| ← 1945 1954 → | |||
| Parlamenti választások Csehszlovákiában (1946) | |||
|---|---|---|---|
| 1946. május 26 | |||
| Kiderül | 93,9% | ||
| Pártvezető | Klement Gottwald | Petr Zenkl | Jan Shramek |
| A szállítmány | HRC | CHNSP | CHNP |
| Koalíció | Nemzeti Front | Nemzeti Front | Nemzeti Front |
| Beérkezett helyek | 93 | 55 | 46 |
| szavazatokat | 2 205 697 (31,05%) |
1 298 980 (18,29%) |
1 111 009 (15,64%) |
| Választási eredmény | A győztesek a cseh és a szlovák kommunisták lettek, akik az alkotmányozó nemzetgyűlésben az összes mandátum 38%-át szerezték meg. | ||
Csehszlovákia 1946 -os alkotmányozó nemzetgyűlésének választásait május 26-án , vasárnap tartották [1] . A csehszlovák parlament 300 képviselőjét választották meg . Ezek voltak az első választások Csehszlovákiában a második világháború óta .
Ez volt a keleti blokk két szabad választásának egyike, az egy évvel korábbi magyarországi választások mellett 2] . Kevesebb mint két év alatt, 1948 februárjában a kommunisták államcsínyt hajtottak végre , és leplezetlen kommunista rezsimet hoztak létre, a következő szabad demokratikus választásokra csak negyvennégy év múlva került sor [3] . A választási részvétel 93,9 százalékos volt. [4] .
Csehországban a kommunisták kapták a legtöbb szavazatot , Szlovákiában pedig a demokraták.
A Csehszlovák Köztársaság Alkotmányozó Nemzetgyűlése ( csehül Ústavodárné Národní shromáždění republiky Československé ) egykamarás törvényhozás, amelyet két évre választanak meg az új csehszlovák alkotmány elfogadására. A Csehszlovák Köztársaság Ideiglenes Nemzetgyűlése által elfogadott, az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről szóló, 1946. április 11-i alkotmánytörvény értelmében az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 300 képviselőből állt, akiket egyetemes egyenlő közvetlen és titkos választásokon választottak meg , arányos képviselet alapján . Az alkotmányozó nemzetgyűlés az új alkotmány kidolgozásának és elfogadásának joga mellett törvényhozó hatalmat gyakorolt a Csehszlovák Köztársaság egész területén. [5]
A Harmadik Csehszlovák Köztársaság (1945-1948) három önkormányzati területből , cseh , morva-sziléziai és szlovák területből állt . Az alkotmányozó nemzetgyűlés 300 mandátumát az 1946. május 7-i választói névjegyzékben szereplő szám szerint osztották fel a tartományok között. Így Csehországban 150, a Morva-Sziléziai tartományban 81, Szlovákiában pedig 69 képviselőt választottak meg. Csehszlovákia területét 28 választókerületre osztották fel, amelyek között a mandátumokat a választásokon leadott érvényes szavazatok száma szerint osztották fel, az ún. szavazatok az országban. [6]
Az alkotmányozó nemzetgyűlésről szóló törvény 3. cikke szerint „a Cseh Köztársaság minden állampolgára , szlovák vagy más szláv nemzetiségű, nemre való tekintet nélkül, 18 évesnél idősebb, és betartja az alkotmányozó választási törvény egyéb feltételeit. Közgyűlés" szavaznia kellett a választásokon. A 4. cikk értelmében az alkotmányozó nemzetgyűlésbe csak szláv nemzetiségű állampolgárok választhatók, nemre való tekintet nélkül és 21 éven felüliek. [5] Bár az 1946. február 25-i „Az állandó választói névjegyzék módosításáról szóló törvény” értelmében az újjáéledő Csehszlovák Köztársaság minden állampolgára, aki a szavazás napján betöltötte 18. életévét, felkerült az állandó választói névjegyzékre, [7 ] , de augusztus 2-a óta Edvard Benes köztársasági elnök 1945-ben rendeletet adott ki a csehszlovák állampolgárság megfosztásáról a német és magyar nemzetiségű személyektől, [8] ekkor tulajdonképpen a szláv nemzetiségű állampolgárok számára megmaradt a választójog, míg a csehszlovákiai németeket és magyarokat megfosztották. a választásokon való részvétel jogáról.
Csak nyolc politikai párt vett részt a választásokon, amelyek 1946. április 30-án aktívak voltak [6] és a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontjának tagjai voltak , azzal az elvárással, hogy a választások után minden párt részt vegyen a kormányban. A szavazás kötelező volt a választók számára. Azok, akik nem értenek egyet a Nemzeti Front politikájával, egy kitöltetlen (ún. fehér) szavazólap urnába dobásával tartózkodhattak a szavazástól. [9]
A cseh és morva-sziléziai országokban a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja egyetlen listát mutatott be , amelyen négy politikai párt 40 jelöltje ( Csehszlovák Kommunista Párt , Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt , Csehszlovák Szociáldemokrácia és Csehszlovák Néppárt ) és ugyanannyi jelölt több országos szervezetből: 10 fő a Szakszervezetek Központi Tanácsától , 8 fő a Cseh Gazdák Szövetségétől , 4 fő a Szövetkezetek Központi Tanácsától , egyenként 3 fő az Országos Testnevelési Központi Bizottság és a Cseh Fiatalok Szakszervezete , a Központi Szakszervezetből és a Kézműves Központi Szakszervezetből 2-2, valamint egyéb közszervezetek 8 jelöltje. [tíz]
Szlovákiában a Nemzeti Front egyetlen jelöltlistáját is felállították, amelyen 40 kommunista és demokrata jelölt szerepelt.pártok, 4-4 jelölt a Szlovákiai Szakszervezetek Irodájából és a Szlovák Gazdaszövetségből, 2-2 a Szlovák Ifjúsági Szövetségből és a Szlovák Nők Szövetségéből, 1 pártonkívüli jelölt, 5 mandátumot az ukránoknak tartottak fenn. [tíz]
| dátum | Szavazás szervezője | HRC | CHNSP | CHNP | CHSDP | fehér üres |
jegyzet |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1946. április | ÚVVM [11] | 39.6 | 22.5 | 19.2 | 16.0 | 2.7 | Csak Csehország és Morvaország |
A választásokon összesen 7 099 411 választópolgár adta le voksát. [9] A kommunisták azokon a területeken érték el a legjobb eredményeket, ahol az eredeti német lakosságot szláv lakosság váltotta fel, elsősorban a Tachov régióban – a szavazatok 70,45%-át. [12] Bár Szlovákiában a szavazatok többségét (61,43%) a Demokrata Párt szerezte meg, a kommunista párt sikeres szereplése Csehországban lehetővé tette, hogy a kommunisták megszerezzék az első helyet, megszerezve a legtöbb mandátumot az alkotmányozó nemzetgyűlésben.
| A szállítmány | Csehország, % |
Morvaország- Szilézia, % |
Szlovákia, % |
Összes szavazat |
Összesen, % |
Helyszínek [9] | Helyek, % [6] |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Csehszlovák Kommunista Párt | 43.25 | 34.46 | — | 2 205 697 | 31.2 | 93 | 31.0 |
| Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt | 25.20 | 20.20 | — | 1 298 980 | 18.4 | 55 | 18.3 |
| Csehszlovák Néppárt | 16.27 | 27.56 | — | 1 111 009 | 15.7 | 46 | 15.3 |
| Demokrata Párt | — | — | 61.43 | 999 622 | 14.1 | 43 | 14.3 |
| Csehszlovák Szociáldemokrata Párt | 14.96 | 16.7 | — | 855 538 | 12.1 | 37 | 12.3 |
| Szlovákia Kommunista Pártja | — | — | 30.48 | 489 596 | 6.9 | 21 | 7.0 |
| Szabadságpárt | — | — | 4.20 | 60 195 | 0.9 | 3 | 1.0 |
| Munkáspárt | — | — | 3.11 | 50 079 | 0.7 | 2 | 0.7 |
| Fehér szavazólapok | 0.31 | 0,44 | 0,78 | 59 427 | — | — | — |
| Teljes | 7 130 143 | 100 | 300 | 100 |
Az 1946-os választások eredménye a Csehszlovák Kommunista Párt megerősödését jelentette. Ezért a kommunisták vezetője, Klement Gottwald lett a választások eredményeként megalakult új kormány éle . A cseh és a szlovák kommunisták a kormány mandátumainak mintegy felét (hét, illetve kettőt) kapták meg, de megmaradt a Nemzeti Front rendszere és a széles pártszövetség, és a Nemzeti Front összes pártja (a kis szlovákok kivételével) képviselve voltak benne. A nemzetiszocialisták, a néppártiak és a szlovák demokraták négy-négy, a szociáldemokraták 3-3 mandátumot kaptak, további két minisztérium élén pártonkívüliek álltak. A kommunisták azonban fokozatosan növelték az ország feletti ellenőrzést. Miután a nem kommunista miniszterek 1948. február 25-én elhagyták a kabinetet, a kommunisták teljesen átvették az ország irányítását. [13] [14]
A választások meghatározták a többi törvényhozó és önkormányzati testület összetételét is. Eredményeik alapján például változtattak a Szlovák Nemzeti Tanács összetételén . A Szlovák Nemzeti Tanács 91/1946. számú, az Alkotmányozó Nemzetgyűlési választások utáni megújításról szóló rendelete értelmében a politikai pártoknak jelöltlistát kellett benyújtaniuk a Tanács elé. [15] Hasonlóképpen az országos választások eredményeit alkalmazták a helyi nemzeti bizottsági helyek újraelosztására is. Csehországban ez a kommunista párt jelentős megerősödését jelentette a helyi és kerületi bizottságokban. A helyi nemzeti bizottságok 37,5%-ában a kommunisták abszolút többséget szereztek, a kerületi nemzeti bizottságok 163 elnöke közül pedig 128-an a Kommunista Pártot képviselték. [16]
| Választások Csehszlovákiában | |
|---|---|
| parlamenti választások | |
| Helyi és önkormányzati választások |
|
