Az emberi expozíció szabályozása
Az emberi expozíció szabályozása az ionizáló sugárforrásokkal való munkavégzésre vonatkozó normák és szabályok megállapítása.
Nemzetközi tevékenység a sugárvédelem területén
- 1928-ban létrehozták a Röntgen- és Rádiumvédelmi Bizottságot.
- 1950-ben a bizottságot átszervezték a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottsággá (ICRP).
- 1956-ban az ICRP szervezeti kapcsolatokat lépett fel az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), mint "nem kormányzati közreműködő szervezettel".
Az ICRP elemzi és összefoglalja az ionizáló sugárzás elleni védelem terén elért eredményeket, és időszakonként megfelelő, tudományos elveken alapuló ajánlásokat dolgoz ki.
1955-ben megalakult az ENSZ Tudományos Bizottsága az Atomsugárzás Hatásairól (SCEAR), hogy nemzetközi információkat gyűjtsön és elemezzen az ionizáló sugárzás élő szervezetekre gyakorolt hatásának különböző vonatkozásairól.
NAÜ – Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. A NAÜ tagállamai kötelesek betartani az ionizáló sugárforrások kezelésére vonatkozó jóváhagyott hivatalos szabványokat és szabályokat.
A legtekintélyesebb szervezet, amely a sugárzás testre gyakorolt hatásaival kapcsolatos tudományos adatokat elemzi, az UNSCEAR.
A sugárbiztonsági szabványok három alapelven alapulnak:
- Az arányosítás elve: az állampolgárok egyéni sugárdózisának megengedett határértékeinek túllépése minden sugárforrásból
- Indoklás elve : minden olyan sugárforrás használatával járó tevékenység tilalma, amelyben az egyén és a társadalom számára elért haszon nem haladja meg a sugárterhelés által okozott esetleges károk kockázatát.
- Optimalizálási elv : a lehető legalacsonyabb szinten történő karbantartás, figyelembe véve a gazdasági és társadalmi tényezőket, az egyéni expozíciós dózisokat és az ezeknek kitett állampolgárok számát.
Lásd még
Irodalom
- "Az ember és az állatok radiobiológiája", S.P. Yarmonenko, A.A. Vinson, 2004