Az erfurti Petersberg-dombon a bástya falai előtt áll az Ismeretlen dezertőrök és a náci katonai igazságszolgáltatás áldozatainak emlékműve ( németül: Deserteursdenkmal Erfurt ) , amelyet 1995-ben , a béke nemzetközi napján avattak fel.
Az emlékművet Thomas Nicolai művész készítette. 8 fém sztélből áll, amelyek közül 7 függőlegesen áll, a nyolcadik pedig egyedi formájú: úgy néz ki, mintha elfordult és tönkremenne, és egy dezertálásra kész katonát szimbolizál. A járdán egy bronz tábla olvasható: "Dem unbekannten Wehrmachtsdeserteur - Den Opfern der NS-Militärjustiz - Allen die sich dem Naziregime verweigerten" ("Egy ismeretlen Wehrmacht dezertőr nevében - a náci katonai igazságszolgáltatás áldozatainak nevében - in mindazok neve, akik nem voltak hajlandók engedelmeskedni a nemzeti-szocialista rezsimnek). Szintén a tányéron található egy idézet Günther Eich Träume című művéből: "Seid Sand, nicht das Öl im Getriebe der Welt" ("Légy homok, ne zsír a világ gépeiben") [1]
A szobrász fémhulladékot (volt fűtőkazánokat) használt, mivel ez egy kopásnyomokkal rendelkező anyag. Az acél a második világháború csatáira emlékeztet . A sztélék szűk sikátor formájú elrendezése a nyugtalanság, az egységesség és a kilátástalanság érzését kelti.
A rendszerrel való engedelmesség és integráció problémáját Nicolai az egyén és a társadalmi rendszer közötti összetett kapcsolatnak tekinti.
Ha a fájdalomküszöböt (amit például a dezertőr lehajtott feje jelez) túllép, az önrendelkezési jog az elutasítás jogává válik [2] .
1935 óta az emlékmű közelében található a Wehrmacht 409 ID számú katonai bírósága, amelyben a háború alatt mintegy 50 dezertőrt ítéltek halálra. A dombon lévő nagy porosz védőlaktanya alagsorában is voltak börtöncellák, sőt a fellegvárban néhány foglyot le is lőttek.
1994 novemberében aktivista csoportok jöttek létre, hogy 1995. május 8-ig (a náci Németország legyőzésének 50. évfordulójáig) emlékművet állítsanak fel. Voltak köztük szakszervezetek, békeharcos csoportok, a nácizmus áldozatai, az egyház képviselői, művészek [3] . Az aktivisták 1995 januárjában elfogadták a szobrász koncepcióját és a Deutsche Bahn szakembereivel közösen kidolgozták azt . Olyan hírességek támogatták az emlékmű felállítását, mint Mark Giordano és Gerhard Zwerenz, aki maga is egykori dezertőr volt. Ők írták alá elsőként az emlékmű felnyitásáról szóló petíciót [4] . Hangsúlyozták az ellenfelek jogi rehabilitációjának szükségességét. Az emlékműnek az emberi jogok megsértésével szembeni lelkiismeret ébredéséhez, minden erőszak elleni küzdelem ösztönzéséhez kellett volna hozzájárulnia. Maga Nicolai is mindig hangsúlyozta, hogy nem hajlandó hősnek nevezni a dezertőröket, a harcolni maradt katonákat pedig gazembereknek [5] .
Joschka Fischer , Christoph Demke evangélikus püspök, Iren Ellenberger türingiai szociális miniszter és Ludwig Baumann volt dezertőr szólalt fel az emlékmű felállítása mellett . Mivel Erfurt akkori polgármestere nem helyeselte az emlékmű felállításának ötletét, a zöldek hivatalos kampányt indítottak a Petersberg-hegyen való emlékmű felállításának helyénvalóságáról [6] .
Ezt követően a Városi Művészeti Bizottság elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy nem érkezett nyilvános ajánlat a pályázaton való részvételre. A koncepció megvitatása és az első elkészített sztélé átvizsgálása után a bizottság bírálta az egészet, amiért egyrészt túl redundáns, másrészt túl absztrakt. A kitűzött május 8-i időpont előtt nem lehetett eljutni, ezért a megnyitót szeptember 1-re halasztották. Néhány további akadály ellenére a megnyitóra a megbeszélt napon került sor [7] .
A kezdetektől nyilvános viták bontakoztak ki. Példa erre a Stadt und Geschichte folyóiratban megjelent vita. A még harcoló katonákat gyakran jobban tisztelték, mint a dezertőröket [8] . Másrészt viszont néha elítélték azokat a Wehrmacht-katonákat, akik nem mertek dezertálni.
Tizenöt évvel később „Was damals Recht war... Soldaten und Zivilisten vor Gerichten der Wehrmacht” címmel nyílt kiállítás a Petersberg-hegyen. Beszámoltak arról is, hogy Németországban sikeresen kitüntették a dezertőröket, és elismerték őket a nácizmus áldozatainak.