalkozó szervezetek megfigyelőként részt vehetnek a tanácsban.
A Felek Tanácsát 3 vagy 4 évente új városban tartják, az utolsót a szlovéniai Ljubljanában tartották 2006 szeptemberében (2007 szeptemberétől).
A Tanácsadó Bizottság a megállapodás munkaszerve. Értékeli az adatokat és megvitatja a tudományos kérdéseket a megállapodás jövőbeli munkájának prioritása érdekében. A bizottság olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a denevérvándorlás, a környezetszennyezés és a szélturbinák hatása a denevérpopulációkra. A bizottság állásfoglalásokat is készít a Felek Tanácsa előtti későbbi megvitatás céljából. A Tanácsadó Bizottság évente egyszer ülésezik, az utolsó, 14. ülést a ciprusi Tochni faluban tartották 2009. május 11-13-án (2010 márciusában).
Az Állandó Bizottság a megállapodás adminisztratív szerve. Felügyeli a költségvetés kiadásait, a Titkárság munkáját és egyéb adminisztratív ügyeket (pl. személyi gazdálkodás). A bizottságot az ötödik COP-on szervezték meg 2006 őszén, hogy megváltoztassák a Tanácsadó Bizottság tudományos kérdésekre összpontosító fókuszát.
Az Állandó Bizottság szükség szerint évente egyszer ülésezik a németországi bonni ENSZ Campuson. A bizottság első ülésére 2007 márciusában került sor.
A Titkárság a Megállapodás végrehajtó szerve. Koordinálja és szervezi a Részes Felek Tanácsa, a Konzultatív Bizottság és az Állandó Bizottság tevékenységét, valamint új államokat kezdeményez a megállapodáshoz való csatlakozásra és információcserére. A Titkárság a nemzetközi kutatásokat és tevékenységeket is koordinálja.
A Titkárság további feladata a közvélemény felkeltése. A „ Denevérek Európai Éjszakája ” az EUROBATS Titkárság kezdeményezésére indult, és ma már több mint 30 ország vesz részt benne.
A titkárságot a Felek első Tanácsa 1995-ben alapították, és 1996-ban kezdte meg működését a németországi Bonn városában. 2006 júniusa óta az ENSZ kampuszában, a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének egykori épületében található.
A megállapodás hatálya kiterjed a kontinentális Európára a Kaukázustól és Törökországtól keleten a Földközi-tenger déli partjáig. Ide tartozik a Brit-szigetek, Írország, Ciprus és Málta, valamint az európai államokhoz tartozó szigetek többsége (Madeira, a Kanári-szigetek és az Azori-szigetek kivételével).
A megállapodás hatálya alá tartozó 48 ország közül a következő 32 ország már ratifikálta azt (2010 márciusában, ábécé sorrendben, zárójelben a ratifikáció dátuma szerepel):