Mohorovich felület

Mohorovichich felszíne vagy határa (röv. Moho határ [1] ) a földkéreg alsó határa , amely elválasztja a földkérget a köpenytől, amelyen a hosszanti szeizmikus hullámok sebessége ugrásszerűen megnövekszik 6,7-7,6-ról. 7,9-8,2 km/s - ig és keresztirányú  - 3,6-4,2-től 4,4-4,7 km/s -ig . Az anyag sűrűsége is hirtelen növekszik, feltehetően 2,9-3-ról 3,1-3,5 t/m³ -re [2] .

A Mohorovichić felszíne az egész világon nyomon követhető 5-10 km mélységben az óceáni kéreg alatt és 20-90 km mélységben a kontinentális kéreg alatt. Előfordulhat, hogy nem esik egybe a földkéreg és a földköpeny határával , valószínűleg a különböző kémiai összetételű rétegek határfelülete. A felület általában megismétli a terepet. Általánosságban elmondható, hogy a Mohorovich-felszín alakja a litoszféra külső felszínének domborművének tükörképe : az óceánok alatt közelebb van a felszínhez, a kontinentális síkságok alatt pedig mélyebben.

Andrija Mohorovichić horvát geofizikus és szeizmológus fedezte fel 1909-ben a szeizmikus adatok elemzése alapján - ő vette észre, hogy a sekély földrengések szeizmogramján két vagy több akusztikus jel van: közvetlen és megtört.

Kutatás

Két alkalommal is megpróbálták elérni a Mohorovichich felszínét fúrással azokon a helyeken, ahol közel halad a Föld felszínéhez, de mindkettő sikertelenül végződött ( Kola szupermély kút és "Mohol" projekt ).

Jegyzetek

  1. Föld // Fizikai enciklopédia  : [5 kötetben] / Ch. szerk. A. M. Prohorov . - M . : Szovjet Enciklopédia , 1990. - T. 2: Minőségi tényező - Magneto-optika. - 704 p. — 100.000 példány.  — ISBN 5-85270-061-4 .
  2. [bse.sci-lib.com/article078707.html Mohorovich felület] - cikk a Great Soviet Encyclopedia- ból