| Apák és fiak | |
|---|---|
| Műfaj | dráma , adaptáció |
| Termelő | Vjacseszlav Viskovszkij |
| Termelő | Paul-Ernst Tiemann |
| Alapján | Apák és fiak |
| Operátor | Alekszandr Levitsky |
| Filmes cég | " P. Timan és F. Reinhardt " |
| Ország | Orosz Birodalom |
| Év | 1915 |
Az Apák és fiak egy 1915 -ös némajátékfilm , amelyet Vjacseszlav Viskovszkij rendezett . I. S. Turgenev azonos nevű regényének első adaptációja . A filmet a P. Timan és F. Reinhardt filmcég az orosz klasszikusok „ Orosz aranysorozat” adaptációinak sorozatának részeként forgatta . Nem teljesen megőrzött.
A 4 részből álló filmet részben megőrizték az 1. és 4. részből származó töredékek formájában, kredit nélkül.
Bazarov és Arkagyij megérkeznek Maryino birtokára. Aztán jön a nagy passz. Megérkeznek Nikolszkojeba, Bazarov szüleinek birtokára. Ismét Odincovába jönnek, ahol hidegen fogadják őket, és Arkagyij egyedül megy Odincova birtokára, hogy találkozzon nővérével, Katya-val. Bazarov találkozása Fenechkával a pavilonban és Pavel Petrovics párbajra hívja a hőst. Felvételek a sebesült Pavel Petrovics házba szállításáról, beszélgetéséről Fenicskával. Bazarov elhagyja a Kirsanovokat. Bazarov és Odincova legutóbbi találkozásának jelenete Nikolszkojeban.
Az egyik első film, amelyet Vjacseszlav Viskovszkij rendezett .
A fő történet Jevgenyij Bazarovra vonatkozott - szerelmére és tragikus halálára, a kritikusok észrevették, hogy a filmet "Bazarov szerelme és halála" néven lehetne nevezni: [1]
Hiába, a cég ezt a kazettát "a regény teljes és pontos színrevitelének" hirdette meg. Sajnos az "orosz aranysorozat" második Turgenyev színrevitele (az első - "A nemes fészek ") kevésbé érdekesnek bizonyult, mint az első. Ha akkoriban meg lehetett mutatni ezt a régi „nemesi fészket”, most a Bazarov-korszak az „apák és gyerekek” pszichológiai képletével egy egyszerű családi dráma homálya maradt, ahol a szülők elveszítik szeretett fiukat.
- „Projektor” folyóirat 1915. évi 2. szUgyanakkor a „Projektor” magazin megjegyezte a rendező munkáját: „V. Wiskowski aprólékos megmunkálásról és finom ízlésről tett tanúbizonyságot." [2]
1958-ban a szovjet filmkritikus, N. M. Iezuitov a filmet egy szintre helyezte az olyan filmekkel, mint a " Háború és béke ", " Natasa Rostova ", " A diadalmas szerelem dala " - a klasszikus irodalom forradalom előtti filmadaptációi: [3 ]
Éreztek legalább a művészet ízét, és felizgatták a nézőt, illusztrációi voltak Lev Tolsztoj és Turgenyev regényeinek. Rajtuk keresztül csatlakozott az orosz filmművészet az epikus és valós szövegek ábrázolásához, amit sem az állami tulajdonú katonasoviniszta filmek, sem a hisztérikus érzelgősséggel átitatott pszichológiai drámák nem tudtak adni.