Brachialis csont

Brachialis csont
lat.  Os humerus
Katalógusok
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

A felkarcsont ( lat.  humerus ) tipikus hosszú csőszerű csont , a váll csontváza . A szabad felső végtag csontvázára utal.

Leírás

A humerus a diaphysisre (a humerus teste, lat.  corpus humeri ), valamint a proximális és disztális epifízisre oszlik [1] . A felső szakaszon a humerus teste lekerekített, a distalis epiphysishez közelebb háromszög alakú. A testen a következők találhatók: a hátsó felület ( lat.  facies posterior ), amelyet az oldalsó és a középső él határol ( lat.  margo lateralis et medialis ); mediális elülső felület ( lat.  facies anterior medialis ) és laterális elülső felület ( lat.  facies anterior lateralis ), amelyeket nem feltűnő gerinc választ el [2] .

A proximális epiphysist a humerus feje ( lat.  caput humeri ) képviseli, amelyet a diaphysistől az anatómiai nyak ( lat.  collum anatomicum ) választ el. A fej a lapocka glenoid üregével artikulálva alkotja a glenohumeralis ízületet . A nyak mögött két gumó (apophysis) található - egy nagyobb és egy kisebb ( latin  tuberculum majus et minus ), amelyek között haladintertuberkuláris barázda - a biceps brachii izom hosszú fejének inának helye. A gumók alatt, a diaphysis határán található a műtéti nyak ( latin  collum chirurgicum ) - a felkarcsont leggyakoribb törésének helye [3] .

A csont testén találhatódeltoid gumó ( lat.  tuberositas deltoidea ), amelyhez a deltoid izom kapcsolódik . A gumó mögött a mediálistól az oldalsó oldalig spirál formájában halad át a radiális ideg barázdája ( lat.  sulcus nervi radialis ) [4] .

A distalis epifízisben van egy condylus ( lat.  condylus humeri ), oldalain pedig két epicondylus - mediális és laterális ( lat.  epicondylus medialis et lateralis ). Az epicondylusok között van egy felület az alkar csontjaival való artikulációhoz, amely a felkarcsont blokkjára ( lat.  trochlea humeri ) és a felkarcsont condylusának fejére ( lat.  capitulum humeri ) oszlik. Fölöttük az elülső oldalon rendre az artikulációhoz szükséges koszorúér ( lat.  fossa coronoidea ) és radiális ( lat.  fossa radialis ), valamint a hátsó ulnáris fossa (fossa olecranon, lat.  fossa olecrani ) található . a singcsonttal és a sugárcsonttal, könyökízületet képezve . A medialis epicondylus hátsó oldalán az ulnaris ideg barázda ( lat.  sulcus nervi ulnaris ) található [4] .

Elcsontosodás

Születéskor már csak a proximális epiphysis áll porcos szövetből, ezért a röntgenfelvételen gyakorlatilag nem látszik a humerus feje. A felnövekedés során a proximális epifízis három csontosodási pontja jelenik meg egymás után:

  1. A vállfej mediális részén (0-1 év vagy születéstől);
  2. Nagy gümőben és a fej oldalsó részében (2-3 év);
  3. Kis gümőben (3-4 év);

4-6 éves korig ezek a központok a humerus egyetlen fejévé egyesülnek. A proximális epifízis és diafízis határán lévő metaepifízis porc csontszövettel történő cseréje (synostosis) serdülőkorban következik be, aminek következtében a csont hossza tovább növekszik. Gyermek vagy serdülő röntgenfelvételén a metaepiphysealis porc helyén jellegzetes világos területet határoznak meg, amely összetéveszthető töréssel vagy repedéssel [4] .

Izmok

A felső végtag, a váll és az alkar övének egyes izmai a humerushoz kapcsolódnak [5] .

Képek

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Prives, 2001 , p. 114.
  2. ↑ Sinelnikov, 1989 , p. 85.
  3. ↑ Prives, 2001 , p. 114-115.
  4. ↑ 1 2 3 Súlygyarapodás, 2001 , p. 115.
  5. ↑ Prives, 2001 , p. 190-199.

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Bibliográfiai katalógusokban