Pszichoticizmus

A pszichotizmus egyike annak a három személyiségvonásnak, amelyet Hans Eysenck pszichológus a személyiségpszichológia pszichotizmus-extroverzió-neuroticizmus-modelljében használt .

Eysenck szerint ennek a tünetnek a súlyossága a pszichózisra , például a skizofréniára való fokozott hajlamhoz kapcsolódik . Úgy véli továbbá, hogy a pszichotizmusban szenvedő vérrokonok hozzájárulnának a pszichotizmushoz, így ez utóbbira genetikai hajlamra utal.

Kritika

Ennek a tulajdonságnak a kritikusai azt magyarázzák, hogy túl heterogén ahhoz, hogy egyetlen tulajdonságnak tekintsük. Például Donald Johnson összehasonlító tanulmányában ( 1994 -ben a nemzetközi APT konferencián) kimutatták, hogy a pszichotizmus korrelál a lelkiismeretesség és az egyetértés öt fő tulajdonságával , amelyek viszont az ítélőképességgel, illetve az ítélőképességgel. gondolkodás-érzés a Myers-skálán . - Briggs . Így Costa és McCraw úgy véli, hogy a személyiségmodellben a jóindulatot és a lelkiismeretességet (amelyek a pszichoticizmus alacsonyabb szintjét képviselik) ki kell emelni. Eysenck azzal érvelt, hogy összefüggés lehet a pszichotizmus és a kreativitás között . [egy]

A pszichotizmus biológiai alapja

Úgy gondolják, hogy a pszichotizmus összefügg a dopaminszinttel . [2] A pszichotizmus egyéb biológiai kapcsolatai közé tartozik a csökkent jó közérzet és a monoamin-oxidáz alacsony szintje ; A béta-hidroxiláz, a kortizol és a noradrenalin az agy- gerincvelői folyadékban szintén kapcsolatban állnak a pszichotizmussal.

Eysenck elméleti alapjait a modellhez a 19. századi német pszichiáter, Heinrich Neumann "Einheitspsychosen" elméletéből kölcsönözte.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Eysenck, Hans J. (1993). Kreativitás és személyiség: javaslatok egy elmélethez. Pszichológiai vizsgálat . 4(3), 147-178.
  2. Lester, D. (1989) Neurotranszmitter alapok Eysenck személyiségelméletéhez. Psychological Reports , 64, (1) 189-190

Irodalom