Rondo, Daniel
| Daniel Rondo | |
|---|---|
| fr. Daniel Rondeau | |
| Franciaország állandó küldötte az UNESCO-hoz | |
| 2011-2013 _ _ | |
| Előző | Rama Yade |
| Utód | Philippe Layo |
| francia máltai nagykövet | |
| 2008-2011 _ _ | |
| Előző | Jean-Marc Reeve |
| Utód | Michelle Vandepoorter |
| Születés |
1948. május 7. [1] (74 éves) Le Mesnil-sur-Auger ,Marne megye,Champagne-Ardenne,Franciaország |
| A szállítmány | |
| Díjak | De mago ( 1998 ) Eugène Daby-díj a legjobb populista regénynek [d] ( 1988 ) Paul Moran Irodalmi Nagydíj ( 1998 ) A Francia Akadémia nagydíja a regényért ( 2017 ) az MGIMO tiszteletbeli doktora [d] |
| Munkavégzés helye | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Daniel Rondeau ( fr. Daniel Rondeau ; Mesnil-sur-Auger, 1948. május 7.) francia író, újságíró és diplomata. 2019 óta a Francia Akadémia tagja .
Életrajz
1948. május 7-én született Mesnil-sur-Augerben, gyermekkorát Châlons-sur-Marne- ban töltötte, jogi diplomát szerzett a párizsi Panthéon-Assas Egyetemen . Fiatalkorában a Maoista Proletár Baloldal párt aktivistája lett, az 1970-es évek elején egy nancy -i szigetelőgyárban dolgozott négy évig (1988-ban "Lelkület" címmel könyvet adott ki erről az időszakról életéből). 1979-ben jelent meg Rondo első könyve, a Chagrin lorrain, la vie ouvrière en Lorraine (1870-1914) (The Sorrow of Lorraine – The Life of Workers in Lorraine (1870-1914)) François Bodinnal közösen. 1977-ben a Radio Nord-Estnél kezdte újságírói pályafutását (a legmagasabb eredményt Johnny Hallyday -vel készített interjú volt ), 1982 és 1985 között a Liberation újság kulturális osztályának főszerkesztője volt . 1986-tól 1998-ig a " Le Nouvel Observateur " hetilap ismert riportere volt , 1999-2006-ban közreműködött a " L'Express " magazinban, valamint a Paris-Match- ben . Kiadói tevékenységgel foglalkozott, az 1980-as évek végén társalapítója volt a Quai Voltaire kiadónak. 2008-2011-ben Franciaország máltai nagykövete , 2011-2013-ban Franciaország állandó UNESCO -képviselője volt . 2017-ben Rondo "Mécaniques du chaos" (A káosz mechanikája) című könyvét a Francia Akadémia nagydíjával jutalmazták a regényért [3] .
2019. június 6-án az Académie française tagjává választották, hogy betöltse a Michel Deon halála miatt megüresedett helyet [4] .
Könyvek
Regények és esszék
- Chagrin lorrain (avec François Baudin), Párizs, Le Seuil, 1979.
- L'Âge-Déraison , Párizs, Le Seuil, 1982.
- Trans-Europ-Express , Párizs, Le Seuil, 1984.
- Tanger , Párizs, Quai Voltaire, 1987. Edition poche, Párizs, Hachette, Le Livre de poche, #6783.
- L'Enthousiasme , Párizs, Quai Voltaire, 1988; Paris, Grasset, 2006, koll. Les Cahiers Rouges.
- Chronique du Liban Rebelle 1988-1989, Párizs, Grasset, 1991.
- Les Tambours du Monde , 1989, Párizs, Grasset.
- Portrék champenois (avec Gérard Rondeau), Reflets, 1991.
- La Part du diable , Párizs, Grasset, 1992.
- Littérature notre ciel , Souvenir de Heinrich Maria Ledig Rowohlt, Párizs, Grasset, 1992, hors commerce.
- Les Fêtes partagées , előadások és autres voyages, Párizs, NIL éditions, 1994 és 2015.
- Mitterrand et nous , Párizs, Grasset, 1994.
- Des Hommes libres , La France libre par ceux qui l'ont faite, Roger Stéphane, Párizs, Grasset, 1997.
- Alexandrie , Párizs, NIL, 1997. Édition de poche, Paris, Gallimard, Coll "Folio", # 341.Prix des Deux Magots1998.
- Tanger et autres Marocs , Paris, NIL, 1997. Edition de poche, Paris, Gallimard, Coll "Folio", #3342}.
- Istanbul , Paris, NIL, 2002. Edition de poche, Paris, Gallimard, Coll "Folio", #4118.
- Dans la marche du temps , Párizs, Grasset, 2004. Edition poche, Paris, Hachette, Le Livre de poche.
- Camus ou les promesses de la vie , Párizs, Mengès, 2005.
- Isztambul , La Martinière, 2005 (avec des photographies de Marc Moitessier.)
- Les Vignes de Berlin , Párizs, Grasset, 2006.
- Journal de előadások , Transbordeurs, 2007.
- La Consolation d'Haroué , (avec des aquarelles d'Alberto Bali), Gourcuff Gradenigo, 2007.
- Carthage , Paris, NIL, 2008. Edition de poche, Paris, Gallimard, Coll "Folio", #4948.
- Johnny , Párizs, NIL, 2009.
- Málta Hanina , Párizs, Grasset, 2012. Edition de poche, Paris, Gallimard, Coll "Folio", # 5572.
- Vingt ans et plus , Párizs, Flammarion, 2014.
- Boxing Club , Párizs, Grasset, 2016.
- Mecaniques du chaos , Párizs, Grasset, 2017.
- La raison et le cœur , Párizs, Grasset, 2018.
Kollektív művek
- Pourquoi écrivez vous? sous la direction de Jean-François Fogel és Daniel Rondeau, Párizs, Hachette, Le Livre de Poche-Biblio, # 4086.
- L'Appel du Maroc , Daniel Rondeau sous la direction, Párizs, Institut du Monde Arabe , 1999.
- Goudji, le magicien d'or , Gourcuff Gradenigo, 2007.
Jegyzetek
- ↑ Daniel Rondeau // Babelio (fr.) - 2007.
- ↑ Francia Wikipédia (fr.) - 2001.
- ↑ Daniel Rondeau (fr.) . Ünnepi. Letöltve: 2021. április 25. Az eredetiből archiválva : 2021. április 25.
- ↑ L'écrivain Daniel Rondeau élu à l'Académie française (francia) . L'Express (2017. június 6.). Letöltve: 2021. április 25. Az eredetiből archiválva : 2021. április 25.
Linkek
- Daniel RONDEAU (fr.) . Francia Akadémia. Hozzáférés időpontja: 2021. április 25.
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||