A rehashing a komikus stilizáció egy fajtája, a paródiához hasonló , de attól eltérően nem az utánzás tárgyát, hanem egy azon kívül álló irodalmi vagy társadalmi jelenséget nevetségessé tesz. Az átdolgozás általában egy népszerű klasszikus mű témáit, kompozícióját és stílusjegyeit (ritmus, szókincs, szintaxis) reprodukálja - egy hiteles irodalmi minta, amellyel szemben egyértelműen megnyilvánulnak a szatirikus expozíció és a gúny tárgyának komikus hiányosságai. Az irodalomkritikus, V.I. Novikov szerint "a "magas" és az "alacsony", a felhasznált minta költészete és a választott új cselekmény prózaisága közötti kontraszt jelenléte szükséges és egyben elégséges feltétele az újrajátszás meglétének" [1] .
Az orosz irodalomban I.I. Khemnitser, amelyben a szatirikus „ismételte Lomonoszov „A 14. zsoltár elrendezését” (1743-47), csak néhány szót változtatott, így a híres vers pátosza az orosz társadalom erkölcseinek szatírájává változott [2] . A XVIII-XIX. század fordulóján. az S.N. átdolgozásai Marina, amelyben od M.V. utánzata. Lomonoszovot az I. Pál alatti despotikus rendek szatirikus ábrázolására használták . Az átdolgozás virágkora az 1850-es és 1860-as évekre esik, amikor az irodalmi viták és a társadalmi-politikai szatírák kedvenc eszközévé vált; nemcsak a forradalmi demokratikus újságírás fényesei ( P.I. Veinberg, N.A. Dobrolyubov, V.S. Kurochkin, D.D. Minaev ) szólították meg, akik újraénekelték A.S. verseit. Puskin és M. Yu. Lermontov , hanem a korszak vezető írói is: I.S. Turgenyev , N.A. Nekrasov, M.E. Saltykov-Scsedrin.
Az átdolgozás iránti érdeklődés új hulláma az 1905-1907-es évekre esik, amikor a szatirikusok aktívan használták az orosz és a nyugati klasszikusok műveit mintaként élesen polemikus és aktuális kompozícióikhoz. „Nemcsak műveket énekelnek újra, hanem nagy dolgok töredékeit is (például „Jevgenyij Onegin”, „Borisz Godunov”, „Ki él jól Oroszországban”), strófákat és sorokat parodisztikusan átfogalmazzák” [3] .
A 21. század elején Dmitrij Bykov folytatta az „újrafeldolgozás” hagyományát . A Polgár költő című multimédiás projekthez aktuális költői röpiratokat és feuilletonokat írt, a klasszikusok (Puskin, Baratynszkij, Lermontov, Blok, Jeszenin), valamint a 20. század híres költőinek (Mikhalkov, Jevtusenko, Voznyesenszkij) tankönyvkölteményeit feldolgozva. Viszockij, Brodszkij).
Egy álomban
Déli melegben a Bezborodko dachában
Az "orosz beszélgetéssel" mozdulatlanul feküdtem.
Égő dél volt, szelíden áradt a levegő,
Ringatva engem.
Egyedül feküdtem az erkély árnyékában,
Néma csend kötött körül mindent,
És a nap függőlegesen égett az égből -
És úgy aludtam, mint egy halott álom.
És álmodtam - egy nagy találkozó
Az irodalom szerelmesei Moszkvában,
Kaftánban, okhabnyban - varázslat
Folyóiratok a Néváról.
A szláv bálványok temploma előtt
Ott Longinov komoran sírt ásott:
Elagin, Selivanov feküdjön benne -
Örülj, szlavofil!
Aztán a szorongás fellángolt a lelkemben,
És félálomban világossá vált a gondolatom,
És ezt két gyászjelentésnél láttam
Ott kiválasztottak tagnak.
( D.D. Minaev újraolvassa M. Yu . Lermontov „Álom” című versét)
A reakció előtt
A szabadság szelleme… A peresztrojka felé
Az egész ország arra törekszik,
Rendőr egy koszos Moykában
Meg akarja fojtani magát.
Ne fulladj meg, őrködj harcos -
Az akarat mosolyogni fog!
Rendőr! legyen nyugodt -
A régi elnyomás visszatér...
( Sasha Cherny , Kozma Prutkov "Junker Schmidt" című képregényének újraolvasása)