A szivárványkígyó ( szivárványkígyó , szivárványkígyó ) az ausztrál őslakos mitológia szereplője, az ég , a víz , az eső , a termékenység , a sámánok és a gyógyítók védőszentje . A különböző népeknél a Kígyót más-más néven ismerik (Vonambi, Vondina, Ungud, Ungur), a nevek többsége a vízhez kapcsolódó jelentésű szavakból és kifejezésekből alakult ki [1] . Tavakban és forrásokban él.
Egyes népeknél a szivárványkígyó fontos szerepet játszik a teremtés mítoszaiban . Úgy tartották, hogy a sámánok rendkívüli képességeiket a Szivárványkígyótól nyerik: a Kígyó kvarckristályokat lövell ki, amelyeket aztán a sámán lenyel [2] .
A szivárványkígyó mítosza nagyon régóta létezik Ausztrália őslakosainak kultúrájában, a legrégebbi ismert sziklafestmények, amelyek a Szivárványkígyót ábrázolják, legalább 6 ezer évesek. [3] . Még az a feltételezés is létezik, hogy a szivárványkígyó prototípusa a Wonambi nemzetség hatalmas kígyói lehet , amelyek Ausztráliában éltek, és nem sokkal az ember odaérkezése után, körülbelül 50 ezer évvel ezelőtt kihaltak. A nemzetség nevét az ausztrál mítoszokban szereplő szivárványkígyó egyik nevéről kapta.
Napjainkban, a modern civilizáció megjelenésével Ausztráliában, az álmok idejébe és a szivárványkígyóba vetett hagyományos őslakos hit fokozatosan eltűnik. Az utolsó ismert barlangfestmény a Szivárványkígyóról 1965-ben készült.