Kína ötéves tervei

Az ötéves tervezést ( kínai 五年计划, 2006 óta -五年规划) 1953 óta alkalmazzák a Kínai Népköztársaságban . A tervezés a gazdasági és társadalmi fejlesztés területén történik. A tervek az egész országra kiterjedő nagyprojekteket határoznak meg; célok, irányok és kilátások a nemzetgazdaság fejlődésében, a termelőerők elosztásában stb.

Történelem

Az első ötéves tervet 1953 és 1957 között hajtották végre. 1953-tól napjainkig megkezdődött az ezt követő ötéves tervek megvalósítása. 1958 és 1960 között a nagy ugrás politikáját hajtották végre . A 3. ötéves terv indulását 1963-ra tervezték, de a hároméves késés miatt 1966-ban megkezdődött a megvalósítás.

Az ötéves tervek kronológiája

Fő eredmények

Első ötéves terv (1953-1957) Az ötéves terv eredményei: A főbb tervek az egyéni mezőgazdaság, a kézműves termelés, a magánipar és kereskedelem, valamint a szocialista átalakulás területén teljesültek. 1957-re a szocialista iparosítás megvalósításának fő munkája sikeresen befejeződött, és minden tervezett feladatot a népi erők és a Szovjetunió segítségével teljesítettek.

Főbb problémák:
1. A mezőgazdaság nem tartott lépést az ipar fejlődésével, amely leszűkítette a figyelmet a mezőgazdaság fejlesztésére;
2. Általános sietség volt;
3. A szociális nevelés megvalósításának kapkodása miatt hosszú távú bonyodalmak merültek fel.

II Ötéves terv (1958-1962) Főbb célok: Az ipari termelés megkétszerezése, a bruttó mezőgazdasági termék 35%-os növekedése. Az acéltermelés 10-ről 12 millió tonnára növelése 5 év alatt. A tőkebefektetések arányának növelése a költségvetésben az első ötéves terv 35%-áról 40%-ra.

Főbb problémák: A tervezett és a tényleges teljesítmény gyakran eltért, ami miatt a tervek folyamatosan változtak. 1958-ban a nagy ugrás és az ötödik elfogultság elleni politika jelentős egyensúlytalanságot vezetett be a nemzetgazdaságban.

III Ötéves terv (1966-1970) Az ötéves terv eredményei: A főbb mutatóknál sikerült elérni a tervezett értékeket, így a bruttó ipari és mezőgazdasági termék meghaladta a 14,1-16,2%-ot. A bruttó mezőgazdasági termék meghaladta a 2,2%-ot, az ipari össztermék pedig a 21,1%-ot. A fő termék növekedése nőtt: 68 millió tonna kőszenet bányásztak, a termelőkapacitások elérték a 8,6 millió kilowatttot.

Főbb problémák: Annak ellenére, hogy a gazdasági mutatók túlnyomó többsége teljesül, a magas növekedési ütemre való vak törekvés azonban problémákat halmoz fel, amelyek a későbbiekben nagy akadályokat gördíthetnek a gazdaság fejlődése elé.

IV Ötéves terv (1971-1975) Az ötéves terv eredményei: Az ipar és a mezőgazdaság bruttó termékének terve 101,7%-ot tett ki, ebből a mezőgazdaságé 104,5%, az iparé 100,6%. A főbb termékek előállításánál a következő eredmények születtek: élelmiszer 103,5%, pamut 96,5%, acél 79,7%, szén 109,5%, olaj 110,1%. A költségvetésben a beruházások 101,6%-ban, a pénzügyi bevételek 98%-ban történtek.

Főbb problémák: 1973 júliusában az Állami Tervbizottság módosította az ötéves tervet. Számos kulcsmutatót csökkentettek, különösen az acélgyártási tervet 32-35 millió tonnára csökkentették, majd később 30 millió tonnára igazították.

Ötödik ötéves terv (1976-1980) Az ötéves terv eredményei: 1977-től 1978-ig jó növekedési ütemek mutatkoztak a teljes társadalmi termék, az ipari termelés, a nemzeti jövedelmek és különösen a mezőgazdaság területén. 1977-ben a bruttó ipari és mezőgazdasági termék elérte a fél billió jüant, és 4,4%-kal haladta meg a tervet, ami 10,4%-os növekedés az előző évhez képest. 1978-ban a teljes társadalmi termék 684 milliárd jüan volt.

Főbb problémák: Az idő feltárt egy veszélyes tendenciát, amikor a gazdasági fejlődés gyors fejlődést igényel, és túl magasak a célszámok, ami téves számításokat okoz a gazdaságépítésben.

VI Ötéves terv (1981-1985) Az ötéves terv eredményei: Kína fejlődésére hívták fel a világ figyelmét, 1980 óta az éves növekedés 10%.

Főbb problémák: Még mindig vannak problémák és nehézségek a kínai gazdaság fejlődésében. A 6. ötéves terv után feltárultak a túlzott tárgyi eszközbefektetések, és ennek következtében a túlzott fogyasztás és valutakibocsátás.

VII Ötéves terv (1986-1990) Az ötéves terv eredményei: 5 év alatt az ipar és a mezőgazdaság bruttó termelése 38%-kal, évente átlagosan 6,7%-kal nőtt, beleértve a mezőgazdaság átlagos 4 éves növekedését. %-kal, az ipar évente átlagosan 7,5%-kal nőtt. Az ország GDP-je 44%-kal nőtt 5 év alatt, a évi átlagos növekedés 7,5%-kal, a külkereskedelmi forgalom 35%-kal nőtt 5 év alatt. Nőtt a külföldi befektetések volumene és a fejlett technológiák bevezetése. Évente átlagosan 5%-kal nőtt a reálfogyasztás szintje a városokban és falvakban. Az állam továbbra is támogatta a főbb területeket: pénzügy, hitelfelvétel, anyagi források, külföldi letelepedés.

VIII. Ötéves Terv (1991-1995) Az ötéves terv eredményei: Kína gazdasági növekedése átlagosan 11%-os volt, míg a VII. Ötéves Tervhez képest az átlagos gazdasági növekedés 4 százalékponttal nőtt. A gazdaság ingadozása nem haladta meg az 5 százalékpontot. A statisztikák azt mutatják, hogy a nyolcadik ötéves terv végrehajtása során Kína növekedése a korábbi ötéves tervekhez képest a leggyorsabb volt, az ingadozások pedig a legalacsonyabbak voltak. Kialakultak a külső nyitottság politikájának megvalósításának fő struktúrái, gyorsan fejlődött a gazdasági rendszer reformja. A külkereskedelmi forgalom elérte az 1 billiót. dollárt, és megduplázódott a 7. ötéves tervhez képest.

IX. Ötéves terv (1996-2000) Az ötéves terv célja: A stratégiai terv második szakaszának befejezése a modernizáció területén. Abban a helyzetben, amikor Kína lakossága 1980 óta 2000-hez képest mintegy 300 millió fővel nőtt, az egy főre jutó nemzeti össztermék négyszeresére, a szegénység felszámolására és a lakosság átlagjövedelmének elérésére van szükség.

X Ötéves terv (2001-2005) Az ötéves terv célja évi 7% körüli gazdasági növekedés elérése. A GDP 2000-ben 2005-ben eléri a 12500 milliárd jüant, az egy főre jutó GDP pedig 9400 jüant. Öt év alatt 40 millió fővel nőtt a városok lakossága a vidéki munkaerő mozgása miatt. Tartsa 5% alatt a városi munkanélküliséget. Az alapárak általános szintjének stabilizálása. Egyensúlyozza a nemzetközi egyensúlyt. A termelési szerkezet optimalizálása, az ország versenyképességének növelése.

XI. ötéves terv (2006-2010)
A XI. ötéves terv sikeresen zárult. A GDP évekkel nőtt 2006 óta: 11,6%, 13%, 9,6%, 9,1%, 10,4%. A GDP egységére jutó energiafogyasztás 15,6%-kal csökkent. Az egy főre jutó reál rendelkezésre álló éves éves városi jövedelem 2006 óta jüanban: 11759, 13786, 15781, 17175, 19109. A vidéki lakosok egy főre jutó éves nettó jövedelme jüanban 2006 óta: 3587, 4141, 5915640, 59153 A falusiak jövedelme gyorsabban nőtt, mint a városiak jövedelme.

XII Ötéves terv (2011-2015)
A 12. ötéves terv hat új változásra összpontosított az élet javítása érdekében:

1. A GDP-növekedésre fordított figyelem enyhítésétől az emberek életminőségének biztosításáig és javításáig.
2. Az energiatakarékosságtól és a kibocsátáscsökkentéstől az alacsony szén-dioxid-kibocsátású környezetfejlesztésig.
3. A független innovációtól a stratégiai jellegű, növekvő iparágig.
4. Az ország urbanizációjától a vidéki munkások urbanizációjáig.
5. A városok és falvak egységes fejlesztésétől a régiók közötti koordinációs fejlesztésig.
6. Külsőtől a belső keresletig.

XIII Ötéves Terv (2016-2020)
A 13. ötéves terv részeként a „mérsékelten prosperáló társadalom átfogó felépítését” tűzték ki célul – a kínai gazdaság fejlesztési modelljének megváltoztatását az exportorientált és a külföldi befektetések helyett. a belföldi keresletre épülő gazdaság. Ráadásul a 13. ötéves terv volt az utóbbi idők első olyan ötéves terve, amikor a kínai gazdaság nem növelte, hanem csökkentette a növekedési ütemeket.

Lásd még

• A Szovjetunió ötéves tervei