| a föld gyümölcsei | |
|---|---|
| Műfaj | Regény |
| Szerző | Knut Hamsun |
| Eredeti nyelv | norvég |
| Az első megjelenés dátuma | 1917 |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Föld gyümölcsei (más néven A Föld nevei ) ( norvég Markens Grøde ) Knut Hamsun norvég író regénye , amelyért 1920 - ban irodalmi Nobel-díjat kapott .
A társadalomtól való elidegenedés és az első világháború eseményeivel kapcsolatos elutasítás – az ipari korszak hatására Knut Hamsun a farmra költözött. Itt írta meg a "Föld gyümölcsei" című regényt, amely norvég parasztok, új telepesek életéről mesél, akik megőrizték ősrégi kötődésüket a földhöz és a patriarchális hagyományokhoz való hűségüket [1] . Ezért a munkájáért Knut Hamsun 1920 -ban irodalmi Nobel-díjat kapott .
A Svéd Akadémia képviselője, Harald Jerne beszédében így fogalmazott: „Azok, akik az irodalomban keresik... a valóság valódi ábrázolását, a Föld nedveiben találnak egy történetet arról az életről, amelyet bármely ember él, bárhol is legyen. , bárhol is dolgozik.” Jerne még Hamsun regényét is Hésziodosz didaktikai költeményeihez hasonlította [1] .
A regény két részből áll.
A regény azzal kezdődik, hogy egy Isaac nevű férfi érkezik az erdőbe, aki új otthonát kezdi berendezni benne. Hamarosan a lány Inger is csatlakozik hozzá. Isaac-kal együtt egy háztartást folytatnak, amely rövid idő után nagyon nagyra nő.
A mű leírja életüket, tele számos felmerülő problémával, jó és rossz eseményekkel egyaránt. Isaac és Inger növekvő háztartásában irigy emberek jelennek meg, akik egy olyan bűncselekményre viszik Ingert, amiért 6 évet kellett egy trondheimi börtönben töltenie .
A második részben a többi telepes megjelenését, kapcsolataikat, sorsukat ismertetjük.
A regény Geisler regényének egyik szereplőjének beszédével zárul, amelyben Hamsun megfogalmazza gondolatait és érzéseit:
Együtt élsz a földdel és az éggel, egy vagy velük, egy a létezésnek ezzel a szélességével és sérthetetlenségével. Nem kell kard a kezedben, üres kézzel, mezítetlen fejjel mész át az életen, nagy szeretettel körülvéve. Nézze, itt van - a természet, az Öné és szeretteié! Az ember és a természet nem lövöldöznek egymásra, igazságot tesznek egymásnak, nem versengenek, nem versenyeznek semmiben, követik egymást.
Asztalosnak nem volt alkalmas, csak levélírásra volt alkalmas, erre nem mindenki és nem mindenki képes, de itthon senki sem tudta értékelni csodálatos tanulását, csak talán édesanyja.
„Végül is az emberek fontosabbak, mint a szarvasmarhák” – mondta. Axel viszont egészen másként gondolta: „A szarvasmarha fontosabb, és az emberek télen mindig találnak menedéket maguknak.”