Mihail Ivanovics Pleshcheev (XVIII. század) - orosz diplomata, aki az 1770-es években Angliában tartózkodott 1762-1773 között. az orosz nagykövetség tanácsadójaként szolgált [1] .
„ Angolman ” álnéven írt és publikált ; " Egy oxfordi diák " [2] .
Szergej Plescsejev testvére [1] [3] . Szergej és Mihail Pleshcheev testvérekről A. N. Glumov „Fiatal szabadgondolkodók” és „A plescsejevek sorsa” (1973) című dokumentumtörténeti regényei vannak [3] .
1775. január 22-én a Moszkvai Egyetemen a "Szabad Orosz Gyűlés ..." tagjává választották [1] .
Az 1775-ös "Letter from an angloman to the one of the Member of the Free Russian Assembly" című munkája ekkor jelent meg a társaság műveinek gyűjteményében [4] . Ez a levél vitákat váltott ki: „Angliomanovo levelére adott választ” egy bizonyos A.B. tette közzé ugyanabban a folyóiratban. [5]
Ebben a levélben különösen Shakespeare-ről beszél, és arról, hogyan fordítják le oroszra. A szerző maga próbálja lefordítani Hamlet monológját , és valószínűleg ez a szöveg első megjelent orosz változata:
Élni vagy nem élni, most el kell dönteni,
mi méltóbb egy nagy lélekhez:
elvisel-e a gonosz szerencse kegyetlen ütéseket
, vagy a bajok vágya ellen felvértezve, sietteti
a végét, véget vet az életnek, elaludni,
és ezáltal hagyd abba a bánatot, ami a halandók része...
Hogy pontosan ki bujkált az "angloman" álnév alatt, az sokáig rejtély maradt [6] .
Dobrolyubov E. R. Dashkova hercegnőnek látta a szerzőt ; Pypin felismerte benne S. E. Desznyickijt . Kevesebb mint egy évszázaddal később azonban a névtelen szerzőt leleplezték: 1861-ben D. F. Kobeko „Számos álnév a 18. század orosz irodalmában” című cikkében. [7] jelezte, hogy M. I. Plescsejev volt, később más kutatók is írtak erről [6] .
Az anglomán lefordította Swift 1712-es, orosz nyelvű röpiratát is: „Javaslat az angol nyelv javítására, terjesztésére és megalapozására” [8] . Plescsejev álnéven a társaság műveinek gyűjteményeiben publikálta további cikkeit és fordításait [3] .