A Szovjetunió határ menti körzetei - a határmenti csapatok katonai-közigazgatási operatív egyesületei ( határkerületek ) különböző történelmi szakaszokban az államhatár védelmével foglalkoztak, és a Szovjetunió különböző rendfenntartó szerveihez tartoztak .
1918. június 29-én rendeletet fogadtak el a Kereskedelmi és Ipari Népbiztosság alárendeltségébe tartozó határőrség és kocsmaőrség összevonásáról . A rendelet értelmében három határ menti körzetet alakítottak ki:
1918. augusztus 19-én a teljes határőrséget a Katonai Ügyek Népbiztossága igazgatásába helyezték át . Három határ menti körzetet három határhadosztályra szerveztek át, és ezt követően részt vettek a polgárháború területén folytatott ellenségeskedésekben .
A fehér gárda és a betolakodók alóli hatalmas terület felszabadítása kapcsán új határhadosztályok jöttek létre, amelyek a polgárháború végén a határ menti körzetek kialakításának alapját képezték [1] .
A határ menti körzetek létrehozásának második hulláma 1922 végére - 1923 elejére esik. Kezdetben a körzeteket az RSFSR GPU NKVD osztályán hozták létre .
A GPU Munkaügyi és Védelmi Tanácsának határozata alapján 1922. október 13-án kiadták a 425. számú „A GPU csapatok külön határőrhadtestének megalakításáról” című parancsát. A rendeletben foglaltak szerint 7 határőrkörzet létrehozását rendelték el, amelyeket hivatalosan az OGPU Meghatalmazott Képviseletének Határőrségi és Csapatai Hivatalaként emlegettek .
A következő osztályokat (határkerületeket) hozták létre [1] :
A Távol-keleti Köztársaságnak az RSFSR-hez való 1922. november 16 -i csatlakozásával 1923 februárjában létrejött a Határőrség Hivatala és a Távol-Kelet Területi Meghatalmazott Képviseletének OGPU csapatai.
1930-ban megalakították a meghatalmazott Képviselet OGPU Határ- és Belső Őrségi Osztályait ( UPVO PP OGPU ) a szakszervezeti köztársaságok számára a megfelelő elnevezéssel [2] :
A Szovjetunió északnyugati határán a Finnországgal és Norvégiával, a Balti-tenger partjával és a Barents-tenger partjával őrzött határőri csapatok a Leningrádi Katonai Körzet alá tartozó UPVO PP OGPU-nak voltak alárendelve .
1934- ben megszüntették a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa alá tartozó OGPU- t, és létrehozták a Belügyek Népbiztosságát , amely határ menti csapatokat is magában foglalt. A Határőrség és az OGPU PP Csapatok Igazgatósága az NKVD Határcsapatok Igazgatósága ( UPV NKVD ) nevet kapta .
1938. szeptember 29-én a határ- és belőrség csapatait határ- és belső csapatokra nevezték át .
1939. március 8-án a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának „A határigazgatás és a belső csapatok igazgatásának átszervezéséről” szóló rendeletével az NKVD határ- és belső csapatait a fegyveres erők magasan specializált ágaira osztották fel. erők. Ezzel egy időben a határ- és hadműveleti egységek bázisán létrejöttek az NKVD határmenti csapatai. 1939. március 8-án megtörtént az NKVD határmenti csapatainak reformja, melynek során felosztásra került sor:
A nyugati szárazföldi és tengeri határok védelmére a következő Határcsapatok Igazgatóságait [3] [4] hozták létre :
Moldova, Litvánia, Észtország és Lettország 1940. augusztusi Szovjetunióhoz való csatlakozásával az NKVD határmenti csapatait a következő területi alakulatok létrehozásával újjászervezték:
1940. február 17-én az NKVD utasítására a Chita körzetet átnevezték Zabajkalszkij körzetnek. Ugyanezzel a rendelettel a burját-mongol körzet a Bajkál-túli körzet részévé vált.
1940. február 25-én az NKVD vezetése az ukrán körzet 9 határ menti különítménye alapján létrehozta a nyugati körzetet Lvov város ellenőrzésével [5] .
A Nagy Honvédő Háború kezdetére az NKVD határmenti csapatait körzetenként a következő osztályokra osztották [6] [3] :
A Nagy Honvédő Háború alatt az NKVD körzetek határcsapatainak valamennyi igazgatóságát, amelynek területe a harci övezetbe került, átszervezték a Hadsereg Hátsó Területi Védelmének Igazgatóságává.
1943. június 5-én az NKVD vezetőjének parancsára a határ védelmének megerősítésére megalakult a kirgiz határ menti körzet.
Ahogy a Németország által megszállt szovjet területek felszabadultak, és a szovjet csapatok elérték az egykori államhatár vonalát, 1944 tavaszától őszig helyreállt az NKVD körzeteinek határcsapata.
Ugyanakkor a szovjet állam magára vállalta a határvédelmet a felszabadult kelet-európai államok között, amelyek önerőből nem voltak képesek határvédelmet kialakítani. Így a Szovjetunió Állami Védelmi Bizottságának 1945. április 2-i rendeletével megszervezték a Délnyugati Határkerületet, amelynek központja Krakkóban található , 5 határőr különítményből, amelyet a határ ideiglenes védelmével bíztak meg. Lengyelország és Csehszlovákia (a lengyel határőrség létrehozása előtt) [7] .
1946 márciusában a megszüntetett NKVD-ből a határmenti csapatok az MGB struktúrájába kerültek. 1953-ban az MGB-t feloszlatták, és a határmenti csapatokat a Belügyminisztériumhoz helyezték át .
1953. június 2-án a határcsapatoknál jelentős reform történt, melynek eredményeként a következő események következtek be:
Az 1954. február 1. és február 28. közötti időszakban, a határőri csapatok reformja során a következők történtek:
1955 júniusában helyreállították az Azerbajdzsán és a balti körzeteket.
1956. március 10-én a nyugati körzetet visszakeresztelték fehéroroszra, a balti körzetet nyugatira, a keleti körzeti belügyminisztérium Határcsapatok Igazgatóságát pedig feloszlatták a csapatok központi áthelyezésével. Ázsiai.
Így 1956 végére a határmenti csapatok körzetekre való felosztása a következő volt [5] :
1957. április 2-án a határmenti csapatokat a Szovjetunió Belügyminisztériumától a Szovjetunió KGB-jéhez helyezték át .
1957. június 28-án, a Szovjetunió KGB határcsapatainak első reformja során a következők történtek:
1960. január 22-én, a Szovjetunió fegyveres erőinek általános leszállítása során a következők történtek:
1963. március 13-án a Határőrcsapatok Igazgatóságait határ menti körzetekké szervezték át, a hadműveleti csoportok csapatai a kerületek részévé váltak. Összesen 7 körzetet hoztak létre:
1967. március 31-én a Távol-Kelet Körzettől való leválasztásával újra létrehozták a Bajkál-túli Határkerületet.
1975. október 23-án a Balti Határkerületet leválasztották az Északnyugati Határkerületről, amelynek felelősségi területe a Lett SSR, az Észt SSR, a Litván SSR és a Kalinyingrádi Terület volt.
1979. szeptember 1-jén a Csendes-óceáni Határkörzetet felbontották, melynek során létrehozták a Kamcsatkai Határkörzetet .
Az 1979 és 1991 közötti időszakban a határ menti körzeteket már nem reformálták meg, és összetételük egészen a Szovjetunió összeomlásáig sem változott jelentősen [5] .
A Szovjetunió határ menti körzetei 1991-től (a határ menti kerületek kelettől nyugatra haladva vannak felsorolva) [5] :